Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 1-2. szám - A budapesti fogmüvészek beadványa 1897-1899-ben az akkori belügyminiszterhez

Részben a visszás állapotok megszüntetése, részben pedig a fogorvosi tudomány fejlesztése és részben annak egyöntetű jogosult gyakorlata céljából az eddigi tapasztalataim és külföldi tanulmányutakon szerzett ismereteim alapján hivatottságot érzek, bátorságot venni magamnak Nagyméltóságod előtt a következő kérelemmel járulni és ajánlatot terjeszteni. Méltóztassék kegyesen nekem engedélyt adni, hogy álami fennhatóság és felügyelet mellett fogászmesteri (dentista) nyilvános iskolát létesítsek. Méltóztassék kimondani, hogy ezen fogászmesteri iskola által kiállítandó bizonyítványok állami érvényűek és jövőben csakis az itt elnyerendő bizonyítvány alapján lehet a fogorvosi praxist Magyarországon gyakorolni. Méltóztassék engem ezen iskola létesítése és fenntartása tekintetében a megállapítandó költségvetéshez mérten állami segélyben részesíteni. A fogászmesteri iskolában a fogászmesteri tudományok 4 éves kurzusok alatt lesznek tanítandók. Legalább 6 gimnáziumot végzett tanulók lennének csak felvehetők. Egyelőre egy főorvos, egy alorvos, két fogmüvész és egy vegyész végezné a tanítást. A tananyag az összes elméleti és gyakorlati ismereteket magában ölelné, úgy hogy annak befejezése után a jelölt a fogorvosi teendők minden ismeretét birná. Végzett orvosok csak egy évi kurzusra lennének kötelezve és egyes elméleti tárgyak vizsgái alól dispenzáltatnának. Kérem ennélfogva legmélyebb alázattal Nagyméltóságodat: Méltóztassék kegyesen ezen ajánlatomat elfogadni, nekem egy fogmüvészeti és illetve fogmesteri iskola (dentista iskola) megnyitására kizárólagos jogot adni és megengedni, hogy eme létesítendő iskola részletes tervezetét Nagyméltóságod kegyes szine elé terjeszthessem. Megjegyzem mély tisztelettel, hogy emez iskolával kapcsolatban a lehetőség mérvéhez képest egy műhelyt létesítek, amelyben mind amaz anyagok és müvek gyakorlati előállítása taníttatni fog, amelyek e tudomány és művészet körébe tartoznak és amelyek beszerzése tekintetében ezt időszerint teljesen a külföldre vagyunk utalva és amely anyagért évenkint milliók vándorolnak hazánkból idegenbe. Ilyen módon tehát egyszer s mindenkorra vége lesz ama torzsalkodásnak, hogy tulajdonképen ki tartson több jogot a fogművészet gyakorlatára; a jog azok kezébe fog adatni, akik ennek tudományát fáradság és szorgalom által megszerezték, sem a kevesetmondó iparigazolvány, sem pedig a kápráztató diploma, hanem a valódi képesítés és az azt igazoló bizonyítvány fogja a gyakorláshoz való jogot megadni. Ez által a közönség érdeke védelmezve és kielégítve lesz. A tudomány és művészet hivatott emberek kezébe letéve, fokozott fejlődésnek indul s mihamar be fog az idő következni, hogy nemcsak a tudomány fejlesztése, de az ennek gyakorlatával kapcsolatos műszerek és anyagok előállítása tekintetében a külföldtől teljesen emancipálva leszünk, a hivatott fogorvos kenyerét békében fogja megszerezhetni és a milliókat nem lesz kénytelen idegenbe vándoroltatni a hazánkban is előállítható és előállítandó anyagokért! Kérem ennélffogva ismételten alázattal Nagyméltóságodat kérelmem figyelembevételével és annak teljesítésére. Vagyok Nagyméltóságodnak Budapesten, 1897. június 