Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 3-4. szám - A szociálpolitika utja

tézménnyel bírt Németországban az igazi szociális eredmények sokkal kisebb mértékben jelentkeztek, mint pl. a kevesebb szociálpolitikai intézménnyel bíró, de azokat a szociális nevelés alapjaira építő északi államokban. Az állami és társadalmi szervezetekben végbemenő nagy változások, amelyekkel ma olyan sok helyen találkozunk, túlnyomórészben a szociális feladatok helytelen megoldási kísérleteire vagy megoldatlanságára vezethetők vissza. A különböző államok törvényhozásai nem látták, vagy nem akarták meglátni azt, hogy a viszonyok változása folytán a 'Szociális mozgalom törekvései egyrészt olyan területeken is kívánnak megnyugtató sürgős megoldásokat, amelyeken a múltban a szükségletek nem jelentkeztek mai hangsúlyozottságukkalí, másrészt a megoldások csak foltozgatások, csak csiszolgatásak voltak, felületeken mozogtak, a problémák gyökereihez nem nyúltak, a szociálpolitika igazi feladatainaik megértése is hiányzott. Ezért a problémák terjedelime folyton nőtt, míg csak az összeomlás nem fenyegetett. A régi és az új szociálpolitika után elkövetkezett a legújabb szociálpolitika kora, természetesen csak ott, ahol a teljes káosz kitörése előtt a konzekvenciát levonták. A legújabb szociálpolitika magyarázóinak felfogása szerint a bajok oka a múltban* az volt, hogy a közgazdasági politika és a 'szociálpolitika egymástól teljes különállóságban alakult ki és egymással ellentétbe került. Ennek a helyzetnek véget kell verni, mert a közgazdasági politikai és szociálpolitikai célkitűzések között nincsen ellentét és számos író felfogása szerint: a legújabb szociálpolitikai törekvéseknek az a feladata, hogy a szociálpolitikát a közgazdasági politika egyik funkciójává tegye. Különösen a diktatúrás államokban érvényesül ez az álláspont. A szociálpolitika alatt e legújabb értelmezésben azoknak az intézkedéseknek összességét értik, amelyek a közgazdasági politika feladattömegének keretében az embernek, mint mumkafaktornak, különös érdekét szolgálják. És ebben az értelemben a legújabb szociálpolitikának feladata, mint Max Frauendorfer ezt kifejti, hogy összefoglalja azokat a törekvéseket, amelyek minden egyes embert testileg és szellemileg abba a helyzetbe hozni képesek, hogy a közösség érdekében a legtökéletesebbet, a legjobbat tudja nyújtani. A körülmények alakulásából azt látjuk, hogy sokszor még ott is, ahol a korporációs rendszer nem jutott érvényre, használják a korporációs rendszeréhez hasonló megoldási módozatokat, bár nem a gazdasági önigazgatás jegyében, de az érdekeltek nyomása alatt, már pedig a korporációs rendszer elveinek alkalmazásában a közgazdasági politika és a szociálpolitika szerves összefüggésben jelentkezik. Például: a kiskereskedelem érdekében korlátozzák az áruházak tevékenységét, a szövetkezeti fióküzletek létesítését, a cipésziparosok védelme érdekében az újabb gyárak létesítése elé akadályokat gördítenek, a mezőgazdasághoz tartozók szociális helyzetének emelése érdekében lehető magas árat biztosítanak a gabonának, a kismalmok egzisztenciájának megóvása érdekében alátámasztják azok versenyképességét a nagvmalmokkal szemben, korlátozzák az állattartást és a meglévő állatok felesleges részének gyorsabb elfogyasztása érdekében különféle intézkedéseket tesznek. (Pl. az ú. n. Stauningtehenek.) A régi és az új szociálpolitika általában generális intézkedésekkel tevékenykedett, a különleges szempontok nem mindig