Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 1-2. szám - Ismét a MÁV-MATEOSz ügy

Ismét a MÁV—MATEOSz ügy Mult számunkban tárgyilagos kritikát gyakoroltunk a meghosszabbított MÁV—MATEOSz szerződésről és meglepve Játjuk, hogy a MATEOSz sajtószolgálata élénken reflektált erre a kritikánkra egy 'közlekedési szaklap hasábjain. Nem, hoztulk volna ezt most itt szóba, ha nem ilemne ennek a refleksziónak a hangja goromba és agresszív. Sajnáljuk nagyon, hogy a MATEOSz-tól pausálét élvező lap skrupulus nélküli veszi át a sugalmazott ts/zöveget (még akkor is, ha ez üzleti érdeke), miután a válasz nélkülözi ennél az ügynél a vita esetén megkívánható objektivitást, sőt a szerény megnyilatkozást. Mert eltekintve attól a komikumba fulladó, naiv állítástól, hogy a MATEOSz megmentette a MÁV-or, valamint az egész világ gratulált éhez a megoldáshoz és sietnek leutánozni mindenütt ezt a bagóhitü házasságot egy előkelő állami intézmény és egy furcsa összetételű miiszövetkezet között, azonkívül a leadott szöveg politikumot is igyekszik belevinni cikkünkbe, amikor azt mondja, hogy mi „belegázolunk" a kormányzat gestióiba, pláne egy kormánypárti képviselő lapján 'keresztül. Hát ez 'kicsit erős állítás, de meg ezzel sem lehet a tiszta igazságot agyonütni, legfeljebb az ő oldalukon dokumentálja a hiányos .szellemi fegyvertárat. Sajnáljuk nagyon, de ilyen hangon nem polemizálhatunk a deficites MÁV-tól elvont összegekből alimentált kísérleti vállalkozással, vagy annak érdekelt sajtóorgánumával. Az az állítás, mintha mi „belegázoltunk" volna a minisztérium és az Államvasút kiküldötteinek a munkájába igen nagy valótlanság, mert amikor hangsúlyoztuk, hogy ezt a szerződésit meghosszabbítani netm lett volna szabad, valamint, hogy ezt sürgősen mieg kell szüntetni, akkor kifejezetten, tiszta magyarsággal meg is indokoltuk, hogy miért. Azért, mert ez megkárosítja a MÁV-ot, azt az állami intézményt, amelyre olyan büszkék voltunk a múltban és büszkék lehetünk a jelenben és büszkék akarunk maradni a jövőben is. Nem lehet politikumot csinálni ebből a kérdésből, ez nemzetgazdasági kérdés, itt arról van szó, hogy nem szabad elvenni a fejlődés, a regresszálás lehetőségét attól a MÁV-tói, amelyre annyit áldozott a nemzet és amely európai hírnévre tett szert példás, kitűnő szervezetével. Azt hangsúlyoztuk, hogy a MÁV nem mondhat le természetes monopóliumáról egy pillanatra, még kísérleti időre sem, mert ez pótolhatatlan károsodást okoz neki. Ezt fenntartjuk most s ez nem a mi elszigetelt véleményünk, hanem sokkal hivatortabbaké is, akiknek semmiféle címen nincs jövedelmük ebből az oktrojált házasságból. Lehet, sőt így is van, hogy ez a „kísérleti megoldás" a jelenlegi kormányzati tényezők kívánságára jött létre, de ez sem jelentheti azt, hogy ez jó is. Utóvégre előfordult már máskor is, hogy a kísérlet nem vált be, vagyhogy a kormányzati fényezőket nem jól informálták. A tárgyilagos kritika még egy „kormánypárti képviselő lapjában" is csak tárgyilagos kritika lehet és nem mási, pláne, amikor nem politikai lapban jélenik meg, hanem tudományos folyóiratban. Az objektív, vizsgálati adatokkal alátámasztott kritika nem vágódhat hasra még egy kormánypárti dillettáns közlekedésügyi úriember kísérletei előtt sem. Nem vitatkozunk, állításainkat teljes mértékben fentartjuk, (még arra a bizonyos 