Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 5-6. szám - Az elszakított területek magyarságának megóvása a beolvadástól

Az elszakított területek magyarságának megóvása a beolvadástól Irta: Mérei Gyula dr. Tizenötödik évében járunk már a trianoni szerződés teremtette állapotnak s így elég idő mult el azóta, hogy sine ira et studio végigtekintsünk az utódállamok területén s az egyéb külföldi államokban, élő magyarság érdekében történt intézkedéseken, s hogy megállapíthassuk: viszonylag nem történt semmi. Hogyha a különböző kibocsátott statisztikák túlzott és irányzatos módon sokkal nagyobbnak tüntetik is fel a magyarság pusztulási, — a statisztika szerint elcsehesedési, elöl áh osodási stb. — arányát, annyi szomorú igazság mégis van ezekben a számokban, hogy a magyarság állandóan fogy s ha valamiképen meg nem állítjuk ezt a folyamatot, az elszakított területeken élő magyarság elveszett számunkra. Talán nem is kellene már leírni azt az agyoncsépelt, közhellyé vált megállapítást, hogy a magyarban a kollektivitás a legkisebb mértékben van meg s éppen szélső individualizmusa miatt rendkívül hajlamos az asszimilációra, de ebből az alaptulajdonságból kell kiindulnunk, ha meg akarjuk találni a gyilkos kór ellenszerét. Ez az orvosság a magyar léleknek egy másik alkotóeleméhez kapcsolódik, az érzelmek iránt való hajlamosságához. Ha sikerül valamilyen módon érzelmi közösséget teremteni a centrifugális egyedek között, megmentettük elszakított véreinket. Ezt az érzelmi közösséget pedig a nemzeti öntudat ébrentartása teremti meg. Azt pedig, hogy milyen eszközök szükségesek ehhez, az alábbiakban kíséreljük meg vázlatosan előadni. Más eszközök kellenek a falusi és városi nem intellektuelek és mások az intellektuelek megtartásához. Mások szükségesek az egy tömben, ismét mások a szétszórtan élők asszimlálódásának meggátlásához. A falusi lakosságnál legtöbbet a pap tehet. Az egyszerű embert legjobban azzal nyerhetjük meg, ha olyasmire tanítjuk, amivel jólétét emelheti. A papnak, ha helyesen fogja fel hivatását, jól kell értenie a gazdálkodáshoz és az adott viszonyokhoz képest, a maga példáján tanítva észszerűbb gazdálkodásra, pl. fajtehenek, disznók tartására, tejgazdaíságok berendezésére, másutt kerti vetemények, zöldségfélék stb. fokozottabb termelésére kell szoktatnia az embereket, a vidék szükségletei szerint, majd esetleg helyi takarékpénztárak, önsegélyző egyletek alakítása által kell emelnie a helység jólétét. A jobb, esetleg egészen jó életviszonyok megszerzése a kulturális igények emelkedésiét vonja maga után s ekkor következik a pap kulturális munkája, az igazi lélekmentés, amely olvasókörök, dalárdák s egyéb, a társas együttélést és művelődést szolgáló intézményekben folynék be. Itt a magyar papnak már sokkal könnyebben menne beszélgetések, egyes kérdések megvitatása, a népet érdeklő s az anyaország ügyeivel kapcsolatos előadások által az emberek magyar szellemben megtartása, mert az anyagi jólétet tulajdonképpen megszerző papjuk szavát szívesen és hűségesen követik. Egy rádiókészülék s olykor az elszakított terület magyar politikai szervezete vezetőinek látogatása és előadásai,, utána a község lakóival való közvetlen beszélgetés, amiből kiérezhető volna, hogy most nem az „úr" ereszekedett le a „paraszthoz", hanem magyar szól magyar testvéréhez, sokkal hatásosabb eszközök a magyar öntudat ápolásában, mint néhány szépen hangzó beszéd s utána semmi cselekedet. A falusi fiatalságot