Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 11-12. szám - Bethlen és a zsidókérdés

hogyan tudnók ilyeneket a tudomány igazságairól meggyőzni, így többek között arról, hogy helytelenül élnek, szerezzék vissza egyéb szerveiket is. Már elkéstünk, a szívószervnek és a mohó bélnek hiába beszélünk, az nem érti meg a szép és okos szót. Ez az eszkimó-elmélet a gyakorlatban szüli azokat az elhajlásokat a társadalmi szervezkedés terén, amelyre egyik oldal ráfogja, hogy a vörös, a másik pedig, hogy barna. Pedig nem a szin a fontos, hanem a lényeg, ez pedig nem más: ma ebben az országban egyelőre nincs helye annyinak, ahányan vannak, s ezen segíteni kell, mert ha nem segítenek, akkor a visszatartott erők fogják megoldani. Forradalom útján . . . Bethlen és a zsidókérdés (Reflexiók egy költségvetési beszédre) A TITKOS VÁLASZTÓJOG Olyan súlyos személyiségnek a megnyilatkozása, mint amilyen nemien István gror a magyar Közéletben, joggal számíthat a legnagyoou visszhangra és e'r>t>en a icKiiitetDen nem is vuJt Hiányosság, mert felszólalása az egész közéletben vegyes erzeimeKet keltett. A régi, nemesveretü politikusokuoz híven, beszédének konstrukcióját egészen mas szemszögből kell nézni és önkéntelenül is nmnünk kell azoknaK, akik a sorok közöií, illetve az el nem mondott szavak között kotorászva vélnek bizonyos következtetéseket levonni ebből a beszédből. Annyi bizonyos, hogy Bethlen sohsem hangoztatta az ú. n. népi politikát, nanem a konzervatív isKolához tartozva a lassú (relatív!) fejlődés elvét vallotta és ezért sem tudott Gömbös Gyulával egy lelki platttormra kerülni, söt ellenkezőleg, élesen szembenállón vele. Már az a tény, hogy jeieniegi, pártonkivüliségében is mostani beszédében teljes bizalommal viseltetik a kormány működésével, reáhúzható Menger-nvk szetliemes mondása, melyszerint: „Misstrauen ist die erste Hjlicht de/ Volkspolink", vagyis nem nevezhető népi politikusnak ma sem Bethlen István gróf. Ezért és kissé azért is, hogy költségvetési beszédében nem említette a titkos választójogot, még véletlenül sem, helyes lehet azoknak az érzésük, akik ezek után kissé féltik ennek a szükséges és régen halasztódó közjogi reformnak a sorsát. Mert igen sok problémára feleletet talált volna ez a klasszikus, nagy politikus, ha erről beszélt volna, söt talán nem is szögezett volna le olyan problémákat, ha feltételezi, hogy ez a reform a közeljövőben tető alá kerül. De erről majd később. A ZSIDÓKÉRDÉS Most már tagadhatatlan, hogy van zsidókérdés, mert egyrészt Darányi Kálmán szegedi beszédében, másrészt Bethlen István költségvetési beszédében ezt tényként állapította meg. Itt most két szempontból igyekszünk ezt a kérdést megvilágítani. Először abból a szempontból, hogy elismerjük a probléma fennállását, jelenlétét, másodszor abból a szempontból, hogy nem ismerjük el. Ha tehát van zsidókérdés, akkor azt meg is kell oldani, mégpedig éppen olyan nyíltan, őszintén és becsületesen, mintahogyan Darányi és Bethlen ezt minden köntörfalazás nélkül leszögezték. Ne feledjük el, hogy amikor ezt felelős kormányelnök és szintén nagy súlyt jelentő aktív politikus leszögezi, abban a piiianatban i mégis csak súlyos gránitalapot raktak le e probléma alá és 'nem nevezhető ez levegöbebeszélésnek, vagy szójátékoknak. Ami pedig a megoldásnak a módját illeti, erről egyikük sem beszélt, pedig kár nyitvahagyni iiyen ajtókat, ha őszintén, nyiltan és becsületesen feltárjuk azokat. Ugyauazonmód be is kell csukni őket. Szerény véleményünk szerint a zsidókérdés kétféle alapon oldható meg. Illetve magyar vonatkozásban csakis egyféle alapon. Ugyanis, ha a német példát vesszük alapul — Bethlen erről is beszélt — akkor vigyáznunk kell, azért, mert Németország ezt a problémát tagadhatatlan, hogy tudománytalanul, egész egyszerűen faji, problémának minősítette és így a zsidókat, mint a nagy német fajhoz méltatlan, inlenorus fajt, kizárta a nemzet testéből, másodrendű polgárnak minősítve, politikai és egyéb jogaiktól megfosztva őket. Hát ez eddig rendben van, ez nem reánk, hanem a történelem ítélőszéke elé tartozik. De le kell szögeznünk azt, hogy Hitler becsületesen, őszintén teljesítette és megvalósította azt, amit programjában igért, tehát ő nem nevezhető demagógnak, ö nem' revid'iáha egy pillanatra sem az állásnponí ját, ezért igenis elismerés jár néki. Minden más az ö belügyük és ha róluk besnzéltünk, akkor az csakis azért történt, mi.rt példa áll előttünk, tanulhatunk tőlük. Bethlen ugyan azt állította, hogy mi nem engedhetjük meg magunknak azt, amit a nagy német nemzet is alig engedhetett meg magának. Ezt kétségbe kell vonnunk, mert etekinteíben semmi különbség nincs é<? nem lehet közöttünk, ha meg akarjuk oldani a zsidókérdést, legfeljebb a tudományos alapon lehet árnyalati eltérés, de ez végeredményben is keveset változtat a lényegen. Mert nálunk, ahol az ország 65%-a katolikus, szó sem lehet faji kérdésről, hiszen látjuk, hogy a Harmadik Biroda'omban egyesek nagy buzgalmukban a faji tisztogatásban már eljutottak Jézusig, s ezért kézenfekvő, hogy nálunk nem terjedhet tovább a zsidókérdés például Vida Jenőnél, tehát csakis gazdasági. Habár a közgazdasági tudományt, kénytelenek leszünk egy kis rabulisztikával — hiszen ezért csak igazán nem kell a szomszédba mennünk?! — megváltoztatni és a probléma megoldhatása kedvéért két részre osztani, úgymint keresztény és zsidó közgazdaságra, kimondván egyben, hogy márpedig a zsidó hitfelekezethez tartozó magyar áilampolgáiok ezentúl vagyonnal nem rendelkezhetnek, s egyetlen pálya, amelyre léphetnek, csakis a nincstelen fíildmunkási pálya jöhet számítsásba. EGY KIS TÖRTÉNELEM Büszkék vagyunk és lehetünk is arra, hogy jogállam vagyunk, ezeréves alkotmányunkban, corpus jurnánkban több törvényes rendelkezést fedezünk fel a zsidókérdést illetően a múltban. így már Szent László királyunk idejében, 1092-ben, a szabolcsi zsinat kimondotta, hogy a zsidók nem űzhetnek korlátlan rabszolgakereskedést (lám, ez hasonló a karteltörvényhez!) és földbirtokot is csak püspöki székhelyen lakó zsidók bírhatnak. További fontos intézkedés volt II. Endre királyunk uralkodása alatt az 1222-ben kelt Aranybulla 24-ik szakasza, amely expressis verbis kimondja, hogy ezentúl zsidók nem lehejtnek magyar nemesek, vámszedők, sókamarások, pénzváltók, kamaraispánok. íme, már több, mint hétszáz évvel ezelőtt szabályoztuk a 79