Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 1-2. szám - A fogtechnikus-kérdés külföldi szabályozásai

nyos igazságnak is legjobban megfelelően rendezte, il­letve honosította meg. A német rendezésre, szabályokra vonatkozólag rö­viden ismertetjük a badeni belügyminisztérium egyik legújabb rendeletét (1929 október 17.), amely az ál­lami vizsgáztatás feltételeit szabályozza újra a fog­technikusok részére, vagy amiként ők hívják ezt a fog­lalkozást: „dentista". Igen egyszerű és tiszta ez a ren­delkezés, az egész 18 paragrafusból áll és ebben már minden pontosan le van fektetve, még a vizsga anya­gának is egész összeállítása. Ez a rendelet kimondja, hogy mindenki jelentkez­hetik állami vizsgára, aki igazolja bizonyítvánnyal: 1. elvégezte iskoláit; 2. bizonyítvány legalább három­éves technikai kiképzésrő.l valamely fogorvostól, vagy vizsgázott dentistától; 3. hároméves bizonyítvány se­gédi működésről valamely fogorvostól, vagy dentistá­tól; 4. bizonyítvány egyéves működésről valamely in­tézménynél. Tehát az iskolákon kívül kell 7 éves fog­technikai és fogászati gyakorlatot kimutatni, alkalma­zásiban eltöltött hét évet. Az állami vizsga két részre oszlik, mégpedig teoretikusra és gyakorlatira. A rende­let pontosan felsorolja a 11. §-ban, hogy miket kell a teoretikai vizsgának felölelnie. Ez a rész így szól szó­szerinti " I rr" -r"* „Die theoretische Prüfung soll sich erstrecken auf: 1. die allgemein-wissentschaftlichen Grundlagen der Zahnbehandlung: Makroskopische und mikroskopische Anatomie so­wie Physiologie des menschlichen Körpers, be­sonders der Knochen, Gefásse und Nerven des Kopfes, Bau und Entwicklung der Zahne, Allgemeine Bakteriologie, Desinfektion, Sterilisation, Asepsis und Antisep­sis bei der Zahnbehandlung, Chemie und spezielle Pharmakologie, Physik und Röntgenologie, Metallurgie, Materialkunde, 2. die allgemeine und spezielle Pathologie: Zahn-, Zahnfleisch- und Kieferkrankheiten, A1I­gemeiner-Krankungen mit Symptomen im Munde, Infektionskrankheiten. stb., stb. És így tovább pontról-pontra minden ágazatát fel­ölelve a fogászatnak a legszigorúbb vizsga van előírva úgy a teoretikai, mint a gyakorlati részre. Ezt osak azért hoztuk fel, hogy kissé megvilágítsuk ennek a kér­désnek azt a részét, amelyről nagyon kevesen tudnak csak. Ugyanis amikor az 1911-es rendelet megjelent, akkor a fogorvos társadalomi részéről egy olyan pasz­szív-rezistencia indult meg, amely úgyszólván proble­matikussá tette az állami vizsgáztatást. Azokat az or­vosokat, akik vállalkoztak a fogtechnikusok vizsgázta­tására, azokat kari társadalmi bojkott alá helyezték. Olyan harcok és veszekedések kísérték ezt a rendeletet annakidején, amely párját ritkítja a kultúrvilágban és ebből csak az furcsa, hogy az illetékesek nem avatkoz­tak bele hatalmi szóval, mert ez a harc végeredmény­ben már túlment a jóízlésen. Ha Németországban a közegészségügy terén tör­vényes rendezést nyert ilyen módon a fogtechnikus­kérdés és meghonosították a képzett dentisták rendjét, akkor igazán semmi akadályát' nem látjuk annak, hogv ez Magyarországon is meghonosíttassék. Nem lehet semmi szégyelni valónk abban, ha leutánozzuk a német példát, mert a német rendszer, a német közigazgatás, a német fegyelem és a német szaktudás mégis csak jelent egy kis kultúrát. Tiszteljük a magyar orvostársadalom magas, nívóját, de a német orvostudósok is értenek vala­mit a dolgokhoz ... Az így levizsgázott dentista, ha a vizsga sikeres volt, akkor még egy évig kell asiszisztensként működnie a német birodalom bármelyik fogorvosánál, vagy den­tistájánál és aztán ennek igazolása után kikérheti a belügyminisztériumtóil az engedélyét az önálló prakszis folytatására és címzésében használhatja: „államilag vizsgázott dentista" elnevezést. * A CSEH-SZLOVÁK PÉLDA. Cseh-Szlovákiában> az 1920 április 14-iki 303. sz. és az 1934 július 11-iki 171. sz. két törvény szabá­lyozza a fogtechnikus kérdést. Ezeknek az alapja ugyanaz, mint az osztráké, teljesen megvédi a szerzett jogokat. Kiterjed ez a rendelkezés azokra is, akik a magyar 1911. évi rendelet értelmében már levizsgáztak, vagy akik a régi osztrák engedély szerint kaptak kivé­teles jogokat. Akik nem rendelkeztek ezekkel az enge­délyekkel, de már hosszabb idő óta űzték foglalkozá­sukat, azok a megkívánt vizsgák letétele után jogosí­tást nyernek. * JUGOSZLAV-PÉLDA. A szerb államok törvénye is újabb keletű, s egész összeállításán meglátszik az ozstrák és a német példa hatása. Ugyanis a törvény kiadásával — 1930 novem­ber 18. — egyszerre rendezte a különleges fogorvosi képesítést is és az osztrák példa szerint a különleges fogorvosi szakképzést szintén kétéves terminushoz kö­tötte. A fogtechnikusokra pedig igen kedvezően oldotta meg a kérdést, szintén vizsga alá bocsátva őket bizo­nyos, gyakorlati idő kimutatása után. Ezzel lehetővé tették már a törvény megjelenésekor a pályán működők teljes érvényesülését. Csak a tőrvény után pályára lé­pettek helyzete marad a régi elvek szerint, vagvis kizá­rólag segédszemélyzet hivatását láthatja el. Ez tehát teljesen az osztrák példa után készült el. Le kell szögeznünk azt a tényt, hogy az elszakí­tott magyar testvéreink fogtechnikusai sokkal jobb helyzetben vannak jogok tekintetében, mint az anya­országbeliek, mert mindenütt az utódállamokban szak­vizsgák letétele után szabadon tízhetik hivatásukat. * Az itt felsorolt néhány példa bő választékot nyújt ennek a kérdésnek az igazságos rendezésére. Mert — a német példa kivételével — az utódállamok szintén a kihalási etatum alapján állanak, azzal a külömbséggel, hogy sokkal újabb keletű a rendelkezésük és teljes el­ismerésével a szerzett jogoknak, olyan formában, hogy akik már a törvény megjelenésekor a pályán voltak, azok mind vizsgákra bocsáttatnak és teljes jogú mű­ködést nyernek. Ez azért fontos, mert például nálunk még ma is az 191 l-es rendezés alapján állanak, amely rendezés szintén a kihalási etatum szerint készült el, azzal a különbséggel, hogy elvágta azoknak az érvé­nyesülését is, akik már akkor a pályán voltak. Felsorolhatnánk még a francia, angol, vagy ame­rikai példákat is, ezt nem tesszük, miután úgy véljük, hogy mégis helyes, ha a fejlődés szempontjából meg­tartjuk azt az útat, amely gazdaságilag, népi összetar­18

Next

/
Thumbnails
Contents