Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 23-24. szám - A törvényhozó akarata

szempontjából és céljából vizsgálja, boncolja, csoportosítsa, s belőlük a megfelelő jogi tételeket kihámozza és törvényi erővel való leendő felruházása céljából a törvényhozás testületeinek bemutassa. Eme álláspont szerint tehát a jogtudomány elsősorban az életjelenségek megfigyelésének a tudománya lenne, amelynek célja az életjlenségek jogi törvényszerűségének felismerse és megformulázása. Ennekfolytán tehát kézenfekvő és szükséges volna, hogy a jogtudományok művelői, úgy az elméletiek, mint a gyakorlatiak (A Magyar Jogászegylet szerencsésen egyesíti ezeket!) bizonyos szervezeti uton szorosabb kontaktusba kerüljenek magával a törvényhozói testülettel. Ennek nem feltétele az, hogy aktiven részt is vegyenek, pl. képviselőként a képviselőházban, hanem sokkal Ígéretesebb és célszerűbb lenne ebből a szempontból a törvényelőkészitési munkálatokat mai technikai szervezetéből kiemelni. Tudjuk, hogy az egyes minisztériumok törvényelőkészítő osztályai értékes és szép munkát végeznek, azonban nem vonhatják ki magukat a tiszavirágéletű politikai beállítottság alól és nem is rendelkeznek azzal a megfelelő látókörrel, amelynek a síkján a való élet szükségleteivel találkozhatnak. Ezen a téren a bírói és az ügyvédi kar tapasztalata pótolhatatlan. A probléma és annak megoldása tehát adva van. Ezek szerint nem a jogalkalmazás, a törvénymagyarázás lehetősége szélesíttessék kit hanem a bírói és az ügyvédi karnak intenzivebb bevonása magába a törvényhozói munkába, ez volna a helyes útja az igazi és jó törvényalkotásnak. Ez a jövő útja és szükségessége, vagy hogy az idézett cikk szellemével fejezzük Iri: a törvényhozói akarat maradéktalan beállítása a jogalkotásba és a jogalkalmazásba. (L. G. dr.) Közjogi tradíciók (IT.) Mult számunkban e címen közölt cikkből helyszűke miatt kimaradt egy jegyzet, amely arra vonatkozott, hogy a Mária Terézia Rend viselésével kapcsolatban a m. kir. honvédemlni miniszter 12.537/924. szám alatt rendeletet bocsátott ki, amelynek ez volt a szövege: „A Kormányzó Úr •őföméltóságának 1924. évi július hó 1-én kelt magas elhatározása alapján a Katonai Mária Terézia Rend fényének emelése és a többi kitüntetések felett ldmagas'ó jelentőségének erőteljesebb kifejezésre való juttatása céljából megengedtetik, hogy a Katonai Mária Terézia Rend díszkivonulásoknál és szemléknél, továbbá a legfelsőbb kihallgatásokhoz, fogadásokhoz, bemutatkozásokhoz és ünnepélyes alkalmakkor a dísz és ünnepi öltözethez, a köpeny viselése esetén a köpenyen is viselhető legyen." Ez a rendelet igen helyesen visszaállítja e kitüntetésnek azt a rangsorát — hiszen ez a kitüntetés egyenrangú az aranygyapjas renddel! — s ezzel mintegy visszaállítja a tradicióknak megfele'ö külső fényét. Ennek a kérdésnek a tanulmányozásánál fel kell vetni olyan momentumokat is. amelvek sokak előtt érthetetlenek, így előttünk is. mert felfedezhetők ebben o'yan politikai vonatkozások, amelvek érthetetlenül szőtték át ezt a kérdésf. Ugyanis e kérdés alános áttanulmányozásánál azt látjuk, hoTy be'levitték a politikának azt a részét is, amelyet hétköznap! nyelven i'eeitimizmusnaik, vagy antilegit'mizmusnak szoktak nevezm. Tisztelve mindkét felfogást, sőt mondhatiuk a harmadik felfogásét is. mint anrlven a szabadkirályválasztóké, meg kell állapítanunk, hogy végeredményben nem érinti egyiknek sem az érdekeit, sőt továbbmenve, ha történetesen engedélyezve lenne nálunk egv köztársasági iránvú párt is, még annak az érdekeit sem érintik azok a történelmi tradíciók