Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 5-6. szám - Politika és agrárpolitika a telepítési törvényjavaslat körül

és a pénzügyi és hitelviszonyok nem volnának hazai és nemzefközi viszonylatban ennyire abnormálisak, akkor a földmegoszlás természetes folyamata abba az irányba tendált volna, mint, ami a kormány szeme előtt lebeg. Mégis azt mondjuk, a birtokmegoszlásnak azt a kialakulását, amit a kormány tervezetében elgondol, mégis csak a jobb idő, a szabadabb és zavartalanabb gazdasági) folyamat fogja lehetővé tenni. Sőt, bizonyos, hogy azokon a kereteken túl is megy és megváltoztatja a megoldás és végrehajtás egész struktúráját. A céltudatos birtokpolitika hiányára való hivatkozás akadályozta meg a kormány javaslatának indoklása szerint a földszerzés lehetőségét. Agrárpolitikai szempontból ez az állítás nem fedi a tényeket. A helyesebb és őszintébb szó inkább ez lett volna: — a tőke hiánya volt elősorban és legfőképpen az oka annak, hogy megszűnt kis- és középexistenciák számára a földszerzés lehetősége. Akinek volt pénze, az földhöz juthatott. Agrárpolitikai szempontból a nagybirtok megkötöttsége valóban nem szolgálta a céltudatos birtokpolitikát. De ennek ellenére is volt megszerezhető a földTalán csak nem éppen ott, ahol nagy volt a földéhség. De vájjon Magyarország bármelyik vidékén nem-e egyforma a földtulajdon iránti vágyódás és földszeretet. A hitbizományi megkötöttségnek a törvényhozás által való feloldása feltétlenül és kétségkívül nemcsak jó hanem szükséges volt. De énnél a törvénynél is az a helyzet, hogy végrehajtása és teljes mértékben való életbelépése nem igen szolgálja az egészséges birtokmegoszlás gyors kialakulását. A földreform a kormány véleménye szerint nem szolgálta az önálló életképes kis birtokok megalakulását. A földreform idején, a szociális megnyugvás megteremtése céljából, nem kis birtokok megalakítása volt a főcél, hanem a földhöz juttatás, hogy megoldást nyerjen a legminimálisabb szociális követelmény. Ez többé-kevésbbé jól sikerült. És ha van is ma panaszra ok, akkor az éppen abból adódik, hogy az esedékes tőketörlesztések elmaradása nehezedik súlyosan a földreform során földhöz jutottakra. De az 1921. évi földreformnak volt egy felülmúlhatatlan nagy eredménye: a házhelyhez való juttatás. Ez az akció sikerrel járt és ennek folytatására volna ma is szükség éppen a telepítéssel és újabb birtokpolitikai reformmal kapcsolatban. Hallottunk olyan álláspontot is — éppen szakértők részéről — ezt az akciót újra meg kellene indítani, nemcsak azért, mert eredményesnek látszik és kevesebb költséggel, tehát a köz részéről kisebb áldozattal jár, hanem azért is, mert a házhelyhez való juttatás valósággal előfeltétele egy valóban végrehajtható egészséges birtokszerzési tervnek. A törvényjavaslat jobbadán csak szavakkal érinti magát a főcélt, a telepítést és ennek során egy önvállomással is találkozunk: — nem tudja tudományosan megállapítani, hol kezdődik és hol végződik maga a telepítés és hol határos az a tiszta birtokpolitikai reformgondolattal, pedig ez a kérdés teljesen tisztázott fogalom. Telepítés az, amit Darányi Ignác müveit és amelyet az 1894. évi V. törvénycikk a magyar törvénytárba intabullált. Beksics Gusztáv annak idején klasszikus tömörséggel fogalmazta meg a telepítési szükségességét. Igaz, ugyan, hogy abban sok volt az akkori viszonyokból eredő nemzetiségi politikai momentum is. Mindamellett, hogy mi a telepítés, az bőven meg van állapítva abban. Általámos érvényű, minden nemzetre egyformán álló meghatározást a telepítésre vonalKozóan nem lehet adni. Ez függ az ország egyéniségétől és összetételétől: De azt minden formában meg lehet állapítani, hogy nemzetpolitikai szempontokból a telepítés nem bizonyult arányban állónak a reáfordított gazdasági áldozatokkal. A telepítésről a kérdés legkiválóbb magyar szakértői — köztük Czettler Jenő is — megállapították, hogy az a birtokpolitikának legdrágább eszköze. A reáfordított pénzzel sokkal inkább a termelési módokat kellene.megjavítani. Maga a javaslat már koncessziót tesz ezen a téren és nem veszi át olyan fenntartás nélkül azt a tervet, mely új falvakat akart mindenáron létesíteni. A kérdés megoldására való törekvésénél kiderült ugyanis, hogy az sokkal nagyobb költségekkel járna, mint maga az egész birtokpolitikai akció. Ha már ennek a belátására jutottak, ugyanez volna várható a földhöz juttatás megoldására való törekvéseénéi is. Mi a valóság? A kormány kisbirtokokat akar létesíteni. Ehhez nyújt egyfelől földet az arra jogosultak — bár igényjogosultságot nem állapít meg, csak azt mondja, kik jöhetnek számításba a végrehajtásnál —• vállalja, hogy a régi tulajdonost kielégíti részben azonnal készpénzben, részben kötvényátadásával, de megköveteli, hogy a földre váró rendelkezzék a vételár 30 százalékával és a fundis instructussal. Hevenyészett számítás alapján egy 30 holdas birtok megszerzéséhez az arra jogosultnak legalább 15 ezer pengő készpénzzel kell rendelkezni, mert hiszen a hitellehetőségeket a kormány tervezete hosszabb időre kizárja. Valljuk be, hogy a mai viszonyok között vájjon hány ember rendelkezik ekkora tőkével, nem is szólva arról, hogy az annuitások, a közterehk és más járandóságok mennyire megterhelik gazdálkodását. Mi marad a telepesnek? Meg kell jegyezni még, hogy a javaslatnak van még egy nagy hiányossága. Hiányzik a javaslatból az örökbérlet rendszerének intézményes megoldása, vagy legalább is bevezetése. A kis haszonbérletre való reátérés még nem oldja meg azt a problémát és nem is jelenti az igazi örökbérlet intézményét. Az örökbérletö melynek első szószólója Magyarországon még a háború alatt Székesfehérvár nagy püspöke, Prohászka Ottokár volt, sokkal megnyugtatóbb birtokpolitikai megoldás, sokkal olcsóbb és könnyebben végrehajtható eszköz, mint minden más kísérlet. Az örökbérlet amellett, hogy olcsóbb és jobb is, növeli a szántóföldterületet, a kötött birtok felhasználását jelenti, amellett, hogy továbbra is értékállóvá teszi a célvagyonnal rendelkező intézményeket. Nem csorbítj i az )k állagát és mégis lehetővé teszi, hogy rendeltetésüknek megfeleljenek. Az örökbérletre való rátérés lett volna a javaslat legszebb, legigazibb és legeredetibb gondolata. Ez a hiány is azt mutatja, hogy nem csupán politikai, de agrárpolitikai szempontból is még sok változáson fog a javaslat keresztülmenni, amíg mint kész törvény kerül majd végrehajtásra. A gondolatszabadságot egy nagyon egyszerű meggondolás annyira magától értetődő dologgá teszi, hogy az ember bámul, mennyi időre volt és van még a jövőben is szüksége ennek a nagyon egyszerű igazságnak, amíg mindenütt, mindenkor és teljes egészében érvényre juthatott, vagy fog jutni a jövőben. (Lehotzky) 59