Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 5-6. szám - Nagybirtok hitbízomány és telepítés

N agybirtok, hítbízomány és telepítés Irta : Scherer Péter Pál Agrárviszonyaink megismeréséhez évek hosszú szemlélete szükséges és a mezőgazdasági népesség minden rétegével kell érintkezést keresni, hogy e kérdésben nyugodtan mondhassunk bírálatot Nagyon jól tudjuk, hogy a társadalmi osztályok mindegyikében vannak szorgalmas és dolgos egyének, akik munkájukkal akarnak megerősödni és felemelkedni, de vannak lusta, dologkerülők is és ezek az úgynevezett helyi agitátorok, akik más emberek szorgos munkával összekuporgatott vagyonából akarnak élősködni. Ha fehér asztal mellől utazunk le 1—2 napra helyzetet vizsgálni és anyagot gyűjteni, természetesen a legelső alkalommal ilyen hangos szájú helyi agitátorokkal ütközünk össze és természetes, hogy ezektől mindenről, ami hitbizomány, vagy nagybirtok, vagy általában vagyonosabb osztály, csak a legroszszabbakat halljuk. Első szemléletre tehát olyan beállítást kapunk, amely a tényekkel teljesen ellentétes. Ilyen alapon pedig bírálatot mondani nem lehet. Ha a hitbizományi kérdéshez hozzányúlunk, legelőször is •szemünk előtt kell lebegjen az, hogy évszázados intézményeket megváltoztatni, szerzett jogokat megcsonkítani és nagyértékű családi vagyonokat prédának dobni könnyen olyan helyrehozhatatlan kárt okozhatna közgazdasági életünkben, amelynek azután nemcsak közgazdasági, nemzet-termelési hátrányai, mutatkoznának, de különösen szociálpolitikai szempontból is helyrehozhatatlan következményei lennének. Avatatlan kézzel tehát ehhez a kérdéshez ne nyúljunk, mert ez alapos tanulmányból fakadó megfontolást igényel. Nem kell hozzá szociálpolitikai előképzettség sem, hogy rájöjjünk arra, hogy minden egészségesen felépült társadalmi osztályt tulajdonképen az előrehaladás szükségessége létesített, tehát azokra feltétlenül szükség is van. A társadalmi osztályok közül csak azok pusztulnak el, amelyeket az~~eíőszak épített fel. Egy-egy társadalmi osztálynál tehát csak azt kell vizsgálnunk, hogy vájjon hasznára, vagy hátrányára vannak-e a többi osztályoknak. Ha hasznára vannak és mégis követeljük valamelyik megszüntetését, akkor nemcsak az illető osztályt, hanem olyan szociális erőt is elpusztítunk, mely hathatósan mozdított elő a szociális eredményeket. A hitbizományi kérdésnél ne hivatkozzunk ma Széchenyi, Deák, Kossuth igéire sem, mert ők más elbírálásokkal kapcsolatosan hirdettek, hatvan-száz év előtt, az az akkori helyzetre vonatkozott, közvetlenül a jobbágyfelszabadítás után, amikor természetes földéhség lépett fel. Más volt akkor nemcsak a politikai helyzetünk, hanem magyar főuraink többségének felfogása is Mindezek dacára azonban, az akkori helyzetet szem előtt tartva, kijelenthetjük, hogy abban az időben is hitbizományosaink többsége hazánk történetében nagy szerepet játszottak és a nemzeti kérdésekben mindig elől jártak. Az,_hogy épen hitbizományosaink egyike, vagy másika mégis inkább Ausztria felé gravitált, az az akkor uralkodott felfogás szerint, amikor e tekintetben épen tőzsgyökeres magyar főuraink tábora is kettéoszlott, érthető volt. Ma azonban — sajnos — Csonkamagyarország vagyunk és itt élő hitbizományosaink hazafias, magyaros érzéséhez *) Az Országos Közgazda Testület tudományos előadássorozatában elhangzott előadás. kétség sem férhet. Helytelen