Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 1-2. szám - Ismét a MÁV-MATEOSz ügy

Bevezetés „Vitám impendere vero" (Juvenális) Az életet az igazsúgnak szánni, ez volt Rousseau jelszava és ezzel pajzskent védte magát legjobb meggyőződése szerint hirdetett igazságainál. Mi most színien kölcsönkérjük Juvenálisiol ezt a jelmondatot, mert az in következő hasábokon mi is a legjobb meggyözöüesünk védelmére hívjuk fegyverbe az ólommezökröl betükatoháink ezreit, s velünk egyben vele a köznek szolgálni. Külön szam keretében adjuk egy problémának az anyagát abból a célból, hogy rávilágítsunk egy kérdésre, amely már évtizedek óta kísért nálunk megoldatlanul. Ügy érezzük, hogy a hivatáson felül egyben kötelességet is teljesítünk, miután évek óta hirdetünk olyan pro grammot lapunk fejléce alatt mottóként amely egyenesen kötelezettséget is ró reánk ilyen irányban. Ez a kérdés az utóbbi hetekben került ismét felszínre az orvoskamarai törvényjavaslat kodifikálása alkatmával, noha azzal végeredményben nincs is szerves összefüggésben, azonban a törvényjavaslatban — ma már a kihirdetés előtt álló törvényben — olyan szakasz vétetett fel, olyan szövegezésben, amely egy foglalkozási ágnak staierialiter való kiirtását jelenti. Ez a foglalkozási ág a fogtechnikus hivatás, amely ugyan törvényeink szerint iparnak számít, azonban zavart helyzete, törvényi úton való rendezések hiányában, nem ítélhető meg csakis ebből a szempontból. Jóllehet a most letárgyalt törvényjavaslat — az indokolásban — hivatkozik egy huszonöcévelőtti belügyminiszteri rendeletre, azonban ez a rendelet sohsem lett végrehajtva, nem azért, mert nálunk nem szoktak rendeleteket végrehajiani, megtartani és megtartiatni, hanem kizárólag azért, mert az élet közben mindig túlélte ezt a rendelkezést és maguk a közigazgatási hatóságok, amelyek végeredményben a rendetetet kibocsátó minisztérium ala tartóznak, tolerálták az élet érdekében ennek teljes és maradéktalan végrehajtását. Valamint a közben lezajlott világháború, amely sokszor túlköveteléssel lépett fel más törvényekkel és rendeletekkel szemben is. így aztán most, huszonötév után — nem véve figyelembe a közben lefutott változásokat — egy paragrafussal óhajtották bizonyos tényezők visszaállítani az orvoskamarai törvényben huszonötévvel az idő mutatóját, megcáfolva Rip van Winkle szép meséjét. Mert ha ma Rip felébredne, akkor a fogtechnikus kérdésben nem találna semmi változást nálunk. „Salus populi suprema lex esto" (Cicero) Fájdalmasan érint bennünket ez a jelenség, hiszen célkitűzéseink közé tartozik eleitől fogva, hogy a jogalkotás tényét úgy igyekezzünk magyarázni, mint az életnek olyan folyamatát, ahol az egyik parton a gátat a relatíve legjobban elérhető igazság, másikon pedig a nép jóléte alkotja, vagyis miként Cicero mondotta, a nép java legyen a legfőbb törvény. Ennek érdekében tűztük magunk elé a tudományos jogalkotás propagálását, mult évben sorozatosan ismertettük ennek lényegét e hasábokon. Hangsúlyoztuk a tudományos jogalkotás szükségességét, mondván, hogy a jogtudománynak csak másodsorban feladata, hogy a jogalkalmazás részére a tételes jog magyarázása mellett szabályokkal szolgáljon. Ennek ellenében alapvető és legfontosabb feladata ezt megelőzően, hogy mindig a jelen életviszonyokat jogi szempontból felkutassa, a jogi szabályozást igénylő életjelenségeket törvényalkotás céljából vizsgálja, boncolja, csoportosítsa, belőlük a megfelelő jogi tételeket kihámozza és ezután törvényi erővel való felruházása céljából kerüljön a törvényhozás testületei elé. így tehát a jogtudomány elsősorban az életjelenségek megfigyelésének a tudománya lehet, melynek célja az életjelenségek jogi törvényszerűségének felismerése és megformulázása. A napokban hangzott el Puky Endrének, a közigazgatási bíróság elnökének nagy feltűnést keltő beszéde, amelyben reámutatott a mai törvényalkotás bizonyos hiányosságaira, amelyek szerinte elsősorban is azért következnek be, mert az előkészítés nem számol mindennel, nem eléggé körültekintő, úgy, hogy a plénumban való tárgyaláskor történnek a módosító indítványok, olyan nagy számban, hogy végül az egész szöveg megváltozik. Ennek oka még az a gyorsaság, amellyel az egyes javaslatokat keresztülhajtják a mai időkben. A magas méltóságot viselő elnöknek eme megállapításai sajnos teljes mértékben fedik a valóságot, azonban még mindig nem éljük azokat az időket, amikor valóban annyi idő szentelhető a parlamenti tárgyalásnak, mint a háború előtti konszolidált viszonyok között állt erre a rendelkezésre minden egyes törvényjavaslatnál, beleértve az obstrukció nemes fegyverét is. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy ne kerüljenek jól előkészítve a javaslatok a Ház elé, mert ez már a törvényelőkészítő osztályok dolga. Ami nagyon sürgős ma gazdasági vonatkozásban, mert főleg ez a vonatkozás igényel gyors intézkedést, arra még mindig mód áll rendelet formájában. Abban a kérdésben, amelyben az itt következő hasábokon jövünk, egész más jelenség játszott közre, hogy hibát találunk. A gerince azonban itt is a törvényelőkészítésben folyt le, súlyos hiba történt, amelyet feltétlenül korrigálni kell. Ugyanis a törvényelőkészítő osztály egy másik osztály kívánságát fogadta el minden mérlegelés nélkül, kizárólag a hatalmi szóra támaszkodva, s teljes elfogultsággal. Nem használt itt szép szó, nem használt itt érv, nem használt tudomány és bizonyíték. Semmi a világon. Ennek a kodifikációnak azt a részét, amely a fogtechnikus kérdést érintette, az orvostársadalom gazdasági érdeke irányította. Tisztelet és becsület minden társadalmi rétegnek ebben az országban, akármennyi is az egypályán tévők száma, azonban egy törvény megalkotása semmikép sem szolgálhatja, csak az egyik gazdasági érdekeit úgy, hogy a másikat agyonüsse, kiirtsa. Pro aris et focist A vigasz és ami reményt nyújt a jövőre az a magyar országgyűlés képviselőházának a megnyilatkozása volt ebben a kérdésben. Mert be kell látnunk, nem valami egetrengetö problémáról volt szó, hiszen bennünket is csak a puszta tény és az igazság irányit ebben, amikor védelemre kelünk egy-két ezer léleknek, mert nem itt van tulajdonképpen a nagy országos érdek, hanem — s ekkor már ha csak egy lélekről is volna szó — az igazság puszta ténye. Az orvoskamarai törvény kifogásolt paragrafusa jól kifejlett példánya a justizmordnak. Nagy elégtétellel láttuk a parlament tagjait ebben a kérdésben megnyilatkozni, gyö13