Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 11-12. szám - Az eszkimó-elmélet

törlések összegszerűségét, akkor közei kétszáz millió pengő adóbevételi törlés állana elő — akkor meg is kel! mindjárt jelölni, hogy honnan lehetne ezt a hiányt pótolni. Vagy arra gondolnak a szónokok, hogy márpedig ezt fizesse a nagytőke? Ezt is lehet. Csak akik tisztában vannak a közgazdaság törvényeivel, azok tudhatják, hogy amíg a kapitalista termelési rend alapján állunk, addig nehéz lesz megtiltani, hogy a nagytőke ne profitáljon, ha pedig ez elé erkölcsi és jogi akadályokat gördítenek, akkor a töke elmegy oda, ahol nincsenek ezek az akadályok. Másik eset, amikor az állani veszi át a nagytőkés szerepét is, ezt nevezik általánosságban kommunizmusnak. A többi, mint szociális állami beavatkozás és irányítás esete is, mindenütt, ahol alkalmazták, meghagyta a tőke profit-lehetőségeit (Németország, Franciaország, Roosvelt stb.), de ezeknek az államoknak egészen más a töke- és nyersanyag konstrukciójuk, mint a miénké, csak egy példát említve: van tenge részltük, kikötőik, nagy íogyaszrópiacuk stb. Amikor pedig mérleg- és egyéb kozmetikáról beszéltek, akkor nem szabadna megfeledkezni egy másik fajáról is a kozmetikának, amit ennek alapján kénytelenek vagyunk iképviselőválasztási-kozmetikának titulálni, amit a régi jó időkben, talán 1935-ben is, ^alkotmányos költségnek" neveztek. Erről aztán furcsa gondolattársulás játékaként önkéníelnül is eszünkbe jutnak a klasszikus kornak azok a vezérei, akik egy vesztett csata után saját kard'ukba dőltek. Ugy tűnik fel, mintha most az agyonszónokolt nagytöke is ezt a példát követné, hiszen a szónokok nagyrészénél. tagadhatatlan szerepe volt az alkotmányos költségek folyósításánál. Sok tanulság vonható le ezekből a jelenségekből, de ez már nem a mi dolgunk ... eszkimó-elmélet Egyik tekintélyes, régi szaklapban borza:'<va olvastuk azt a ténymegállapítást, hogy bizony la mai csonkaország nem képes eltartani a kilenc millió magyart. Ez a megállapítás nem jóslásként volt megemlítve, hanem megváltozhatatlan tényként leszögezve, szinte vitára sem érdemesen. Hát bizony, ha az elsnő pillanatban igy keresztiilíutunk a sorokon és hozzágondoljuk például a t. Házban nap-nap után elhangzó felszólalásokat a nyomorgó hárommillió földnélküli lélekről, akkor majdnem igazat kell adnunk eme megállapításnak. Hát valóban olyan kilátástalan a helyzetünk, mint az északsarki eszkimóknak, ahol 'kevés a fóka? Illene már ezen szervesen gondolkozni és valamit csinálni is. Hiszen egyszerű a dolog így papíron és elméletben, ahol kimutathatjuk tudományos eszközökkel és bizonyítékokkal, hogy még ez a csonka-ország is képes sokkal több lelket eltartani, mindez csak a helyes gazdasági szervezés kérdése és így tovább. Azonban a valóság mégis más, akármit is bizonygatunk és ordítunk. A rideg valóság nem nekünk ad igazat és nem azoknak a jóindulatú, optimista tudósoknak, akik annak az ellenkezőjét akarjak bebizonyítani, amit látunk. De hol van a huba? Hol az orvosság? , \ ,\ \ Arról nem szoktak általában beszélni, hogy SZÚK lenne nekünk ez a megmaradt kis országocska, ellenben igenis, napról-napra születnek meg a korlátozasnox, az ú. n. zártszámok, eltekintve most attól, amit zsidókérdésnek neveznek hétköznapi nyelven. Hova jutunk? Az az olyan nagyon kifogásolt régi büntetőtörvénykönyvünk a ma gz a telihajtást is már az emberölés d el k túrnának tekinti, akkor minek tekintsük mi a zártszámokat, amelyek nem magzatokra, hanem felnőtt emberekre vonatkoznak? De mittegyün'k? Azt már láthatjuk a többi állam példáiból, hogy ez a jelenség nem, csak a mi problémánk, ez az egész világ problémája és ha az, akkor csakis az egész vilagraszolóan oldható is meg. Benne vagyunk még minüig a világháborúban és mintha bevállt volna Allred /Cm-nek az a jóslata, amelyet 1914-ben, a háború kitörésekor vetett papírra, mondván: „Wenn der Friede kommt, kqtnmt eine Abrechnung. Dann beginnt es im Frieden ein Dreissigjahriger Krieg. Das wird sein Weltkneg!" Íme, bevált ennek a német közírónak a látnoki jóslata. Hiszen már közel húsz éve a békekötésnek, a fegyverek elhallgattak és azóta megindult ez az új leszámoJás, ez az új világháború a békében, harc az életért fegyverek nélkül, leszámolás mindennel, ami a háború előtt volt, eszmékkel, erkölcsökkel, berendezettségekkel. S talán ez a hiba. Mertha visszatudnók állítani az idők kerekét úgy harminc évvel, de mai tapasztalatainkkal és diagnózisainkkal, akkor jólesően mondhatnánk, hogy álom az egész. De addig szomorú valóság a mai helyzet, amin nem tudunk segíteni. Jól mondjuk, nem tévedésből: nem tudunk segíteni. Akik kissé előbbre látnak, azok azt mondják, hogy amint eruptív fejlemények juttattak el bennünket és az egész világot idáig, ugyanígy csak egy újabb erupciós folyamat tudja meghozni a segítséget is. Olyan betegség ez, amit csakis mesterséges lázzal gyógyíthatnak. Miként ez utóbbinak, úgy a társadalmi betegségnek is egyazon oka van, az ember biológiai jetépítettsége, amit szép szóval, ráolvasással sem az elmúlt évezredek alatt, sem ma, gyógyítani nem lehet, sőt mégosak tudománnyal sem. Pedig a tudomány jó nyomon jár, rninelent előre lát, de hiába, a szerzett jogok dogmáján megtörik minden. A tuelomány azt mutatja, hogy nálunk nincs kevés fóka és sok eszkimó, csak roppant aránytalan a jövedelem-eloszlás. Azt is mutatja a tudomány, hogy a föld az nem szaporodik, de az embet igen, de mittehetünk, ha a korábban érkezettek előbb elfoglalták a földet? Aki később jött, az gondoljon ki magának valami mást. A tudomány azt is mondja, hogy az élősdiek egy fajának az életmódja bizonyos szerveket visszafejleszt, feleslegessé tesz, a nem használás következtében. így vannak olyanok, amelyeknek csak szívóérzékük és belük van, érzékszerveik eltűntek. Hát 78