Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 1-2. szám - A budapesti fogmüvészek beadványa 1897-1899-ben az akkori belügyminiszterhez

szükségből említjük fel, hogy ugyanazon orvos urak, akik a „műtét" jelszavával akarnák a kenyeret kivenni kezünkből — engedély nélkül egész légióját tartják ama tanoncoknak, akiket a törvény szerint tartaniok nem szabad, akiket nem pénzzel, mint munkásokat, hanem ígérettel, mint tanoncokat alkalmaznak; — ígérvén nekik, hogy bizonyos számú évek alatt fogmüvészekké képesítik. Minő jogcímen teszik azt emez urak? Ezt tenniök, szerény véleményünk szerint, nem volna szabad mindaddig, míg a fogművészet ipari ágában való jártasságukról tőlünk bizonyítványt nem kapnak és iparengedélyt az elöljáróságtól nem váltottak. Kötetekre menőleg fejthetnők ki Nagyméltóságod kegyes színe előtt, hogy az orvos uraknak velünk szemben tanúsított eljárása nem igazságos, nem méltányos és nem loyalis. Hogy tehát akkor, amidőn ők az elöljáróság előszobájától kezdve a magas Minisztérium elfogadó terméig minden rendű és rangú hatóságot és hivatalt mozgósítanak arra nézve, hogy az általunk alapított és tulajdonunkat képező tudomány és művészetből kizárólag ők élhessenek és uralkodhassanak, — törvénytelen és igazságtalan dolgot művelnek; — minden hajszálnyi jog, amit tőlünk egyoldalú kérelemre, megkérdeztetésünk nélkül elvesznek, igazságtalanságot képez reánk nézve. A Nagyméltóságod vezetése alatt álló Minisztérium által a mult hóban kiadott 90948/99. sz. rendelet szintén sérelmes és meg vagyunk győződve, hogyha Nagyméltóságod az ügyeket ismerő valamely pártatlan ember által inforniáltatta volna; — de hogyan is? Hiszen az országos iparegyesület, az iparkamara eldöntötte, hogy a fogászat szabad művészetet képez; a magas Minisztérium csakis ennek alapján engedhette meg, hogy egyletünk a „budapesti fogművészek egyesülete" címét vehesse fel és használhassa, — e címzéssel jelentünk meg hódolatunkat kifejezendő Ő Felsége magas színe előtt, e cím alatt kaptuk Ő Felségének kabinet irodája útján kegyes köszönetét; — e cím alatt létezünk emberöltő óta és miért confiscáltatnék ez most tőlünk hirtelen? Távol álljon tőlünk a gondolata is annak, hogy remonstrálni akarnánk. Azonban e kérvényünk bevezetésében említett panaszkodásunkra visszatérve, kimutatjuk, hogy mennyire bántó és sérelmes az reánk nézve, ha bennünket mintegy törvényen kívüli állapotba helyezve, örökké rendeletileg kormányoznak és rendszabályoznak. Nemcsak a mi igazságunk és jogunk védelme, hanem ama körülmény is késztet bennünket arra, hogy Nagyméltóságú Kegyelmes Urunktól végleges loyalis, igazságos és törvényes szabályozást kérjünk, mert ezrek azoknak száma, akik a fogművészeti pályára készülnek, ezek mind intelligens, többnyire jó családból származó, néhány gimnáziumot végzett emberek, akik önérzetességüknél fogva visszautasítják annak a gondolatát is, hogy az orvosok szolgaszemélyzetévé és vazalusaivál váljanak. Hogy ügyünk reánk nézve megnyugtató, méltányos és igazságos elintézést nyerhessen, kérnünk kell Kegyelmes Urunkat, Méltóztassék kegyesen: 1. Ankettet egybehívni, amely anketten azonban mi egyforma számmal képviselve legyünk; ott az eddig a Nagyméltóságú magy. kir. Belügyminisztériumhoz beterjesztett összes beadványainkat megvitatás tárgyává tenni és