Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 3-4. szám - Közgazdaság és valuta

melés is és ez biztosítja az iparos világ részéről a magasajb vásárlóképességet, amihez járul még a külföldi piacok megnyílása a magyar mezőgazdasági cikkek részére. Ne panaszkodjunk tehát a drágaságról, mert előnyösebb a magasabb árszínvonal, ha meg van hozza a magasabb vásárlóerő, mint az alacsony ár vásárlóerő nélkül. II. Ezek voltak azok az alapfogalmak, amelyeket a fizikai közgazdaságtan tanai alapján kívántam előrebocsátani, hogy a továbbiakat megértsük. Uj fogalomként most a valutakérdéssel foglalkozunk, de továbbra is a fizikai közgazdaságtan szellemébei. A fizikai közgazdaságtannak erre is van egy megfelelő analógiája, amely már a kémia határán mozog. (Az előbb az áralakulásról beszélve azt mondottam, hogy a legalsó edényben, vagy tankban levő folyadék a pénzszervezetet reprezentálja, ami azért fontos, mert hiszen az ár pénzben jut kifejezésre. Pénz nélkül nincs ár, csak csere. Már most nézzük meg, hogy tulajdonképpen miből is áll valamely ország pénzszervezete. A pénzszervezet tudvalevőleg kétféle elemből tevődik össze, az aranyból és a hiteleszközökből; ez utóbbiak alatt a bankjegyeket és a bankbetéteket értjük. Ennél a pontnál kapcsolódik bele a valutaszervezerbe a fizika, illetve a kémia. Az előbb kifejtett ártörvénynél abból indultunk ki, hogy az áralakulást mutató blokk egyenletes, normális sűrűségű folyadékon úszik. Ismeretes azonban, hogy a folyadékok sűrűsége nem egyforma. Vannak sűrűbb és ritkább folyadékok. Tudvalevő azonban az is, hogy a sűrűbb folyadékba kevésbbé merülnek bele a rajta úszó testek, a ritkább összetételű folyadékba azonban erősebben belemerülnek. Közismert pl., hogy a sósvíz sűrűbb, mint a tiszta víz. Vannak sós tavak, ahol ezt a fürdőzők is tapasztalhatják. Az előbb azt mondottuk, hogy a pénzrendszer kétféle elemből áll: az aranyból és a hiteleszközökböl. Már most: a fizikai közgazdaságtan analógiája szerint az arany a só, a bankjegyforglom pedig a víz. Ha több sót keverünk a vízbe, az sűrűbb lesz. Ha több arannyal kapcsoljuk össze a bankjegyforgalmat, az árak is máskép reagálnak arra a nyomásra, amelyet a tartályban levő árutömeg gyakorol a pénzrendszerre. Vagyis jó valuta mellett •— aranyban kifejezve — magas árak keletkeznek, gyenge valuta mellett, (miután kevés aranymennyiség van a bankjegyforgalommal összekapcsolva) alacsony árak mutatkoznak. Ezek a fizikai tünetek magyarázatot adnak arra nézve, hogyan alakulnak az árak: a) jó konjunktúra idején, amikor szaporodik az arany; b) defláció idején, amikor csökken az arany; és cj infláció idején, amikor szaporodik a papírpénz. Mindezekből a jelenségekből igen messzemenő konzekvenciákat lehet levonni, amelyek éppen napjainkban igen nagyjelentöségüek és ezek a következők: 1. Kiderül, hogy tényleg lehet a valutát „manipulálni" és a manipulált valutával az árakat befolyásolni. Megdől tehát az a régi felfogás, hogy az ár csak a kereslettől és a kínálattól függ; az áralakulásra, amint láttuk, a valutának a konstrukciója is nagy befolyással van. 2. Akárhogy is alakuljanak az árak az infláció vagy a devalváció mértéke szerint az egyes országokban, csakis az aranyban kifejezett árak szolgálhatnak az összehasonlítás alapjául. 3. A devalváció vagy az infláció mértéke oka az egyes országok pénzeinek vásárlóerejében mutatkozó különbségeknek és ezért beszélnek azután túlértékelt és aláértékelt valutákról. így például az angol fonttal szemben a francia frank túl van értékelve, az amerikai dollár pedig alá van értékelve. Az angol hivatalos felfogás szerint épp ezért mindaddig nem lehet szó a valuták stabilizálásáról, amíg a különböző országok valutájának vásárlóerejében lényeges különbségek mutatkoznak. 4. A valuta és árpolitika legújabb irányzata az, hogy a pénz vásárlóerejében országok szerint mutatkozó különbségek kiegyenlítést nyerjenek, aminek megtörténte után megérett az idő a valuták stabilizálására. E téren különösen Franciaország fejtett ki az utóbbi időben nagy erőfeszítést és a Laval-féle dekrétumok mind azt a célt szolgálták, hogy a franciaországi árszínvonal szálljon alább és közelítse meg az angol árszínvonalat. 5. Stabil valuta csakis aranyalapon képzelhető el és a valuták devalválásának éppen az a célja, hogy a devalváló ország, bár megváltozott alapon, de aranyban eleget tudjon tenni a külfölddel szemben fizetési kötelezettségének. III. Foglalkoznunk kell azonban még az arany vásárlóerejének a kérdésével. Hogy a helyzetet tisztábban lássuk, röviden rekapitulálnom kell a pénzrendszerről előbb elmondottakat. Fejtegetéseinknek első fázisában a pénzrendszerre nézve feltételeztük, hogy az stabil, vagyis az arany és a hiteleszközök közötti arány fix és nem változik. Az áralakulást ez esetben csak az áru mennyisége befolyásolhatja. A második fázisban azzal az eshetőséggel foglalkoztunk, amidőn az arany és hiteleszközök közötti öszszetételben eltolódás következhetik be és láttuk ennek hatását az áralakulásra. Most azonban azzal az esettel fogunk foglalkozni, amidőn magának az aranynak az értéke is megváltozik, ami nem tévesztendő össze az arany árának váltózásával. Láttuk, hogy nálunk az arany ára kg-ként 3.800.— pengőről 5.800 pengőre emelkedett. Ez azonban csak azt jelenti, hogy az arany hivatalos ára változott meg. Ez már magábanvéve zavart okoz a pénzrendszerben. De még nagyobb zavart okoz és még több bajt idéz elő a valutarendszerben és az egész gazdasági életben az a körülmény, hogy magának az aranynak az értéke, vásárlóereje is megváltozhat, ami nincs semmi összefüggésben azzal, hogy a kormány milyen beváltási árat dekretál az aranyra nézve. Az arany értéke ugyanis csak viszonylagosan stabil, tényleg azonban az arany értékében is nagy hullámzások vannak. Ez az úgynevezett „trend"-ben, az áralakulási irányzatban jut kifejezésre. Például a mult század hetvenes és nyolcvanas éveiben az áralakulás — aranyban kifejezve — lefelé hanyatló irányzatot mutatott. Vagyis az aranynak nagy volt a vásárlóereje, tehát keveset adtak belőle, következésképen alacsonyak voltak az árak. Azután jött egy felfelé irányuló „trend", amely a mostani válságig tartott; az árak emelkedtek, mert elegendő volt az arany, vagyis az arany vásárlóereje csökkent. Végül jött a mostani gazdasági válság 38