Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 5-6. szám - Nagybirtok hitbízomány és telepítés

pl. ezt a területet szétparcelláznák és onnan már sem az állam, sem az önkormányzatok — a mai viszonyok fennmaradása esetén — töbé egy fillért sem kapnának.) Hogyan veszik ki részüket a hitbizományi birtokok a nemzeti termelésből, közgazdaságunkból és vájjon tényleg extenzíven gazdálkodnak-e? Akik nem is voltak még egy hitbizományi birtokon tanulmányúton, de látták az elmúlt nyáron is pl. csak Frigyes főherceg bemutatását az országos mezőgazdasági kiállításon, azok már sejthették, hogy mégis csak intenzív gazdálkodás folyhat azon a birtokon. De amikor ugyanezen a kiállításon az őrgróf Pallavicini-féle hitbizomány juhai évről-évre nyerik a kiállítás nagydíját, akkor itt sem lehet extenzív gazdálkodásról beszélni. Az Eszterházy borok világhírűek. Behatóbban vizsgálva azonban a helyzetet, ha érdeklődünk a legnagyobb gabona értékesítő szerveinknél és kikérjük pl egy Futurának a véleményét az exportra kerülhető gabonáink termelési helyeiből, akkor meg fogjuk hallani, hogy ez is, valamint a többi értékesítő szerveink is, majdnem kizárólag csak a nagybirtokokra támaszkodhatnak — és természetesen így a hitbizományokra is — mert csak ezekről a helyekről szállított gabonák és gabonaféleségek alkalmasak ma egyedül a magyar exportra. De érdeklődhetünk bármely magkereskedelmi cégnél is, ott is azt a felvilágosítást kapjuk, hogy az általuk épen a kisgazdáknak eladott magvak legnagyobb része főleg a hitbizományi birtokokból kerülnek kitermelésre és csakis ezek a jó magvak teszik lehetővé ezeknek a kisbirtokosoknak, hogy a maguk szükségletére így jó magot termelhessenek. És végül, ha a két éve alakult Olajmagértékesítő szövetkezethez fordulunk, ott megtudjuk azt, hogy u. n. „irányított" lenimagtermelési akció érdekes eredményei azok voltak, hogy míg a kisbirtokosok, vagy középbirtokosok csak szemetes és gyenge lenmagot szállítottak nekik, holdanként átlagos 2—3 mázsás termeléssel, addig többek között a Pallavicini, vagy az Eszterházy hitbizományi uradalmak a legkiválóbb tisztaságú és olajtartalmú lenmagot adhatták át, a mult évi fagy-, jég- és aszálykár dacára, mégis holdankénti 6—7 mázsás termelési átlaggal. De ha akár az exportra kikerülő hízósertéseket stb. is nézzük, mindenütt vezető szerepben találjuk a hitbizományi birtokokat. De természetes is, ott ahol kellő berendezések és felszerelések állnak rendelkezésre, ahol a rendesen fizetett alkalmazottak már földesuruk iránti szeretetükben is becsületes munkájukkal mozdítják elő a nagyobb eredményt, mégis csak máskép termelhetnek, mint ott ,ahol az adósság, a pénztelenség, a kellő kitanítás hiánya, de elsősorban a súlyos közterhek súlya miatt az intenzív termelés nemcsak lehetetlen, a kisbirtokosnak már a kedvit is rég elvették és ma csak annyit termel, amennyire feltétlenül szüksége van. Amikor egy pár csizma ára 2 mázsa, egy valamire való öltözet ruha 3 mázsa búza körül van, amikor holdanként majdnem 1 mázsa búza az adó, néhol fél mázsa az ártéri járulék, ezekhez hozzájön az élelmezés, tűzifa, világítás, stb. Nem utolsósorban a vetőmagra meghagyandó készlet és mondjuk, csak egy négy tagú családról is van szó, ahol négy éhező várja a mindennapi kenyeret, de az évenkénti ruháját is, akkor a ma már 4—6 mázsát termelő kisbirtokos a legkétségbeejtőbb helyzettel néz farkasszemet Földje az elégtelen trágyázás és a már elárverezett állat és felszerelés hinya következtében gyenge megművelés