Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 3-4. szám - Nagy-Budapesi problémái

Nagy-Budapesi problémái Irta: Helle László dr., Pestszenterzsébet h. polgármestere. A székesfőváros közvetlen szomszédságában elterülő lakott helyeik keletkezésének, illetőleg fejlődésének, — úgymint azt általában a nagy városok környékén fekvő helyiségeknél látjuk, — három főoka van. Ezek között elsőnek keli említenünk a telekjáradék magas voltát, azután a nagyváros, valamint a környező helyiségek parcellázási és építésügyi politikáját, végül pedig azt a közlekedési politikát, amellyel a nagyváros a környező helyiségeket könnyebben megközelíthetőkké teszi, a környék lakosságának a városba való bejutását megkönnyíti és ezáltal a város és környék lakossága társadalmi és gazdasági érintkezésére 'teljes lehetőséget nyújtja. A telekjáradék magas volta a környező helyiségek keletkezésére és növekedésére két irányban érezteti hatását. A nagyváros lakóinak jelentős része nem bírja fizetni a város magas lakbérét. Ezért olyan megoldást kérésinek életlehetőségeik megteremtésére, amely a magas lakbérfizetés alól mentesíti őket, de a nagyvárossal való kapcsolataikat sértetlenül megtartja. Az ipari vállalatok ugyancsak érzik a magas telekjáradéknak a termelési költségeikre gyakorolt hatását, szívesen helyezkednek el tehát a nagyvárosok környékén, ahol lényegesen kisebb telekjáradék számbavételével folytathatják üzemüket és mégis megtalálják mindazokat az összeköttetéseket, amelyeket számukra a forgalmi életben a nagyváros jelent. A munkaalkalmak nagy számban vonzzák a munkát keresőket a város felé. Ezek vagy a környéken létesített gyárakban jutnak munkáhcjz és így a munkahelyhez legközelebb eső környékbeli helyiséget választják lakhelyükül, vagy pedig tekintet nélkül a munkahelyükre a nagyváros kapui előtt oly lakóhelyre találnak, amely igényeiknek — talán lényegesen jobban megfelelő, mint a számukra szokatlan nagyváros és munkavállalás, valamint munkakeresés szempontjából a város előnyeit nyújtja. A nagyváros parcellázási politikája ugyancsak nagy hatással van az elöhelyiségek keletkezésére. Hiszen egyébként nem fordulhatott volna elő az, hogy akkor, amidőn Budapest székesfőváros területén még úgyszólván kiszámíthatatlan terület állott rendelkezésre a településre, a székesfőváros határán kívül jelentős település indult meg, számottevő községek, majd városok keletkeztek. De érezhető a nagyváros környező helyiségek parcellázási és építésügyi politikája is. Ezekben a helyiségekben a parcellázási és építési feltételek ugyanis lényegesen enyhébbek, mint a nagyvárosban, lényegesen kisebb kötelezettséget rónak a települőre, a parcellázóra, az építtetőre, természetes tehát, hogy különösen azok, akik távolabbi vidékről költözködnek a fővárosba, ezeket a könnyebb, számukra ismerősebb, kényelmesebb és megszokottabb életviszonyokat választják akkor, amikor lakóhelyet keresnek. A közlekedési politika, amely alatt rendszerint a nagyváros közlekedési politikáját kell érteni, — azután mindazokat a szempontokat, amelyeket a környéken letelepülők tekintetbe vesznek, még jobban kidomborítja, hatásukban még eredményesebbé teszi. A nagyváros, amely egyrészt közlekedési vállatainak rentabilitására van tekintettel, másrészt szívesen biztosítja azt az olcsóbb munkaerőt, amelyet lakói számára a környék lakossága jelent, közlekedési politikájával a kisebb telekjáradék élvezetét előmozdítja, a környékbeli parcellázásokat pedig nagymértékben elősegíti. Nem is szólunk arról az esetről, amikor maguk a közlekedési vállalatok foglalkoznak parcellázásokkal a környéken. A most elmondottak csupán a főbb okait képezik, a nagyváros környékén való településnek, de egyéb körülmények is közrejátszanak, a nagyváros környéki helyek létesítésénél, kialakulásánál, így: jobb és olcsóbb élelmezési viszonyok, a vágy, a nagyváros nagy köztenheitől szabadulni, a lakosságnak a lelki felépítettsége és ennek változásai mind olyan tényezők, amelyek kisebb-nagyobb mértékbein éreztetik e tekintetben hatásukat. Ezek az erők együttesen akként hatnak, hogy vagy új települések keletkeznek a nagyváros környékén, vagy pedig a ki- és betelepülők már valamely lakott helyet választanak lakóhelyükül és így a nagyváros környéki helyiségek lélekszáma soha el nem képzelt módon és hihetetlen rövid idő alatt szaporodik. Ép azoknál az okoknál fogva, amelyeket az élőhelyiségek kialakulásáról szólva említettünk, ezek a helyiségek nem élik a nagyvárosföl függetlenül a maguk önálló életét és azok keletkezése, fejlődése, életmegnyilvánulása a nagyváros részére sem marad hatástalan, hiszen lakosai állandó társadalmi és gazdasági öszszeköttetésbein vámnak egymással. A fejlődés folyamán ez az összeköttetés az érintkezés mindgyakoribb és többféle lesz, aminek első észlelhető következménye, hogy az önálló életet élő városok és községek önálló céljai és feladatai folytán a nagyváros és a környező helységek között ellentétek merülnek fel, de ugyanakkor számos kérdésben a város és környéke érdekazonossága is teljesen jelentőségében domborodik ki. Az ellentétek rendszerint abból származnak, hogy az elöhelyiségek, a nagyvároshoz földrajzilag szorosan zárkóznak, lakosaik társadalmilag a legélénkebb összeköttetésben vannak, azonban ezeknek a helyiségeknek és lakósoknak nincs egységes irányítása, életviszonyaik a lakóhelyeken különbözően bíráltainak el. Az adórendszerek lehetővé teszik azt, hogy a munkások adójukat a munkahelyükön, a nagyvárosban fizetik, ezzel szemben a környéken, lakóhelyeiken támasztanak igényt utcák, járdák, közművek létesítése tekintetében. A nagyváros panaszosan hivatkozik ezzel szemben arra, hogy iskoláit és egyéb létesítményeit kénytelen a környék lakóinak is rendelkezésre bocsátani, akik a közterhekhez ezen igénybevétel mértékében nem járulnak hozzá. Növeli még az ellentétet az, hogy a nagyváros — miként a mi fővárosunk is — háztartási szempontjait a vidék, elsősorban a közelebbi környéknek, rovására túlzottan előtérbe helyezi, vámokat létesít. Ezek a vámok nemcsak pénzügyi szempontból terhelik súlyosan a környéket és lakóit, hanem védővám jellegüknél fogva is, amely utóbbival szemben a főváros saját iparát és kereskedelmét védi a környék iparával és kereskedelmével szemben. A nagyváros — ime — mihelyt a környék — amelynek keletkezéséért és növekedéséért nem kis mértékben felelős — legkisebb mértékben terhet jelent a 4?