Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 23-24. szám - A törvényhozó akarata

Az egyesület számadásának és költségvetésének megállapítása, valamint a számvizsgáló bizottság újjáalakítása után a vármegyei egyesületek által benyújtott indítványokat táigyalta a közgyűlés így többek között kérték a lecsökkentett fizetéseknek a régi mértékben való visszaállitásá Í éj a családi pótlék felemelését. A közigazgatási tisztviselők képzése és képesítése Ezzel a gyűjtő címmel adta ki Egyed István egyetemi tanár azokat a tanulmányait, amelyeket a közigazgatási képzés tárgyában az utolsó 15 évben különböző folyóiratokban közrebocsátott. Szerző az öncélú közigazgatási képzés híve; ennek következtében azt vallja, hogy a -közigazgatási tisztviselők előkészítésénél kizárólag a 'közigazgatás 'különleges érdekei lehetnek a mérvadók. A közigazgatás jó ellátásához kétségtelenül szükség van széleskörű jogi ismeretekre is, de ezek az ismeretek nem elegendők és azért az egységes jog- és államtudományi képzés ellen foglal, állást. A közigazgatás a nemzet oly fontos létérdekeit van hivatva kielégíteni, ame'yek nemcsak jogi eszközöket feltételeznek; a modern közigazgatás a lakosság olyan sokoldalú szükségleteinek ellátását biztosítja, hogy a közigazgatási képzés e szükségletek tudományos méltatása nélkül nem érheti el célját. A modern közigazgatási szakemberek nevelése, akik a szükséges gazdasági és szociális ismeretekkel felvértezve a jogot a társadalmi szükségletek 'kielégítésének, a társadalmi bajok orvoslásának eszközévé tudják felemelni. A •régi bürokrácia a jogi. formákban élte ki magát, a modern tisztviselőnek a nép orvosának kell lennie. Erre azonban alapos előkészítés és különleges nevelés kell, amit a jogi karok mai tanrendje nem biztosít. Egyed lelkes hangon megírt tanulmányainak különleges jelentőséget ad a jogi oktatás újból napirendre került reformja. A közigazgatás fontosságának átérzése jellemzi a füzetet, amely mindenkép méltó az illetékesek figyelmére és a szélesebbkörü érdeklődésre is. A füzet végén a szerző egyetemi szemináriumában végzett munkáról van beszámoló. Segédhivatali tisztviselők gyűlése November 22-én tartotta a Segédhivatali Tisztviselők Országos Szövetsége vándorgyűlését Pápán Hamuth János polgármester fővédnöksége alatt. A nagy részvételnek, fényes külsőségekkel megtartott gyűlésen a STOSz egész dunántúli szervezete képviseltette magát a helyi elnökök vezetésével. A népes gyűlést Sztankovics Géza nyitotta meg, majd Szabó Miklós országos főtitkár ismertette előadásában a szövetség célkitűzéseit, eddigi eredményeit. Ismertette a segédhivatali kar sérelmeit, főleg az ideiglenes díjnokok áldatlan helyzetét, amikor hosszú évek munkája után sem nevezik ki véglegesített státuszba. Sürgette a kvalifikáció felemelését, valamint az OTBA kedvezményes gyógyszerellátását az ideiglenes kezelői kar részére. Sulyok Dezső dr képviselő felszólalásában Ígéretet tett, hogy a Házban is képviselni fogja a segédhivatali kar érdekeit. A szövetség működése Varga Ferenc elnök és Szabó Miklós főtitkár vezetése alatt igen hathatósan képviseli az egész ország segédhivatali tisztviselőinek erkölcsi és kari érdekeit. (Orty) JOGÉLET IIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHI! HIIIMIIIIIIIMIIIIIIIIIMIUIMI „A törvényhozó akarata" E címen igen érdekes és értékes kis cikk jelent meg a „JOGÁLLAM" 8—9. számában Alföldy Ede ny. táblabíró ügyvéd tollából. A c:kk lényege az, hogy több teret kell engedni a bírói felfogásnak a jogalkalmazásban, mintegy fehér lapot kellene mellékelni az új törvényalkotások mellé a bíró részére, miként a szerző mondja szószerint: „Az ideális törvényhozói akaratról fel tehet és fel is kelt tételezni, hogy minden megalkotott törvényhez fehér lapot mellékel a jövendő idők és a bíró részére azzal a felhatalmazással, hogy az étet és a bíró az életviszonyok és életfelfogások olyan új alaka'lása és olyan gyökeres és tartós változása esetében, amely alakulások és vá'tozások előre sejthetők nem voltak, azt a fehér lapot a törvény erejével megfelelően kitöltse." Hiszen ez különösen az utóbbi évek gazdasági jogszolgáltatási gyakorlatában már sokban érvényesült is, mármint a jogalkotás a jogalkalmazásban, de ennek a szokásnak a kiterjesztése, illetve szélesebb, már előre tudott mértékben, kissé nehezen volna megvalósítható. A bírói felfogás így is sok vonatkozásban és tekintetben vágott már új utakat fennálló és valóban a haladó életben elmaradt törvényeinkben, különösen felső bíróságaink döntései, (az 1881. évi LIX. t.-c, majd az 1907. évi XVIII. t.-c. a kir. Kúriát teljes ülési határozatok hozatalára jogosítják fel, mely teljes ülési határozatok az ügyek eldöntésénél irányadóknak tekintendők!) sok esetben utolérték már a kortól elmaradt paragrafusainkat. Példa erre a Btk. azon paragrafusai, ahol a bírói felfogás egyes esetekben (pl. a villany jogtalan felhasználása) a régi büntetötörvénykönvv szigorú rendelkezése és kiterjesztő magyarázatot nem tűrő álláspontja szerint büntetlen marad volna. Vagy egyéb vonatkozásban, a rivilis jog terén, a valorizációs joggyakorlat is a jogalkotás fogalmi körébe esik. íme telhát ott. ahol erre a „fehér lapra" az életviszonyok alakulása folytán szükség volt, ott megtalálók ezt minden mellékelés nélkül. Véleményünk szerint a bírói törvényértelmezési szabadságot szélesíteni nem lehet még akarattal sem, mert ez teljes szétesésre vezetne és megzavarná a jogszolgáltatás egységét, túlontúl sok egyéni felfogást vinne bele a gyakorlat, idő, hely és bíró szemé'ye szernt. Vagyis nem lehet tovább menni a jelenlegi gyakorlatnál. Nem azért, mintha ennekfolvtán az ügyvédek részére az ú. n. „jóslási szakasz" még súlvosabb örvényeket reitegetne a jövőben, hanem zavarná a felsőbb bíróságaink valóban szükséges és élkerü'hetetlen egyengető, átértékelési munkáját. Ha azonban a cikk szerzője a jogtudósok azon felfogásával azonosította volna magát, amely szerint végeredményben a törvényhézagok nem pótolhatók teljesen a jogalkalmazással, hanem inkább a joga'kotást kéMene 'modernebb alapokra fektetni, akkor jobban találkozott volna felfogásunkkal, mert ezt az utat találjuk egyedül alkalmasnak arra, hogy k'eeyenlítődjenek, lehetőleg betömődjenek ezek a felfelfakadó hézagok a jogélet terén. Az új felfogás szerint a jogtudománynak csak másodsorban feladata, hogy a jogalkalmazás részére a tételes jog magyarázása kapcsán szabályokkal szolgáljon. Alapvető és legfontosabb feladata ezt megelőzően, hogy mindig a jelen életviszonyokat jogi szempontból felkutassa, a jogi szabályozást igénylő életjelenségeket a törvényalkotás szükségének a 229