folytán mind jobban parlagosodik Nem is kívánhatunk tehát ma a kisbirtokosoktól intenzív termelést, de még furcsábban hangzana, ha tőle exportra való termelést is követelnénk. De ha szerepet adunk a számoknak is, nagyon érdekes összehasonlítást kapunk a kis- és nagybirtok termelése között az OMGE 1934—35. évi jelentésében található 7 főterményben. Az eredmények 9 éves átlagot adnak: búzában a 20 holdon aluli birtokoknál a hkénti termés 7.50 q volt, míg 1000 holdon felüli birtokoknál 9.20 q. rozsban kisbirtoknál 6.30 q., nagybirtoknál 8.20 q. árpában kisbirtoknál 7.50 q., nagybirtoknál 9.80 q. zabban kisbirtoknál 6.70 q., nagybirtoknál 8.70 q. kukoricában kisbirtoknál 9.— q., nagybirtoknál 11.— q. burgonyában kisb.-nál 36.40 q., nagybirtoknál 48.— q. cukorrépában kisb.-nál 103.80 q., nagybirtoknál 128.50 q. Ha pedig a bevételek és a jövedelmezőséget nézzük, ezek a dunántúli kisüzemeknél 1933-ban kat. holdanként 78.28 pengőt, ugyanakkor a nagyüzemeknél 81.78 pengőt tettek ki, az Alföldön 60.10 pengőt a kis és 78.5A P-őt a nagyüzemeknél. Északon 87.73 P-őt a kis- és 115.50 P-őt a nagyüzemeknél. Ezek a számok minden érvnél többet mondanak, s az OMGE üzemstatisztikai bizottság kiadványainak realitásában nem lehet okunk kételkedni. Amikor pedig azt állítják, hogy a nagybirtokok az ipari növények termelését maguknak kisajátították és ezzel elzárták a kisbirtokosok elől a lehetőséget ezt a jövedelmezőbb termelési ágat maguknak is termelhetni, akkor a már említett lenmagakció kudarcán kívül meg kell említenem azt, hogy épen az ipari növények termelése igényli a legnagyobb figyelmet, a legtöbb munkát, a nagyobb szakértelmet és értékesítése egy kezet. Láttuk, hogy a kisbirtokos ma — sajnos — kicsiny, vagy semmi tőkéjével csak extenzíven gazdálkodhat és főleg a baromfitartás, tojás, kerti vetemények mozdítják elö kicsiny jövedelmét. Gabonafélékből csak annyit termel, amennyi élelmezésre elég és ha telik még, hogy adóját kifizethesse. Hogy termeljen tehát ipari növényt, amikor ehhez forszírozott termelés is szükséges, melyet ma még csak a nagybirtok tud teljesíteni. Mély szántást, — arm gépet igényel —, ökrökkel való munkát, ami hasznosabb, a kisgazda hogy teljesítsen, hiszen sem pénze nincs, de kedvét is elvették már azzal, amikor eladósodását éppen azzal idézték elő, hogy szinte ráerőszakolták a traktor-, műtrágya-, tyúk-, dollár- és fontkölcsönöket. Ma, amikor minden állám autark gazdálkodásra rendezkedik be, mezőgazdasági terményeinknek, — melyeknek Nagymagyarország idejében nagy keresletük volt —, már csak erőfeszítéssel tudunk piacot találni. Vagyis egyszóval nagyon jó árunak kell annak lenni, amit a külföld mégis csak átvesz. Pedig ez részben létkérdésünk is. Tehát nem a nagybirtok sajátította magának ki az ipari termelést, — miért is tenné, hiszen a mezőgazdaságban a konkurencia ismeretlen —, hanem a kisbirtok nem tudhat ipari növényt termelni. Adataink alapján tehát el kell ismernünk, hogy ma exportra csak a nagybirtok képes termelni és ez a gazdasági körökben és az illetékes helyeken köztudomású ls. Amikor azonban ahelyett, hogy inkább elősegítenék és honorálnák a munkáját, feje felett állandóan lélekharangot kongatnak, testéből állandóan csipkednek le darabokat és ez a bizonytalanság lassan a nagybirtokosnak minden jövőbe vetett hitét megsemmisíti. Hogy kalkuláljon intenzívebb termelésre, hogy alkalmazón több embert, ha nem tudja, mely percben húzzák ki alóla a talajt. A nagybirtokok száma máris állandóan csökken, a 54