72.000 pengős szubvencióra vonatkozólag is!) lesz még alkalmunk erre a témára a közel jövőben visszatérni, csak arra szeretnénk kérni azokat, akik a választ megírták, hogy vegyenek példát nívóban, stílusban, vonalvezetésben, sőt fizetett komünilké leadásában is, attól a MÁV-tól, amely ma „koordinált" állapotban van a MATEOSz-al. M————Mi in nini ii Panamák a vidéken A napisajtó drámaian kiszínezi azokat a híreket, amelyeket mostanában a szolnoki dolgokról olvashatunk nap-nap után. Kár azért ennyire kihangsúlyozni és kiszínezni, öles riportok formájában dramatizálni, mert a szenzációéhes közvélemény nem, áll meg ennél az egy esetnél, hanem megindulnak a további suttogások és kombinációk, mondván, hogy Szolnok után jön a többi, „hiszen, iha nagyon keresnek, akkor sok helyen találhatnak. .." Itit, ebben nagy bajt látunk. A bajt nem abban látjuk, hogy a közvélemény éhes ezekre a szenzációkra, ez olyan dolog, amin változtatni nem lehet. De látjuk .abban és amit már oly sokszor megpendítertünk ezeken a hasábokon: igenis sok helyen van baj! Egyik miult számunkban e helyen, Brogli József képviselő tollából jelent meg egy kis cikk, amely a közigazgatás csődjéről szólt, ö ugyan mási szempontból és főleg a községekre, azok vezetőire vonatkoztatta 'megállapításait, azonban mi most a pénzügyi rendszer és pénzkezelés szempontjából! egy kalap alá vesszük a városi és községi közigazgatás ügyét. Brogli a vezetőjegyzők munkatúlhalmozásáról beszélt. Ez is áll, azonban a vidéki közületek legfőbb baja mégis abban a patriarkális ügyvezetési módszerben rejlik, amely hosszú évtizedeken keresztül honosodott meg és amely azt a nagy veszélyt rejti magában, amit úgyhívnak, hogy nélkülözi teljesen a hivatali tekintély-tiszteletet. Az a hivatalos pajtáskodás, tegeződő viszony önmagából termeli ki azt a duhajkodó „jópofa" közületi tisztviselőtípust, amely könnyen teszi túl magát minden olyan erkölcsi köteléken, amit pedig a hivatás magátólénthetően kötelezően megkíván. S nem utolsó sorban a teljesen laza ellenőrzés az oka, előmozdítója annak, hogy ilyen lehetőségek nyílnak a panamázásra. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ezek a jelenségek a teljes elbalkanizálódás jelé mutatnak és erős kézzel kell belenyúlni, füzzel-vassal ki kell irtani még a lehetőségét is annak, hogy ilyesmi előforduljon. Ennek pedig más megoldási lehetősége nincsen, mint a hatályosabb, állandó ellenőrzés megszervezése. Azon a módon, amit már évek óta sürgetünk. Sürgősen át kell szervezni a pénzkezelési rendszert, amely már előre lehetetlenné tegye az utólagos betoldásokat, javításokat, azonkívül a központi ellenőrzésből bármikor minden tétel külön kivizsgálható Jegyen, valamint az ú. n. állandó repülő bizottság rriüködjön az egész országban, minidig váratlanul, előzetes bejelentés nélkül jelenjen meg az egyes helyeken és tartson revíziót. Már ennek a tudata elég lenne ahoz, hogy csökkentse a veszélyt és alkalmat a visszaélésekre. Jobban kommercializálni kell a vidéki ügykezelést ebből a szempontból, hiszen egy a második Tébe-lkúriába tartozó bank sokszor nagyobb forgalmat bonyolít le egy év alatt, mint tíz vidéki város, óráról-órára súlyos ezreseket folyósítanak, vagy vesznek be és az ésszerű ellenőrzés folytán nem történhetik semmi visszaélés, pedig ezeknél állandó a külső csalási veszély is.