30-án, legalázatosabb szolgája Gáspár József, mint a bpesti fogmüvészek egyesületének elnöke, Váczi-körút 16. Ezen alázatos előterjesztésünk után azt vártuk és reméltük, hogy a magas kormány az ingadozó állapotokat megszüntetendő concret intézkedéseket fog tenni és az államhatalom tényezőinek közreműködésével meg fogja állapítani, hogy minő előfeltételek, elméleti és gyakorlati ismeretek, vizsgálatok szükségesek arra nézve, hogy valaki a fogművészetet mint jogosult foglalkozást gyakorolhassa. Ehelyett, és úgy látszik, válaszként, az egyetemen egy tanszéket állított fel és útóbb kibocsátotta a 90948/99. sz. rendeletét. Eme két intézkedés közvetlenül ellenünk irányult ugyan, de végeredményében fenntarthatatlan és amennyiben fentartatnék, rövid idő múlva teljesen tönkreteszi és discreditálja a fogművészetet és az ezzel kapcsolatos ama tudományt, amelyet mi egy emberöltőn keresztül a fejlődés ama magaslatára vittük, hogy a komolyan tudományos világ föltétlenül meghajlik előtte. Az egyetemen felállított új tanszék — csak védő pajzsul fog szolgálni arra nézve, hogy ezentúl több ügyetlen kezű ember vegye a fogót és műszereket kézbe és discretitálja a fogászati tudományt és művészetet. Nem terjeszkedhetünk itt ki részletesebben ama sérelmek felsorolására, amelyek bennünket értek és csakis azért érhettek, mert a magas kormány addig amíg a tudomány emez ágában búvárkodtunk, küzködtünk, polgártársaink és az emberiség javára, odáig fáradoztunk, hogy a fogművészetet ama magas polcra emeltük, ahol nemcsak a mesterség, de a művészetet is meghaladta, ahol tehát már a tudomány keretébe tartozónak becsülhető, működésünkben nemcsak hogy nem háborgatott, sőt ellenkezőleg istápolt és támogatott, — most azonban, amidőn, a mint kimutatni szerencsénk volt, a tudományban is számottevő polcra emeltük művészetünket, confiscatio tárgyává engedi tenni, anélkül, hogy bennünket e tudomány és művészet bírlalóit, megteremtőit, egyetlen egyszer legalább a megkérdeztetésre méltónak talált volna! Kegyelmes Urunk! Megdöbbenve tekintünk szét, mert olyan rendezetlen és törvényenkívüli állapotba került az általunk megteremtett fogművészet és tudomány, hogy félni lehet tőle, miszerint rövid idő alatt búja tenyészágyává válik egy kaszt proletariátusának. Ennek be kell következnie, mert a tudomány, a mit nem tanulás és szakgyakorlattal, hanem egyszerű confiscálással szerzünk meg, nem egyéb amaz állapotnál, mint, — hogy találó példával éljünk, — midőn az idegen Baedekerre támaszkodva, az előtte ismeretlen külország fővárosában botorkál, és a kezében tartott füzetből akarja a benszülöttel a conservatiót folytatni. Miután a kérdés eddigelé törvényes szabályozást nem nyert, hovatovább zavarosabbakká válnak az állapotok; és a hozott, — reánk nézve sérlemes — rendeletektől vérszemet kapva, az orvos urak ma már azzal sem elégednek meg, hogy a tudományt — amelynek megterméséhez és megszerzéséhez pártfogások kikérése és ajtókilincsezéseknél egyebet aligha tettek — confiscálják, de ezen felül az e tudománnyal kapcsolatos, művészet és mesterségre is rátették kezöket, persze csak címlegesen és csak azért, hogy annak összes jövedelmeit ők aknázzák ki, bennünket pedig egyszerűen vazalusaikká tegyenek. Mi nem követjük ez urakat abban, hogy örökös denunciációkkal és feljelentésekkel éljünk és most is csak 27