érvényesülhettek, a legújabb szociálpolitika a speciális szükségletekhez is igyekszik bizonyos mértékben alkalmazkodni. Különben a probléma lényege azon fordul meg, hogy a gazdasági liberalizmus maga adta fel a várát, amikor a maga érdekében az állami beavatkozást vámvédelemmel és egyéb intézkedések kierőszakolásával igénybevette s mikor maga létesített olyan organizációkat, amelyek a szabad verseny kibontakozását korlátozták. Amilyen mértékben bontja szét a kapitalizmus maga alatt a gazdasági liberalizmus épületét, éppen olyan mértékben válik a szociális elv a kapitalista szempontból irányított közgazdasági politika kinövéseinek, visszásságainak lenyesegetésére hivatott törekvésből a közgazdasági politika irányító gondolatává. A mult közgazdasági politikájának, mondjuk meg: a helyes útról letért közgazdasági politikájának törekvése az öncélú termelés és nem az ember érdekeinek szolgálatában állott, a szociálpolitika pedig éppen az ember érdekét hangsúlyozza ki és igyekszik ezt az érdeket a közgazdasági politika tengelyébe állítani. A mai krízist tulajdonképen az eredeti hivatásától eltért és a kapitalizmus által öncéllá tett közgazdasági politikának és a szociális elvet érvényesíteni kívánó törekvéseknek birkózása okozza. Ahhoz, hogy a szociális elvet szolgáló közgazdasági politika kellő eredményhez juthasson, szükséges, hogy a szociálpolitika is alkalmazkodjék a jól felfogott szociális elv szolgálatához, mert ezen az oldalon éppen úgy találkozunk az igazi érdekekkel szembehelyezkedő túlzásokkal, mint a másikon. így például nemrégiben jelent meg egy dán lapban egy kimutatás, mely szerint a dán mezőgazdaság súlyos munkaerőhiánnyal küzd és jelenleg 20.000 munkaerőre lenne szüksége, viszont a városokban százezernél több munkanélküli élvez segélyt ugyanakkor s ezek igen nagyrésze a mezőgazdaságból elvándorolt munkaerők sorából származik. Az igazi szociális érdek itt, hogy a mezőgazdaság munkaerőszükséglete kielégíttesssék a városban indokolatlanul támogatott 'munkaerőknek oda való visszavezetésével. Természetesen a szociálpolitikának és a közgazdasági politikának egymáshoz való viszonyításában különösebben azok a szempontok jutnak kifejezésre, amelyek az embernek a termelésben való szerepével, a termelés társadalmi feladatainak miként való betöltésével és a gazdasági javak miként való elosztásával kapcsolatosak, tehát elsősorban materiális vonatkozásúak. A szociálpolitika célkitűzése azonban sokkal tovább vezet és az erkölcsi és kultúrális javakban való megfelelő részesedés biztosítása ugyancsak a szociálpolitika vonalába esik. Ide tartozik az egészségügyi politika, a népesedési politika és minden törekvés, amely az egyén és a közösség zavartalan boldogulását és fejlődését hivatott megvalósítani. Az elmondottakból következik álláspontunk egész határozott kifejezéseként, hogy a legújabb szociálpolitika tekintetében érvényesülő felfogással szemben: a szociálpolitika nem a közgazdasági politikának egyik funkciója, hanem megfordítva: a közgazdaságpolitika a szociálpolitikának a funkciója. Bárhova nézünk, a valóságban a mai gazdaságpolitikára a szociálpolitika szempontjai nyomják rá a bélyegüket. Különben pedig a kérdést már ott eldöntöttnek kell tekinteni, amikor elismerjük, hogy a gazdasági élet célpontjában az ember áll. A közölt cikkek szerzőik felfogását tükrözik viszsza. A leközlés ténye — az „audiatur et altéra pars" elve alapján — még nem jelentheti a lap irányát, mint ahogy a lap semmiféle irányzat szolgálatában nem áll.