Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 1-2. szám - Fogorvosok gazdasági harca a fogtechnikusok ellen

gyon rosszul volt informálva, miután — a fenti idézet szerint is, — a fogtechnikusok már sokkal korábban tudták, hogy mit kell csinálni, mielőtt feltesznek vala­mit, hiszen ez az alfája a fogtechnikusi prakszisnak. * Oldalakon keresztül mutatja ki Antal professzor azt, hogy azért követett el ő etikai vétséget a vizsgáz­tató elnökség elfogadásával! mert azt Szabó profesz­szor szerette volna elnyerni és ők indítottak ellene sze­mélyi hajszát, pedig a fogtechnikusok eljártak Szabó kinevezése érdekében a belügyminisztériumban is. Az­tán szószerint leközöl egypár bizonyítványt azokból, amelyeket a vizsgára bocsátott fogtechnikusok mutat­tak be a bizottságnak tudásukról. Ezeket a bizonyít­ványokat, mintegy 550-et, a leghíresebb akkori fogor­vosprofesszorok és egyéb jóhírü orvosok állították ki a technikusok részére, ami már egymaga megcáfolja azt, mintha közegészségi érdek lett volna a fogtechni­kusok kiszorítása erről a pályáról. Sőt. Ilyen bizonyít­ványok voltak pl.: „Bizonyítvány. Arról, hogy Virágháty Gyulla úr 1897 március 1-től 1900 augusztus 31-ig nálam, mint segéd működött. Nevezett úr ezidő alatt pontossága, kiváló szakértelme, előzékenységével és a betegekkel va'ó humánus és szakszerű bánásmódja által tűnt ki. Tekintettel e tulajdonságokra, megelégedésemet a leg­nagyobb mértékben kivívta magának, s azon körül­mény, hogy távollétem alatt egész önállóan rendelt mű­termemben teljes megelégedésemre, oly factor, meüy őt bárminő fogorvosi és fogtechnikai munkák elvégzésére feljogosíthatja. Kolozsvár, 1900 szeptember hó 3. Dr. Höncz s. k. Höncz Kálmán dr. a kolozsvári egyetemen a fogá­szat tanára volt ekkor. .. * „Bizonyítvány. Alulírott ezennel bizonyítom, hogy Litkey Ferenc úr fogtechnikus, akivel 1900 november 1. óta a mai alulírott napig közös fogorvosi és fogtech­nikai műtermet tartok fenn, s így napról-napra volt és van alkalmam megfigyelni a fogászati müveletek ösz­szes ágaiban, jelesül pedig a foghúzásban és fogtö­mésben kellő szakszerű jártasságot tanúsít és ezen mű­veleteket teljesen önállóan gyakorolta és gyakorolja. Budapest, 1911 október 27. Dr. Gadány Lipót s. k., mütüorvos, fogorvos." Dr. Gadányi Lipót akkor a Stomatológiai Egyesü­let alelnöke volt... * „És valóban humoros eset ez is — írja tovább Antal János dr. — ha erkölcsi bírámmá tolakszanak fel és engem a fogtechnikusok vizsgáztatása miatt eti­kai vétkesnek minősítenek ólyan emberek, mint pl. dr. Körmöczi Zoltán, a Magyar Fogorvosok Egyesületének akkori főtitkára, ki másfelöl szerződéses viszonyba lép Blau Benjámin fogtechnikussal avégből, hogy vele kö­zös fogorvosi gyakorlatot folytasson és szerződésben kiköti magának, hogy azon fogorvosi műveletekért be­folyt díjakból, melyeket Blau Benjámin fogtechnikus (jogtalanul!) végez, a felét köteles dr. Körmöczinek átadni." Ez ugyan már személyeskedés, de mindenesetre igen jellemző arra a helyzetre, amely akkor fennállott a fogorvosi kar és a fogtechnikusság között. Antal János dr. röpiratának további részében a proletárdiktatúra alatt tanúsított helyzetet írja le, ami­kor szerinte éppen