meg azzal kell magyarnak megtartani, ami szívéhez legközelebb áll. A család magyar szellemén kívül a legény- és leányegyletek, magyar színielőadások, ünnepélyek és nem utolsósorban a nép egyszerűbb gazdálkodásának megfelelő könyvekből összeállított ifjúsági könyvtár az iskolával, vagy az olvasókörrel kapcsolatban nem kevésbbé fontosak. Mindezek egyszerű eszközökkel, esetleg az anyaország minden anyagi erőfeszítést megérdemlő támogatásával, ha megfelelő a falu papja, könnyen elérhetők. Azonban ifjak és öregek lelkét mégis csak az emlékek fogják meg legjobban. Személyes élmények, könyvekből, előadásokból szerzett nemzeti együvétartozás érzését és büszkségét mindennél jobban megerősítik. Ezért kellene alkalmas időben, mikor a mezei munka nem foglalja annyira le az embereket, csoportosan eflhozni az elszakított vidék faluját az anyaországba, megmutatni neki, megismertetni vele azt a helyet, ahová tartozik s így is tudtára adni, hogy itt még gondolnak rá és szeretettel várják és fogadják, ha jön. Jól tudom, mindez töméntelen sok pénzbe kerülne és mi szegény, kicsiny ország vagyunk, de meg kell tennünk, még, ha saját szánktól vonjuk is el a falatot, mert ha kevesebbet eszünk, attól még a nemzet életben maradhat, de ha elveszítjük ezeket a leszakított véreinket, elpusztulunk. A városban élő magyarság még inkább ki van szolgáltatva az asszimiláció veszélyének, mint a falusi. Nincs meg a lehetősége annak, hogy olyan tömbökben lakjék együtt, mint a falu népe s a pap kultúrmissziós szerepét is másnak kell átvennie. Éppen a városi lakosság nemzetiségi szempontból való keveredettsége s ennek folytán a vérkeveredés és beolvadás fenyegető veszélye, fokozottabb tevékenységet kívánnak a lélekmentés terén. Itt már a magyar politikai pártszervezet helyi exponenseinek kell a misszionáriusok iszerepét vállalniok. Mindenekelőtt, ha csak lehetőség nyílik reá, azaz a magyar lakosság arányszáma folytán követelhető, állítsanak magyar elemi iskolákat, ha másként nem megy, az anyaország pénzén, ahol azután a gyermekekkel még iskolán kívül is foglalkoznának az osztrák és német Jungscharok mintájára s az olyan magyar gyermekek iszámára, akik nem járnának a magyar iskolákba, eme ifjúsági szervezeteken belül magyar nyelvi, történelmi, irodalmi és földrajzi órákat kellene tartani. Azonkívül épúgy, mint a falusi, ifjúsági könyvtár, gyermekeknek való szórakozások biztosítanák a magyar gyermekek érdeklődését és szeretetét az egyesület iránt. Az idősebbek és felnőttek pedig alkalmi előadások, az egyesületekben rendezett szórakozások, olvasókör, megfelelő néplap által volnának megtarthatók. Itt sem maradhat el esetleg az anyaországból hívott tudósok, költők, politikusok előadása s a külképviseletek tevékeny részvétele viszonylag gyakori megjelenés és közvetlen érintkezés által. Azonban nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az egyszerű emberek vezetőiről, az intellektuelek megtartásáról, az ő nemzeti öntudatuk ébrentartásáról gondoskodjunk. Mostanában már mindig több és több megértéssel karolják fel ugyan az elszakított területek ifjúsági mozgalmait idehaza, de még sokkal intenzívebben és sokkal fiatalabbaknál kellene kezdeni a támogatást. Bár szinte a lehetetlenség határán járó áldozatokat kíván, mégis meg kellene tenni, hogy minden évben bizonyos számú középiskolást, a falusi és városi emberek, egyszerűek és intellektuális foglalkozásúak gyermekeit, felhoznák az anyaországba s itt tanulnának, sőt egye60