Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 11-12. szám - A szegedi szabadtéri játékok múltja és jelene

LOZ A szegedi szabadtéri játékok múltja és jelene Miért nem számolják e! az 1936 évi játékek eredményét? Egyik korábbi számunkban rriár szóvátettük Szeged város szervezési hibáit, szóvátettük, hogy az ország második városa nem fejlődik olyan mértékben, ahogyan predesztináltsága és hivatása megilletné, amikor nemzetmentő hivatása megcsonkítottságuak óta csak emelkedett, lakossági összetétele olyan szerencsés, vagyonilag is jól megalapozott, szóval minden olyan kelléke megvan, amely szükséges a fejlődéshez. A hibák két fővonalon jelentkeznek: először a környék óriási tanyarendszerének elhanyagolt közigazgatási és gazdaságpolitikai szervezetlenségében, másodszor magának a város-magnak általános városépítési és fejlesztési politikájának hiányában. Miként már akkor is említettük, hiszen éppen az objektivitás 'kedvéért, idegenforgalmi politikájánál beváltnak tűnik fel az adatok szerint az ipari-vásár megrendezése, ezt kellene nagyobb mértékben fejleszteni, azonban az idegenforgalmi jelszó alatt életre hívott úgynevezett szabadtéri játékok múlt évi és ezidei rendezése körül felmerült jelenségek elrontják az egész mérleget, úgy, hogy az ipari vásár eredményeit is felfalják, különösen erkölcsileg, ami sokkal károsabb még az anyagiaknál is, holott az utóbbi sincs rendben, sőt ellenkezőleg. Nem akarunk pálicát törni a magánvállalkozás mellett, vagy a házirendezés ellen, csak tárgyilagosan egymás mellé téve a kétféle szisztéma eredményeit, nem zárkózhatunk el annak megállapítása elöl, hogy a magánvállalkozás messzire túlszárnyalta úgy az erkölcsiekben, nívóban, mint anyagiakban a házikezeléses rendezést. Nem vagyunk hívei annak, hogy ilyesmit egyedül magánvállalkozás csináljon, de ha két eredménynél ilyen hihetetlen eltérés mutatkozik, akkor mégis csak valahol hiba van — a házi, közüzemi rendezés körül. Miután pedig ennék a saját kezelésben való megrendezésnek főirányítóia Pálfy polgármester úr volt, a hibát kétségtelenül az ö vezetésében kell keresnünk. Egyébként szerénv véleményünk az, hogy egy polgármesternek nem kell! értenie szabadtéri játékok, vagy akármilyen színdarab-előadások megrendezéséhez, azért még lehet az illető kitűnő város-vezető, feltéve természekisen, ha hibáit be is látja és olyan kezekbe teszi le az ilven idegenforgalmi attrakciók megszervezését, amelyek — éppen a sikeres év eredményein okulva — szinte garantálják előre úgy a nívóban/, mint az erkölcsi és anyagi sikereket. Információink szerint az 1936. évi játékok eredményeit még nem számolta cl az erre a célra külön alakított kultúrbizottság (amelynek egyik elnöke volt a nemrég elhunyt litterátus főkapitány, Szalay József dr), de nem azért, mintha még nem ismernék az eredményt, hanem azért, mert félnek bevallani, hogy mennyi volt a ráfizetés. Egyes verziók szerint a ráfizetés ötvenezer ipengő .körül mozog, vagyis a megszavazott százezer pengős hitelkeretből, kölcsönből, ennyi nem folyt vissza. Noha a vezetőség azzal védekezik, hogy kiszámíthatatlan a befolyt eredmény, mert hiszen az idegenforgalom olyan csatornákon vezeti vissza a hozott áldozatokat, amelyek számszerűleg ki nem mutathatók. Hát ez bizony gyenge védekezés és ez az alapja múltkori fejtegetésünknek, amikor 'kimutattuk, hogy a közületi pénzből való idegenforgalmi mozgalmak finanszírozása súlyos adózási teher végeredményben, semmiféle csatornán mm folyik vissza és nem egyéb, mint dömping — az adózók pénzéből. Ezt monld'ja a közgazdaságtan megdönthetetlen törvénye. Ez volna az 1936. évi játékoknak az anyagi eredménye, vagyis körülbelül ötvenezer pengő hiány a közületi pénzekből. Az etfkölcsi és nívóbeli eredményekről pedig jobb nem beszélni. Mert azzal, hogy a minisztériumok olyan előzékenyek voltak és elrendelték, hogy a közhivatalnokok látogasság az előadásokat, ezt a hivatalfőnökök ellenőrizték is, hát bizony ezzel nem lehet nagyon dicsekedni, ez kultúrkivezénylés, vagy hogy a behirdetett 13 filléres vonat közül csak öt érkezett meg Szegedre (nyolc nem indult érdeklődés hiánya miatt!), ebből is a miskolcival majdnem baj volt, mert nem volt elég jelentkező és a rendezöbizottság az utolsó pillanatban lefizetett 200 pengőt, csak induljon el ez a vonat, vagy hogy a szegedieknek 80 fillérbe került az az állóhely, amit iaz „idegeneknek" 1 pengő 50 fillérért adtak ei és — nem kaptak helyet, amikor megérkeztek, jegyeik árát pedig nem térítették vissza, hát bizony ezekkel nem nagyon lehet dicsekedni. Ami ped'ig a nívót illeti, aról csak azt mondhatjuk, amit egyik legnagyobb szakértő úriember mondott róla, Fellner Alfréd, az operabarátok agilis elnöke: „Ezek a szabadtéri játékok valóban nem egyebek, mint színdaraboknak előadása a szabadtéren, s ebben nem különbözik bánmelyik piripócsi szabadtéri előadás nívójától, holott egy olyan gyönyörű hely, mint a szegedi Dóm-tér, igen alkalmas nívós előadások megrendezésére, azonban a templomnak háttérül való felhasználása nem alkalmas a Jár.cs vitéz, vagy a Bizánc színmüvekhez." Már pedig Fellner Alfrédtől nem lehet a hozzáértést megtagadni. Az idei rendezésről nem sokat tudunk, de már erről is olyan hírek keringenek, hogy nem nagyon biztatók. Sokan kifogásolják Janovics Jenőnek tízezer pengős honoráriumát (óriási!), ami bizony kissé sok a pár hetes munkáért, hiszen ezért az összegért már Reinhardtot is felkérhették volna. Teljes mértékben helyeseljük Shvoy Kálmán képviselő úr álláspontját ebben a kérdésben, aki szintén helytelenítette Janovics szerződését és sok mást a rendezés körül. Most csak azt kérdezzük, hogy amikor magánvállalkozás csinálta, akkor miért volt nagyobb az enkölcsi és anyagi sikere, nem szólva a nívóról. Ez a rendezés 18 filléres vonatot hozott Szegedre és azonkívül két olyam férfinek a látogatását, mint Horthy Miklós kormányzó és Schuschnigg kancellárré. Ezt nem értjük, de a következtetés, amit ezekből a tényeiből vonhatunk le, nem nagyon lehet hízelgő Pálffy polgármester úr irányítására. 87