kifejtendő eszmecsere után megállapítani ama határvonalat, amely az orvos, mint ilyen és a fogmüvész között fennáll, különös tekintettel arra, hogy az elmélet ismeret, avagy a technikai gyakorlat és kézi ügyesség képezik-e a fogászati tudománynak feltételét. És tekintve a gyakorlati élet és a közjó követelményeit nem-e feltétlenül subordinálandó lenne a theoria és pedig olykép, hogy az egyetemet végzett orvos, ha meghatározott hosszabb idei gyakorlatot ki nem mutat, fogorvosi praxist ne folytathasson. 2. Méltóztassék kegyesen elhatározni, hogy a jelenleg gyakorló fogtechnikusok, akik egyforma kiképeztetésben részesültek ama kartársaikkal, akiknek foghúzás és fogtömésre, avagy ezek egyikére engedély adatott, egy esetleg leteendő gyakorlati vizsga után a foghúzás és fogtöméshez való jogot elnyerjék. 3. Méltóztassék kegyesen aziránt intézkedni, hogy a fogászati ügy törvényhozásilag szabályoztassék és pedig olyképen, hogy ez, mint különálló, tehát teljesen abstract foglalkozás az e célra felállítandó külön iskolában taníthassék és csakis az itt elnyerendő bizonyítvány alapján lehessen a fogorvosi gyakorlatot folytatni. Ezáltal minden további súrlódásnak vége fog szakadni, a fogászat-tudománya szabadon és természetes úton fog fejlődni, — és az emberiség közjavában fogja megtalálni dicséretét az Igazság, amelyért Nagyméltóságodnál esedezünk és amit Nagyméltóságodtól várunk. Budapesten, 1899. okt. hó 4-ikén. KÉRDÉSEK, AMELYEKRE NINCS MÉG FELELET: Miért nincs törvényhozási úton rendezve Magyarországon a fogtechnikus-kérdés, amikor már széles e világon mindenütt szabályos, szentesített törvény intézkedik ebben a kérdésben? A belügyminisztérium egészségügyi főosztálya, valamint a törvényelőkészítő osztály miért nem ismeri az osztrák, a cseh-szlovák, a jugoszláv, vagy távolabbi esetben az amerikai, angol, francia, német stb., stb. fogászatot szabályozó törvényeket? Vájjon Magyarországon egy évben hány az olyan haláleseteknek a száma, amely a kuruzslóknak nevezett fogtechnikusok működése folytán és mennyi, amely a diplomával rendelkező orvosok ú. n. „orvosi műhiba" okából halnak meg? Miért mondotta Verebély tanár egyik ujságnyilatkozatában 1924-ben, Morvacsik halála után, hogy ilyen esetek, amíg az országban csak borbélyok húztak fogat, nem fordult elő, holott tudvalévőleg Moravcsiknak fogorvos adott injekciót? Mi történne például egy olyan nagyon óhajtott területi visszacsatolás esetén az elszakított magyarok között ma teljes törvényes joggal működő fogtechnikusokkal? Hogy lehet az, hogy az 191 l-es rendelet ellenére is előfordult 1919-ben az, hogy 1915-ben kiállított iparigazolvánnyal rendelkező fogtechnikus is levizsgázhatott, holott ezt az 191 l-es rendelet expressis verbis kizárja? Miért lehet Ausztriában, Csehországban, vagy Jugoszláviában ma már csak az fogorvos, aki még az orvosi diploma megszerzése után további kétéves, vizsgához kötött kurzust végez el az egyetemen, míg nálunk Magyarországon, elég hathónapos, vizsgakötelezettségnélküli „hallgatás" ugyanehez? A belügyminisztériumban alkalmazott orvos-hivatalnokok milyen elvi állásponton vannak a fogtechnikus kérdésben? Hogyan lehetséges az, hogy 1919-ben egy fogorvos-miniszter hozott rendeletet a fogtechnikusok ellen, most meg egy fogorvos-képviselő volt az előadója a javaslatnak? 28