Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 11-12. szám - Bethlen és a zsidókérdés

zsidók gazdasági helyzetét és önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy akkor miért kell ma újra rendezést, megoldást sürgetnünk? Ha egy abuzus úgyszólván egy évezreden keresztül fennmarad, akkor talán mégsem a változó egyénekben kell keresnünk a dolog lényegét, hanem egészen másban. Ez logikus, de miután olyan súlyos és képzett politikusaink, mint a kormányelnök és Bethlen mégis leszögezik, hogy ez a kérdés fennáll, akkor nem vitatkozhatunk velük, hanem csakis újra követelhetjük, hogy tessék törvényes szabályozással megoldani és miután törvénytárunkban már hétszáz évvel ezelőtt példa van rá, nincs más dolgunk, mint újra elővenni és a mai korra átidomítva újra kodifikálni és végre maradéktalanul végrehajtani. Azt látjuk, hogy az Aranybulla rendelkezései még hétszáz év után sem hajtattak végre, hiszen még ma is vannak magyar zsidó nemesek, pénzváltók és vámszedők. MIT MOND A TUDOMÁNY? Két oldalról közelíthetjük meg tudományos eszközökkel a problémát, úgymint a történelem és a gazdaságtudomány eszközeivel. Azt már tisztáztuk, hogy faji alapon nálunk nem oldható meg a kérdés, ez nem is vitatható. Egyben szeretnénk Bethlen István gróf figyelmébe ajánlani, hiszen ő említett holmi „ötezeréves zsidó kutíúriölényt", ezzel indokolva a gazdasági szuperioritásukat, két embernek a feljegyzéseit és kutatásait. Az egyik Dio Cassius munkája az Ur 225-ik évéből, ami reánkmaradt, továbbá XIX. század legnagyobb, legkultúráltabb történészének és filológusának Renan-nak a kutatásait. Ezekből ugyanis könnyen meggyőződhetik, hogy a pannoniia-rnedencebeli zsidóságnak édes-kevés köze van az ötezerévelőtti szíriai zsidó fajhoz, tehát azoktól kultúrát sem örökölhették. Ebbe a medencében élő fajok téritett népfajok voltak saját primitív kultúrájukkal, vagy mint a görögök, fejlett kultúrájukkal. Nagy Károly idejében lett zsidóvá egész Déloroszország tatár és kazár országa, hiszen úgy Szent László, mint II. Endre korában itt élt zsidóság sem volt más, kozár, bizonyítja ezt a dúsgazdag és teljhatalmú pénzkezelő Teka comes, zsidó kamaragróf neve, vagy a Krímben talált héber felírású tatár nevek, mint Toktamisé volt. Az nem valószínű, hogy az ötezeréves szíriaiak 1867 után vándoroltak ide be. Nincs itt semmiféle ötezeréves kultúrfölény, kár ilyesmit állítani, hiszen éppen Erdély csodálatos történelme is mást mutat, a reformátor-próféták Dávid Ferencek, Péchi Simonok szombatosainak története, ezt csak ismeri Bethlen István gróf? (A székely Bözödújfalun éppen 1867-ben váltak törvényesen is zsidókká az ottani székely szombatosok leszármazottjai, számszerint 136-an.) A másik tudomány, a közgazdasági már sokkal hozzáférhetőbb és exaktabb. Ez már aztán pontosan megmutatja, hogy abban a pillanatban, amikor tökéről, mobil, vagy immobil tökéről beszélünk, akkor már nincs faji vagy vallási kérdés, mert a töke profitálni akar és úgy nálunk, mint bármely más olyan társadalomban, ahol a kapitalista termelési rend alapján állanak, a töke nem az evangélium szabályai szerint bonyolítja le az üzleteit és minden ilyen ország gazdasági törvényei szabályozzák a tökének jogait, lehetőségeit. Vagyis