Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 3-4. szám - Állami beavatkozás a biztosítás terén

eredményre, viszont az állandóan újból és újból felbukkanó azonos ötletekből megállapítható, hogy Franciaországban nagy pártja van a biztosítási államosításának. Lengyelországban 1921-ben az állami beavatkozást illetően jelentős lépés történt, amikor elrendelték az épületek kötelező tüzkárbiztosítását és annak művelését a nyilvánosjogú biztosító intézetekre bízták. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy lengyel gazdasági körök határozott formában foglalkoznak egy nemzeti viszontbiztosító intézet felállításának tervével. Spanyolországban is elhatározták egy nemzeti viszontbiztosító intézet felállítását. Bulgáriában már három évvel ezelőtt nyilvános jellegű mezőgazdasági és központi szövetkezeti bank létesült, amely elnyerte a jég- és állatbiztosítás monopóliumát és ez a szerv bonyolítja le az összes nyilvános épületek, valamint az állami és községi tulajdont képező ingóságok kötelező tüzkárbiztosítását. Ez a nyilvánosjogú intézet a biztosító magánvállalatok díjtételeiből 20 százalékos engedményt nyújt. Érdekes a bulgár nyilvánosjogú intézet alapszabályainak az az előírása, mely szerint a feleslegek bizonyos hányadából állami építkezési alapot létesítenek és tekintélyes százalékot fordítanak tűzelhárítási célokra is. A bulgár biztosítási reform következtében az ottani biztosító magánvállalatok közel 7 millió Iéva díjat veszítenek, de viszontbiztosítás formájában kapnak kártalanítását. Ebből a néhány külföldi példából megállapítható, hogy az állami beavatkozás a biztosítás terén szerte egész Európában gyors iramban halad előre, így tehát ennek a problémának alakulását nem lehet ölhetett kézzel nézni. Azok, akik a biztosítás és állam viszonyát tárgyilagosan bírálják, és szem előtt tartják a különleges magyar viszonyokat, azoknak el kell ismerniük, hogy a tűzbiztosítás államosítása a biztosítás mai nemzetközi konstrukciója mellett sem volna helyes megoldás, viszont vannak a biztosításnak nálunk is olyan vonatkozásai, ahol igenis szükség van az állam beavatkozására. Elsősorban sürgősen el kell rendelni a kötelező jégkárbiztosítást, az autószavatossági biztosítást pedig a magánautomobilokra is ki kell terjeszteni. Ezeken kívül még egy fontos intézkedés szükséges, mégpedig a legfontosabb: az épületek kötelező tüzkárbiztositásának bevezetése. Ez a megoldás az egyedüli, amely a lehetőség határain belül módot nyújt arra, hogy az államkincstár bevételei a biztosítási üzleten keresztül megnövekedjenek, a magángazdaság sérelme nélkül, — a köz érdekeinek legmegfelelőbben. Az épületek kötelező tüzkárbiztosítása a nemzeti vagyon fokozottabb védelme, mert éppen a nagyszámú vidéki, különösen pedig falusi ingatlanok örökre elpusztulnak akkor, ha egyszer leégtek, mert a tulajdonosok biztosítás hiányában nem is gondolhatnak arra, hogy ingatlanaikat újra felépíthessék. Az évente így elpusztuló nemzeti vagyon hatalmas összeget képvisel, sokkal nagyobbat, mint azt bárki képzelné. Az állam az épületek kötelező tüzkárbiztosítása révén egy olyan bevételi többlethez juthatna, amely bőségesen elegendő a tűzvédelem korszerű kiépítésére, de módot nyújtana a légvédelmi tevékenység megindítására is, amely a jövőben ugyancsak a tűzoltóság hivatásához fog tartozni. A Magyarországon működő biztosító intézetek legnagyobb része az épületek kötelező tűzkárbiztosításának bevezetésében megsemmisítését látja, de megfeledkezik arról, hogy azelőtt nem egyszer hangoztatta a tüzbiztosírási üzlet kedvezőtlen alakulását és hogy az új rendszer által sokkal kisebb kockázatok mellett jutna csak alig kisebb díjbevételhez. A díjbevétel lényegtelen csökkenésével szemben más oldalon olyan jelentős összeget takarítana meg, hogy az a látszólagos veszteségért bőven nyújtana kárpótlást, sőt a végeredmény az eddiginél talán még kedvezőbben alakulna. A külföldi eseményekből megállapítható a biztosítási intézmény átalakulási foiyamata, ami ennek a szakmának nemzetközi jellegénél fogva nálunk sem maradhat el. Ki a fejjel a homokból; szembe kell nézni az eseményekkel és a magyar biztosítási szakmának is bele kell nyugodnia abba, hogy nem ragaszkodhat konokul üzleti elgondolásaihoz és nem akadályozhatja meg annak a folyamatnak megindulását, amely végeredményben a nemzet és saját helyzetének javulásához vezet. Nem ismerjük annak a színdarabnak a tartalmát, amely hőséül Thomas Páine-t választotta és amely darab most már többszáz előadást ért meg Németországban és amely darab előadási jogát most megvette a magyar Nemzeti Színház is. Paine-ről feljegyezte a történelem, hogy nyughatatlan vérű ember volt, akinek Angliából szöknie kellett forradalmi hangú könyve miatt. Ennek a címe: „Az ember jogairól" és 1791-ben jelent meg, természetesen a francia nagy forradalom hatása alatt. Ebből a könyvéből idézzük a következő két kis részletet, így érthető, miért kellett neki szökni Angliából annakidején, mert ezeket írta 1791-ben: „... A türelmesség nem ellentéte a türelmetlenségnek, hanem hamis beállítása annak. Mind a kettő deszpotikus, amennyiben az egyik arra érez jogot, hogy a lelkiismereti szabadságot megkurtítsa, a másik pedig arra, hogy azt engedélyezze ... ... Ha valamely parlamentben olyan törvényjavaslatot nyújtanának be, amely megengedi, vagy megtiltja az Istennek, hogy az elfogadja a zsidók, vagy törökök imáját, minden ember megdöbbenne és istenkáromlásnak nevezné az ilyen törvényjavaslatot. Nagy volna a felháborodás, de legalább leplezetlenül kifejezésre jutna általa a felekezeti türelmesség minden fenhéjázása..." Tisztán érezhető Thomas Paine-nél a francia forradalom hatása, sőt a fentidézett tételből mintha Mirabeau-t olvasná az ember, hiszen ő mondotta ugyanerről a tárgyról híres szavait: „Az én szememben a vallásnak korlátlan szabadsága oly szent jog, hogy azt a türelem szóval kifejezni már magában is bizonyosfokú zsarnokságot jelent, miután ennek az az értelme, hogy az a hatóság, amely türelmes, éppúgy lehet türelmetlen is." Kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi lehet az oka annak a sikernek, amely Thomas Paine-t, mint színdarabhőst kíséri a mai Németországban? Ügylátszik, hogy nem az 1791-ben megjelent, „Az ember jogai" című könyvéből merítették a témáját... 44