Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 3-4. szám - A földhitelbank bukása és a Pesti hazai takarékpénztár

X A földhitelbank bukása és a Pesti hazai takarékpénztár Nemrég került nyilvánosságra a bíróság jogerős ítélete, amelyben a Földhitelbank volt vezérigazgatóját felmentette az összes ellene emelt vádak alól. Ebből az alkalomból Ismét a közvélemény elé került az 1929-ben megbukott Földhitelbank ügye, ha nem is olyan intenzíven, mint annakidején. Feltétlenül érdekességre számíthat a bírói ítéletnek az az indokolása, amelyben tényként szögezi le, hogy a bank a megrohanás idejében többmillió pengővel aktív volt, a mérlegek nem voliak hamisak és el lehetett volna kerülni a bukást, ha akkor mintegy kétmillió pengővel a segítségére siettek volna érdekelt körök. Nem kutatjuk most ezeket a dolgokat, hiszen erősen post fesíam vagyunk már a közel hétéves bankbukásnál, de még ez az idő sem tudta lemosni a magyar hitelszervezet egéről azt a foltot, amelyet ez a bukás okozott és amit köznyelven így fejezhetünk ki érthetően: a betétesek elvesztették a pénzüket. Az utolsó fillérig. Sőt az elmúlt hétév után nem juthattak egy filléfhez sem, annak ellenére, hogy ötven százalékos egyezséget kötöttek. Miként senki nem vonhatja kétségbe azt sem, hogy szinte egyedül áll egész Európában a magyar hitelszervezetnek a vitalitása, miután az egész kontinensen végigszáguldott 1931. évi bizalmi válság sem tudta kikezdeni bankjainkat, sőt kitűnően állották ki ezt a vihart akkor, amikor a szomszédos Ausztriában halomra buktak meg a bankóik és mind az álam szanálására szorultak. De nem volt más a helyzet ebben a tekintetben még az Északamerikai Egyesült Államokban sem, ahoi szintén erélyes kormányintézkedések vették elejét annak, hogy a beállott run-veszélyben a betétesek ne károsodhassanak. Gazdasági életünk joggal lehet büszke bankszervezetére, hiszen akinek alkalma van évről-évre a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank mérlegét áttanulmányozni — eme vezető pénzintézetünk minden tekintetben példával jár elől — az csak a legnagyobb dicsérettel emlékezhetik meg a magyar bankszervezetröl minden vonatkozásban. Ügy a hitelezők, mint az adósok érdekeinek magasabb szempontokból való védelmét, a kapitalista gazdálkodásban hivatást betöltő működéséről, s nem öncélú kicsinyes érdekek szemelölt tarfásáról, hanem valóban a közösség nagy érdekeit szolgáló ténykedéseiről tesz tanúságot a Kereskedelmi Bank minden évi jelentése. Ezt le kell szögezni minden új gazdasági irányzati elvek tekintetbe vétele mellett is, miután ez utóbbiak ma még csaik elképzelések, de semmi pozitívumot nem jelentenek. Mindezeknek a tudatában állítjuk azt, hogy a Földhitelbank 1929-iki, tehát kétéwel az általános bankválságok előtt, bukása valóban nem volt indokolt és feltétlenül súlyos mulasztás történt — elsősorban is_ az akkori pénzügyi kormányzat részéről — mert a betétesek védelmében feltétlenül kellett volna hivatalból is olyan improvizált rendelkezést hozni, amely a megindult lavinát megállította volna. Semmikép sem volt indokolt engedni azt az utat választani, amit választottak, az egj szerű kényszeregyezségi eljárást. Nem tudjuk a Pénzintézeti Központot sem a felelősség alól etekintetben s^alválni, mert egy pénzintézet, ahol kis- és nagybetétesek pénze van elhelyezve — és ahol, mint a mostari bírósági indokolás is leszögezi kellő fedezet is mutatkozott, mégpedig reális bankszerű fedezet — semmikép sem helyezhető baj esetén valamely közönséges fűszer- és csemegeüzlettel egy színvolra. A bíróság azt is megállapítja, hogy ilyen veszélynek még a legjobban J;undált pénzintézet is ki van téve, vagyis összes kötelezettségeinek egyik pénzintézet sem tehet eleget huszoinégy óra alatt. Tehát kétségtelen, hogy a Földhitelbank esetében sem lett volna szabad a kényszeregyezségi utat választani. Mert ha például gazdaságilag sokkal rosszabb időkben — 1929-hez viszonyítva, 1934-ben — volt lehetőség a szövetkezeteknek 11.6 millió pengővel való szanálására, akkor kétségtelen, hogy a Földhitelbank részére is elő lehetett volna még az értékrombolás előtt teremteni a szükséges egykét millió pengőt a szanálásra. Lehet, hogy a Földhitelbank státusának átvizsgálása után a Pénzintézeti Központnak más volt az álláspontja, mint a bíróságnak ma, az említett indokolásban, de még akkor sem volt indokolt az, hogy engedte veszni a betétesek pénzét. Most hivatkoznunk kell Bud János, egyik legutóbbi előadására, amelyben leszögezi azt, hogy még mindig érezhető bizonyos gazdasági általános bizalmatlanság a lakosságnál, hiszen közel 15 milliárd pengőre becsülhető az az érték, amely az országban aranyban fekszik, akár a safekben, akár szalmazsákokban. Egyegy ilyen bankbukás, ahol a betétesek pénzüket vesztik, egész természetesen hozzájárul ehhez az általános dasági vérkeringésére. Hiszen 1931-ben tudtak renbizalmatiansághoz, pedig ez nagy kár az ország gazdelkezést hozni a bankzárlatnál, mennyivel könnyebb lett volna 1929-ben egy pénzintézet esetében védelmet statuálni. Mindezektől eltekintve azonban, ha ismét csak hivatkozunk a bírósági megállapításra, amely szerint két millió pengővel meg lehetett volna menteni a Földhitelbankot az ellene indult romboló run-től, akkor fel kell vetnünk egy igen érdekes ténykörülményt is ezzel kapcsolatban és kérdést kell intéznünk a Pénzintézeti Központhoz, hogy vájjon mikép volt lehetséges, miért történhettek meg azok a tőkeelvomások, amelyek szintén a Földhitelbank ügyeivel kapcsolatos egyéb bírósági iratokból tűnik ki. Így például a Földhitelbank ellen a bizalmatlansági roham 1929. június 10-ike körül indult meg — ekkor kezdtek a tőzsdén a részvényei esni — és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, mint hitelező — de különben is szoros üzlettárs több tranzakciónál — a következő tőkeelvonásokat eszközölte a Földhitelbanknál ugyanezen időben: 1929. június 6-án P 433.555.70 (tárcaváltók), 1929. „ 11-én „ 423.461.80 1929. „ 11-én „ 120.000.— (készpénzben) 1929. „ 11-én „ 74.000.— (Ernyey Károly betéte) 1929. „ 12-én „ 300.000.— (10.000 angol font deviza), 1929. „ 19-én „ 750.000 bekebelezés ingatlanokra) vagyis összesen: P 2,101.017.50 A két első tétéi a legjobban mobilizálható kereskedelmi váltókból állott, amelynek ellenében a Pesti Hazai nem fizetett be semmit a Földhitelbank pénztárába, a 10.000.— angol font átutalásáért sem fizetett be semmit, végül az ingatlanokra való bekebelezések egy és félmillió pengőt tettek ki, amelyből a felével hátrább állt később és így maradt a 750.000.— pengő. Valószínűleg mindezt követelései biztosítására cselekedte a Pesti hazai elsc takarékpénztár, ami érthető 45