kétségbevonhatatlan tény az, hogy aki nálunk az utóbbi pár évszázadban vagyonhoz jutott és azt ma is megőrizte, az a mindenkor fennálló törvények kereteiben és fennhatósága alatt juthatott hozzá, függetlenül bármilyen „faji" előnytől, vagy hátránytól. Tagadhatatlan, hogy nálunk — hiszen ezt is megtudja mondani a tudomány — igen nagy a vagyon es jövedelem-eloszlás aránytalansága, azonban az ebből lermészetszeriih^ jakadó elkeseredést semmiképen sem lehet olyn utakon levezetni, ahogyan ezt ma sokan szeretnék és megkísérelik is hamis szólamokkal. HÁROMMILLIÓ NYOMORGÓ MAGYAR Ezt nem Bethlen István mondotta, hanem más szónokok a költségvetéi vitában, hogy nálunk ma több, mint hárommillió nyomorgó nincstelen magyar tengeii bizonytalan életét. Ha mondották, bizonyosan van valami alapja is, nem számoljuk utána, de mindenesetre igen szomorú jelenség. Kérdezzük azonban, hogy ezt es az ebből származó elkeseredést le lehet vezetni azzal, hogy mindig egyfelé igyekszenek irányítani és azt mondják, hogy van zsidókérdés és ezt meg keli oldani. Mertha el is fogadjuk ezt a tételt és esküszünk rá, hogy abban a pillanatban, amidőn a négyszázezer zsidót törvényhozási úton megfosztjuk gazdasági jogától — mert csakis ez lehet a megoldása a zsidókérdésnek, ha van zsidókérdés! — vájjon akkor íelszabaditjuk-e ezt a hárommilió nyomorgó magyart mai helyzetéből? Erre már nem mernénk esküdni. TISZTÁZNI A FOGALMAKAT! Ne kerülgessük a forró kását, ne. használjunk olyan szerény és enyhe finom diplomáciai, lakkcipös szóformulákat, hogy „áthidalást" kell keresni, a „zsidóságnak be kell látni", „keressünk egy módot", és így tovább a rabulisztika színes virányaim, ne cseréljük öszsze a fogalmakat, nemi lehet az ökonómiát felcserélni az etnikával, az etnikát pedig az etikával. Ha van zsidókérdés, —hivatalos vélemény szerint van, szerintünk nincs! — akkor tessék sürgősen megoldani, mert ez a hárommillió nyomorgó magyar nem várhat arra, amíg a rabulisztika szólamainak lakkcipöit a tyúkszem feltöri és megoldatlanul marad minden fontos, égető probléma. Tessék nyíltan, egyenesen, becsületesen cselekedni is, mintahogy beszéltek, mert ezt követeli a nemzet érdeke. Kár félre és mellébeszélni a dolgok felett, s főleg nagyon veszélyes a fejlődő elkeseredett rossz hangulatot téves irányba levezetni próbálni. Mert sajnos, ezt látjuk ma már majd minden politikusnál, őszinteséget és nyíltságot hangoztatnak, s mégis másról beszélnek, így nem csoda, ha naprói-napna termelődnek ki a pártárnyalatok, ha ma már minden szabadon mozgó felelőtlen szájú agitátor népvezéri lehetőségd lát, hiszen minden alátámasztja őt romboló munkájukban: úgy a nép megoldatlan nyomora, mint a felelős tényezőknek téves úton való haladása. Nincs és nem is lehet addig igazi népi politika nálunk, amíg nem egy igazi népparlament dönt a sorsa felett. A MEGOLDÁS Erős a hitünk, hogy akár van zsidókérdé, akár nincs, akár elismerjük, akár nem, lényegében nem változtat azon, hogy vannak súlyos problémáink, s igyekeznünk kell, hogy politikusaink ne tereljék 'el ennek a problémának a felvetésével az egyetlen megoldási módját. Ez pedig röviden, összesűrítve, a következő: a titkos választójog sürgős megalkotása, még pedig 80