az a történelmi beállítás is, hogy ma ezek a hitbizományosaink külföldre viszik birtokaik jövedelmét és hazánkkal egyet nem éreznek. Mi kis elszigetelt nemzet vagyunk, ahol nem lehet árja vagy nem árja, idegen vagy nem idegen nézeteket vallani, hanem csak azt, hogy hazája iránt ki mennyiben és milyen szíve mélyéből tesz legszentebb kötelességeinek eleget. A mai politikai helyzet lehet, hogy a jelszavak politikáját követeli, de az élet egészen mást mutat és jól látjuk, hogy a hatalomra juttottak, bármit is hirdettek előtte, mégis csak kénytelenek a helyzethez alkalmazkodni. Elsősorban a termények áraival egyáltalán nem arányban álló ipari árak, a tőke és a bankok önző hitelpolitikája okozzák mezőgazdasági nyomorunk szomorú helyzetét és nem pedig a hitbizományok és nagybirtokok sokszor hangoztatott túlméretezése és a helytelen birtokeloszlás. A tények tárgyalása előtt abból kell kiindulnunk, hogy a nagybirtokok szolgálafában állanak-e és milyen mértékben közgazdaságunknak, nemzeti termelésünknek és ha igazolva látjuk úgy a nagybirtokoknak, mint a közép és kisbirtokoknak a maguk hivatását, beigazoljuk a nagybirtokok mai vezető szerepét is, sőt azt, hogy a nagybirtokok nélkül ma agrárkülkereskedelemünk is csődöt mondana, akkor el kell ismernünk a helyességét a nagybirtokok megkötésének is, mert ezzel csak a nemzet egyetemes javát szolgálják A nagybirtokok és most már a megkötött nagybirtokok, vagyis a hitbizományok is, helyesen ismerik fel és töltik be hivatásukat, nélkülözhetetlenek, fontos tehát, hogy ezek közpréda, főleg nemzetközi tőke prédájává ne válljanak. Fenntartásukat tehát biztosítani kell, mert a kötött nagybirtokokra igenis szükség van. A jelenlegi adóterhek rendkívüli nagyok és főleg a mezőgazdaságot sújtják, legyen az nagybirtok vagy kisbirtok. A mezőgazdaság ma átlagosan holdanként 10.77 pengő adót fizet, ami majdnem egy mázsa búzának felel meg és dacára az ellenkező állításoknak nagybirtokok a jövedelmi és vagyonadónál fennálló progreszivitás következtében természetesen többet fizetnek, mint a kisbirtokok. A nagyipar és a nagytőke viszont 200 milliót kap vámvédelem címén vissza. Amíg a magyar falu népe a nagybirtokossal együtt az adóterheket keservesen tudja kiizadni, addig a bank és kartelvezérek távolról sem fizetnek jövedelmükhöz mért adót, sőt a mezőgazdaság még a karteloknak is különadót fizet. A mezőgazdák nyitott könyv, a kataszter alapján adóznak, itt nem lehet a földet eldugni, sem táskába tenni és külföldre vinni, mint azt a nagytőke teheti az értékpapíroknál. A földtulajdonosnak minden tekintetben helyt kell állania adózása tekintetében mert adóját a tényleges helyzetének megfelelően rójják ki. Azonban, míg a kisbirtokoson már nem nagyon tudnak mit venni, a nagybirtokosok azok, akiknek túlnyomó része még eleget tud tenni adófizetési kötelezettségének és ez nem kis szerepet játszik országunk aktívái között sem, ami mégis csak lehetővé teszi az államnak, hogy kötelezettségeinek eleget tehessen és tisztviselőit fizethesse. (Ha csak megemlítem, hogy a Pallavicini hitbizomány a 90.000 P évi arm társ. hjárulást terhein kívül évi kb 400.000 pengő adót szolgáltat be pontosan és hogy mit jelent ez a pontos adózás a birtok közelében lévő önkormányzatoknak is, — melyről azok a közigazgatási tisztviselők tudnának beszámolni, — akkor megadtam arra is a választ, hogy mi lenne, ha 53