azok, akik a legmerevebben voltak az ellen, hogy a fogtechnikusokat vizsgára engedjék és ezért öt bojkottálták, azok voltak az elsők, akik minden terror kényszerítő ereje nélkül siettek a népbiztosság­nak olyan propoziciókat tenni — a proletárság jó ellá­tása érdekében — hogy a fogtechnikusoknak a 'legszé­lesebb keretek között adják meg a teljes fogorvosi jo­gokat. Ezek Szabó József dr. és Salamon Henrik dr. egyetemi magántanárok és Körmöczi Zoltán dr. voltak, akik ilyen javaslatot tettek a népbiztosságnak, amit csak a szervezett orvosok akadályoztak meg, mert más­kép minden fogtechnikusnak megadták volna a legszé­lesebbkörü működési jogokat. Végül egy szántén érdekes adattal fejezi be röp­iratát. Ez így szól: „Ugyanaz a dr. Salamon Henrik magántanár, aki engemet 1911-ben etikai vétkesnek minősített, mert már gyakorlatot űző fogtechnikus mestereket levizsgáz­tattam, ami által éppen lehetségessé vált, hogy a jövő­ben fogtechnikus beteget egyáltalán ne kezelhessen, ugyanaz a dr. Salamon 8 évvel később 1919 január 3-án ajánlatával, amelyet mint a Magyar Fogorvosok Egye­sületének elnöke írásban tett meg, lehetővé tette, hogy egy fogtechnikus, aki csak 1915-ben kapta az ipariga­zclványát, tehát a kihalási etatum alapján törvényelle­nesen és jogtalanul, levizsgáztatott és prakszishoz jo­got nyerhetett. (13.044 1919. XI b. osztály)." Az tény, hogy a Károlyi-kormány idején módot ta­láltak arra, hogy egynéhány fogtechnikus, dacára an­nak, hogy az 191 l-es rendelet erre semmikép módot nem nyújthat, levizsgázhasson és teljes értékű jogot nyerhessen. Ezek száma mintegy 18 volt. Már ez egy­maga elég jogalapot nyújthatna arra, hogy az egész 191 l-es rendelet érvénye hatályon kívül helyeztessék és új rendezést nyerjen ez a komplexum, mert kézen­fekvő, hogy azok, akik 1919-ben nyertek jogokat, azok nem királyi kegyelem alapján kapták ezt, hanem enél­kül, főleg úgy suba alatt és mégis egyenlő jogokat él­veznek a régiekkel, illetve vannak előnyben jogtalanul azokkal szemben, akik talán több joggal élvezhetnék ugyanezen jogokat. * Tehát a fentismertetett két kis röpiratból tisztán áll előttünk ennek a kérdésnek az eredete. Mindebből azt látjuk, hogy 1911 előtt már évtizedekkel megindult az erjedés ebben az ügyben, mégpedig attól az időtől kezdve, amikor orvosok is kezdtek foglalkozni a fogá­szattal. És amilyen mértékben szaporodtak ezen a té­ren az orvosok, olyan mértékben kezdtek rájönni arra, hogy mégis kellene valamit csinálni és a diplomájuk­kal, alátámasztva, megindították a harcot a fogtechni­kusok kiszorítására. Az első nyoma ennek az 1871. évi 18.644. számú belügyminiszteri rendelet. Ez volt az első olyan rendelkezés, amely a fogtechnikusokat eltil­totta a „szájban való" dolgozástól és 1911-ben történt az első komolyabb rendeleti úton való próbálkozás a rendezésre, tehát negyven évvel később. Tisztán áW előttünk ennek a négy évtizednek az egész története. Ugyanis, ha ez a kérdés csak olyan egyszerű ügy lett volna, amelyet rendelettel szabályozni lehet, akkor az 1871-iki rendelet után végleg megoldást nyert volna ez a dolog, sőt az 1876-os egészségügyi törvénnyel egész biztosan. Azonban tudni kell a dolog­22

Next

/
Thumbnails
Contents