Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 1-2. szám - Nagy-Budapest - A Gázművek jubileuma

szavakban, beszédekben.és cikkekben,'hanem a világot in­téző hatalmak cselekedeteiben is megnyilvánul, akkor ne­vezheti magát méltán az ember Isten képére teremtettnek. Ma sajnos, a városi polgárság, s talán rajta keresztül az egész világ, ahhoz a villanyfényben úszó, ragyogó ki­rakatú üzlethez hasonlít, mely mindenét a kirakatba teszi, de belül nem rendelkezik áruval, pultjai üresek, pénztára még annál is üresebb és csak napi postája jelentékeny, mely azonban kizárólag adóintésekből, számlákból, utolsó felszólításból, ügyvédi figyelmeztetésből s váltóovatolás­ból áll. December 4-én 15 percig — ennyi időt engedélyeznek a házszabályok — erről beszéltem, a magyar képviselőház­ban, kérelemmel fordultam a kormányzathoz. A fővárosi polgár, sajnos, nem 15 perce, hanem 15 éve beszél erről, kérelmével azonban, sajnos, senkihez sem fordulhat, de szeretné, ha problémáját a klotürlámpa kigyulladása meg­oldaná és panaszai egyszer talán lekerülhetnének a napi­rendről. Y' Nagy-Budapest Irta: Harrer Ferenc dr., a felsőház tagja. Nagy-Budapest problémája épen negyedszázad óta van napirenden, hol előbbre, hol hátrább kerülve az érdek­lődés homlokterén. Bárczy István mindjárt polgármester­sége kezdetén készíttetett velem erre vonatkozólag tanul­mányt, amely azonban tárgyalás alá sohasem került; annyira fázott a főváros képviselete attól, hogy a kérdés megoldásával reá terhek hárulhatnának. A háború után a pénzügyi aggodalmakhoz még politikaiak is járultak. Közben pedig a főváros körül való település mind na­gyobb és sűrűbb lett, egységes irányítás, de még érint­kezésnek is hiányában a természetben mégis csak össze­függő agglomerációnak együttélési lehetőségei mind bo­nyolultak lettek és sok tekintetben érdekellentétekké csú­csosodtak ki. A bajoknak mindinkább szembetűnővé vá­lása és közigazgatási racionalizálási törekvések tolták a Nagy-Budapest problémáját előtérbe elannyira, hogy megoldása a kormánynak közel jövőbeli akcióprogram­jába került. Nagy Budapest problémájának lényegében két ága­zata van; az egyik az összeépült terület városrendezési és városfejlesztési kérdésének szerves összefüggésben való megoldása; a másik: egyfelől Budapest, másfelöl a kör­nyék harmonikus együttélésének biztosítása. A két ágazat egységes megoldást csak a környéknek a fővárosba való teljes bekebelezésével, vagyis községszervezeti egyesítés­sel nyerhetne. Erről, de még arról sem', hogy a környék) községei, illetőleg törvényhatóságilag kapcsoltassanak Budapesthez, beszélni sem lehet. A már említett pénzügyi és politikai természetű aggodalmak a főváros törvényható­sága részéről az önállósághoz való ragaszkodás és az ér­dekek féltése a környéknek, különösen városai részéről, ilyen megoldásnak az útját ma is eleve elvágják. Marad tehát két megoldási mód. Az egyik: alkalmi megegyezések létesítése bizonyos közigazgatási feladatok ellátása körében. A másik: bizonyos különleges közigaz­gatási feladatkör ellátásában az egységnek intézményesen való biztosítása; az utóbbi formája a település magvát alkotó fővárosnak és a környék megfelelő részének a ki­választott feladatkörre kötelékbe való összefogása (a né­metek Zweckverband-nak nevezték az ilyen köteléket) és a köteléki hatáskör ellátására szervezetnek teremtése. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi megoldás, különösen a város­rendezési és városfejlesztési feladatok számára válasz­tandó, sőt ezek egységes irányítása másként, mint intéz­ményesen, nem is sikerülhet. Viszont az együttélésnek kér­dései, amelyek túlnyomóan gazdasági természetűek — ide tartoznak a mostanában sokat vitatott ipari és kereske­delmi, közélelmezési és vámkérdések — rövidebb-hosz­szabb időre szóló megállapodásokkal intézhetők el, vagyis nem vonandók be szükségképen Budapest és kör­nyéke rendezésének intézményes megoldásába. Ügy tud­juk, hogy a kormány is ilyen megoldásra gondol és Nagy­Budapestnek városrendezési és városfejlesztési problémáit kívánja intézményesen megoldani. Nagy-Budapest közigazgatási kötelékének, vélemé­nyem szerint, a következő elveken kellene fölépülnie: A kötelékbe a környéknek azok a területei vonandók be, a közigazgatási határok lehető figyelembevételével, ame­lyek a fővárossal együtt összefüggő városias jellegű tele­pülést adnak; az e körzeten túl a további városias tele­pülés megakadályozandó. A kötelék feladatköre terjedjen ki a városrendezésre a legtágabb értelemben, vagyis a rendezési tervek készítésére, a telekrendezési és építési szabályok alkotására, a közművek létesítésére és a köz­lekedés berendezésére. E feladatkörre vonatkozó hatás­körnek jogalkotó, intézkedő, felügyeleti és fellebbviteli funkciókra kell tagozódnia. A köteléki községek megfelelő racionális összevonásokkal kizárólag megyei városok le­gyenek, amelyek, a köteléki feladatkör területét kivéve, közigazgatási önállóságukat és elhelyezkedésüket meg­tartják. Köteléki szervként a mai, eredetileg szintén köz­ségközi városrendezési feladatokra felállított és ennek megfelelő szerkezettel bíró fővárosi közmunkák tanácsa kínálkozik bizonyos, elsősorban a főváros és a környék paritásos részvételét biztosító szervezeti módosításokkal. A köteléki szervezet fenntartásának költségeit a köteléki városok arányosan viseljék, míg a városrendezési munká­latok költségei viselésénél figyelembe veendő, hogy vala­mely munkálat mennyire esik az egyes köteléki városok javára. E pillanatban Budapest és környéke a közvélemény előtt mint ellenfelek jelentkeznek. A környék tele van a fővárossal szemben támasztott gazdasági és pénzügyi természetű panaszokkal, a főváros pedig úgy látja, hogy a környék az ő rovására terebélyesedett el és kíván ked­vezéseket. Ezt az állapotot gyökeresen csak Nagy-Buda­pest városrendezési és városfejlesztési problémájának in­tézményes megoldása orvosolhatja. Ennek nyomán bizo­nyára kialakulna az a légkör is, amelyben a többi érdek­ellentét is kiegyenlítést nyerhet. A Gázművek jubileuma A székesfővárosi Gázmüved üzemi választmánya december 16-án délelőtt díszülést tartott, abból az alka­lomból, hogy a főváros 25 éve vette át a „Légszesztár­sulattó'l" az üzemiét. Becsey Antal elnöklete alatt részt­vett az ülésen Lamotte Károly alpolgármester, Morvay Endre tanácsnok, Nagy László, Finály István, Horo­vitz Gábor, Lilin József választmányi tagok, Véssei Ede vezérigazgató, Schön Győző h. vezérigazgató, Szigéth Gábor műszaki igazgató. Felsőőri Jenő a számszéki igazgató, Behyna Ákos főszámvevő képviseletélben. To­vábbá az üzem igazgatói, főtisztviselői és a mimkások képviselői. A megnyitás után vitéz dr. Kapuváry Kál­mán főtitkár felolvasta dr. Ripka Ferenc kimentőleve­Tét, majd Becsey Antal mentette <ki Szendy Károly pol­gármestert, akit 'hivatalos elfoglaltsága /meggátolt az eljövetelében. 10

Next

/
Thumbnails
Contents