közjogi szempontból, amelyet mi e sorainkkal ápolni akarunk. Mert ha az antilegitimisták felfogását vesszük is alapul, még akkor sem tudjuk meg nem történté tenni azt, hogy például Mária Terézia magyar uralkodó volt, a magyar Szent Korona szuverén földi helytartója és így végig mindegyik Habsburg családból származó uralkodónk, akiket Szent István koronájával őseink megkoronáztak. Ezt megváltoztatni, vagy el nem ismerni ma már képtelenség. így aztán az egész természetes, hogy az általuk hozott törvények, vagy intézmények, amelyek reánk vonatkoznak, ha azóta törvényes úton nem módosultak, ma is teljes jogerővel fennállanak és élnek. Amikor tehát tradíciókról beszélünk a Mária Terézia Renddel kapcsolatban, akkor nem is megyünk az ú. n. szokásjogig, haenm kizárlólag törvényes alapokra helyezkedünk, mint magyar királyság. Amikor ebben a kérdésben hangoztatjuk a restirució in integrum érvényesítését az egész vonalon és teljes mértékben, akkor ezt azért tesszük, mert olyan erkölcsi értéket látunk ebben fennforogni, amely csakis jótékony kihatással lehet a jövőnkre nézve. Éppen a most válaszúton álló közjogi változásoknál, amelyekre egyrészt tudatosan, másrészt tudatalatt készülünk. Az a sokat hangoztatott második ezerév sikeres leélésének egyik fundamenuma a magyar SzentKorona intézménye, annak csorbítatlan érvényesítése az egész vona'on, enélkül revízió el sem képzelhető. Ha pedig ezen az alapon állunk — és más alapon nem állhatunk — akkor keresztül is kell vinnünk ezt minden vonatkozásban nemcsak elméletileg, hanem a gyakorlatban is. Azt, hogy jogász nemzel vagyunk, szeretjük hangoztatni, de meg is nyilatkozik ez minden törvényes intézkedésben is, amire példa, hogy az 1920. évi I. t.-c. 18. §-ában a Kormányzó eskümintájában bevétetett a következő kitétel: Magyarország törvényeit, régi jó és helybenhagyott szokásait megtartom és másokkal megtartatom . .." vagyis a törvényeken kívül még az ú. n. szokásjog is integráns része az ország törvényes rendjének. Tehát nekünk nem kell csodálnunk, vagy irigylnünk az angolok szokásjogtiszteletéí, amikor a parlamentjükben ragaszkodnak az elnökük alionge-parókájához és a gyapjúzsákjához. Nekünk is megvannak a magunk történelmi tradícióink, csak ragaszkodnunk keli' hozzáljuk mind a tíz körmünkkel. Ezért kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy a Mária Terézia Rend magyarsága kétségtelenül keresztülvitessék az egész vonalon és ehhez mérten visszaállíttassék annak teljes anyagi és erkölcsi integritása, mely utóbbi csakis tőlünk függ. Ki kell küszöbölni még a látszatát is annak, hogy ez a rend nem magyar, éppen azért, hogy mindenki lássa, minek köszönheti ez a születését. Hogy mindenki tudja, hogy ez az egyetlen bizonyítéka annak, hogy a magyar nemzet erejének köszönhető az, hogy ma még egyáltalán beszélhetünk Ausztriáról, mint ftiggeiten országról. Mert, ha annakidején Magyarország nem áll a szorongatott királynő mellé, ami nemcsak anyagi erőt, de közei százezer emberből álló hadsereget jetentett, akkor a ma olyan sokat emi'egetett Anschluss már rég bekövetkezett volna, tehát már 1741—1757 között, amikor az örökösödési harc folyt. Csakis magyar szuverén királyi rangiának és hatalmának köszönhette, hogy sikerült legyőznie az ellene hadakozőkat. De a történelmi iratokban több helyen maga a királynő is megemlékezik a magyar nemzet önfeláldozó melléállásáról, így pl. az lEszterházy-család egyik adománylevelében (1746. május 17-én kelt) is.*) *) „ö volt az első (Eszterházy), aki a kívánt segélyt a maga részérő] készségesen és nagylelkűen felajánlotta és e 230