Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 3-4. szám - A szociálpolitika utja

alacsony áraival, éppúgy, mint a mult század hetvenes és nyolcvanas éveiben, amikor szintén alacsonyak volfak az árak. Az a legcsodálatosabb és az első látszatra alig érthető, hogy emellett nem is lehet azt mondani, hogy az alacsony áraknak az az oka, hogy abban a periódusban kevesebb aranyat termelnének. Az arany értékváltozását egészen más körülmények befolyásolják. így pl. a mult század hetvenes és nyolcvanas éveiben az aranytermelés folyton fokozódott ugyan, ámde azokban az évtizedekben tértek át a világ kuitúrnépei az aranyvalutára, ami nagy hajszát indított meg az arany után, szük lett az aranytakaró. Erre nem lehetett megfelelő .hitelszervezetet feléptíeni, nem indulhatott meg egy egységes 'konjunktúra, tehát alacsonyak maradtak az árak. Ma nem az a baj, hogy nincs elég arany, mint a mult század depressziós időszakában, hiszen soha még nem lendült fel annyira az aranytermelés, mint éppen a mostani válság óta. Most más a baj, mégpedig kettős baj van az arannyal. Az egyik az, hogy a világ aranykészlete helytelenül oszlik meg az egyes országok" között; a másik baj pedig az, hogy még ott is, ahol van elég arany, mint pl. Franciaországban, Svájcban, az Egyesült Államokban, az arany nagy része nem végez hasznos közgazdasági1 funkciót, hanem kihasználatlanul, steril módon hever a jegybankok pincéiben, vagy a magánosok trezorjaiban. Csodálatos módon a fizikai közgazdaságtannak erre is van találó képe. Vannak ugyanis olyan anyagok, amelyeket hiába keverünk össze vízzel, az összekeverés után az anyagnak egy része az edény alján lerakódik. Így van ez ma az arannyal is. Az arany is oly anyag, amelyet ma nem lehet tökéletesen összekeverni a bankjegyforgalommal. Az orvosságos üvegeket — ha az anyagok nem keverednek tökéletesen — használat előtt fel szokták rázni. A trezorokban leülepedett aranyat azonban nem lehet oly könnyen felrázni, mint az orvosságos üveget. Egy esetben lehetne, ha t. i. megszűnnék az az ok, amely előidézte az aranykészletek sterilitását. Ez az ok: a bizalom hiánya a gazdasági jövő iránt, ami azután a vállalkozó szellemet és az aranykészlet egy részét tétlenségre kárhoztatja. Csak a visszatérő bizalom az, ami előidézhetné, hogy a steril aranykészletek ismét aktivitásba lépjenek. Ennek a jelenségnek a fizikai analógiája, hogy magasabb hőfok mellett a leülepedett anyagok is összekeverednek a folyékonnyal. A magasabb hőfok jelen esetben a visszatérő bizalom. De amíg ez nem következik be — azaz amíg a bizalom nem tér vissza — az arany tovább is kevés lesz, ami — a fizikai közgazdaság tanai szerint — gyenge oldatot ad és az alacsony árakra vezet. A bizalom feléledése nélkül tehát nincs kifelé vezető út. Lárva ezeket a nehézségeket — amelyeket az arany használata okoz — érthető, hogy vannak törekvések, amelyek arra irányulnak, hogy az áralakulás teljesen függetleníttessék az aranytól. Ez azonban csak ideiglenes megoldás volna. A végcél mégsem lehet más, mint az aranyvaluták helyreállítása. Ezt igen behatóan vitatták meg az elmúlt nyáron a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara párisi kongresszusán is, ahol felvetették a kérdést, hogy mi legyen az első lépés, az aranyvaluták helyreállítása, vagy a szabadkereskedelmet gátló akadályok elhárítása? A kongresszus az azonnal való stabilizáció mellett foglalt állást, mert nemzetközi gazdasági élet aranyvaluta nélkül el sem képzelhető, viszont a stabilizáció folytán automatikusan megszűnnének a nemzetközi áruforgalmat gátló akadályok, miután a fennforgó korlátozások lényegében a valutadömping ellensúlyozására szolgálnak. A szociálpolitika útja*) Irta: Hilscher Rezső dr., egyet, magántanár. A háborút követő évtized a szociálpolitikai törekvések terén gazdagabb, mint a kapitalizmus kialakulása óta eltelt egész korszak. A háborús helyzet különösen kedvező talajt teremtett a kapitalizmus számára, amely a lehetőségeket majdnem' tetszése szerint kihasználta és hatalmában erősen meggyarapodván, sokszor még azt a csekélyszámú szociálpolitikai vívmányt is lábbal tiporta, amelyeket a szociális mozgalom hosszú évtizedes kitartó munkája réven kikényszeríteni tudott. Ennek a túlzásnak reakciója nem lehetett erőtlenebb, mint maga a túlzás és ez a reakció egyes államokban forradalmakban, más államokban pedig forradalmakkal fenyegető általános feszültségben mutatkozott meg. Ha ezeknek a visszahatásoknak komplexumát megtisztítjuk a salaktól, amely magától értetődően elvegyült benne, előttünk áll az igazán emberré lenni vágyó ember, akinek ezt a törekvését a szociális mozgalom reprezentálja a leghatározottabban és leginkább céltudatosan. A szociális mozgalom lendülete, átütő ereje a kapitalizmus eddigi élete alatt a háború végén mutatkozott meg a leghatalmasabbnak és a háború utáni szociálpolitika aránylag nagy fejlődésének gyökerei mind visszavezethetők ebbe az időszakba, mellyel teljesen lezárulni látszott a gazdasági öncélúság korszaka. Az új korszak bekövetkeztét a békeszerződést aláíró valamennyi állami részérőil történt hivatalos kinyilatkoztatás is regisztrálja, amely a páriskörnyéki békék tizenharmadik részében olvasható: „A nemzetek szövetsége az általános béke megvalósítását tűzte ki célul és ezt a békét csak úgy lehet elérni, ha szociális igazságosságra alapítják és minthogy vannak munkaviszonyok, amelyek az emberek nagy tömegét annyi igazságtalansággal sújtják, hogy az ezekből keletkező elégedetlenség a világ békéjét és összhangját veszélyezteti, — sürgősen szükséges e viszonyok javítása." A továbbiakban felsorolást olvashatunk a szociális törvényhozásban legsürgősebben alkalmazandó elvekről, melyek annak megállapításával, hogy a munka nem tekinthető csupán árunak vagy kereskedelmi cikknek, a munkások és munkaadók szabad szervezkedési jogának biztosítását, a munkásoknak tisztességes létnívót garantáló munkabérrel való díjazását, a nyolcórás munkanap, illetve a negyvennyolcórás munkahét megvalósítását, a hetenként legalább huszonnégyórás, egybefüggő munkaszünet biztosítását, a gyermekmunka megszüntetését és a fiatalkorúak munkájának korlátozását, a nőt a férfival egyenértékű munkájáért megillető, azonos díjazásra való jogosultság megállapítását, az idegen honos munkásokkal való méltányos gazdasági elbánást, a munkásvédelmi törvények és szabályok megtartásának ellenőrzésére külön felügyeleti szerv létesítését tartják a legsürgősebbnek. A békeszerződés tizenharmadik részének kinyilatkoztatásai és szociálpolitikai célkitűzései bár eléggé óvatosak, tartózkodóak, de mégis mérhetetlen jelentőségűek, különösen azért, mert éppen a túlzó kapitalista felfogás képviselői*) Az Országos Közgazda Testület tudományos előadássorozatában tartott előadás. 39