Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 1-2. szám - A városi polgárság problémája

azon, hogy e nyílt piacok vásárlóképessége megőriztessék és fokozódjék. Azoknak pedig, akik a szabadkereskedelmitől az ú. n. magyar gyáripar jövőjét féltik, csak annyit, hogy az ma is élénk versenyt folytat külföldi piacokon a legerősebb ipari államokkal és hogy a .legtöbbnek nyersanyaghiányában éfletfeltétefé ma is külföldtől függ. Már pedig, ha a szabadkereskedelem a mezőgazdaság iparosítását hozza magával, minthogy hoznia is kell, mert ez lesz a külföldi tőke részére a legjobb üzlet, a meglevő egyes iparágakban esetleg elszenvedendő vesztöség is bőségesen ki lesz egyenlítve az új iparágak meghonosításával. Nincs tehát említésireméltó akadálya annak, hogy a magyar pengőt újra jegyezzék, nem is olyan reménytelen gazdasági helyzetünk, csak szakítani kell a múlttal, ezt a pengő aranyfedezetének felemelése és készfizetések felvétele nélkül is megtehetjük. Hazánkat gazdasági válságba azok kergették, azok felelősek a pengő disparitásáért, a'kik az elzárkózás politikáját meghonosították s vele együtt a külkereskedelem lebonyolításából kizárták a magyar pengőt. Nagy megnyugvásra szolgál, hogy a Gömbös-kormány a devizagazdálkodás újabb szabályozásával megkezdte útját a szabadkereskedelem felé, amely nélkül a trianoni határokból ezt a nemzetet gazdaságilag talpraállítani lehetetlen. Főváros A városi polgárság problémája Irta: dr. Vázsonyi János orsz. gyül. képviselő. December 4-én a képviselőház interpellációs ülésén szóvátettem a városi polgárság nehéz helyzetét, az egyes foglalkozási ágak lehetőségének állandó csökkenését és az egyre emelkedő drágaság veszedelmét, s e két fenyegető jelenséggel szemben a kormány intézkedését kértem. Interpellációmra a belügyminiszter úr válaszolt, aki a városoknak, úgy a fővárosnak, mint a vidéki városoknak juttatott és juttatandó inségsegélyek összegéről szólott, dc sem a kereseti lehetőségek emelkedése, sem a drágaság meggátlása tekintetében nem tett, mert úgylátszik nem is tehetett, megnyugtató kijelentéseket, melynek folytán a választ tudomásul nem vehettem. Azóta az élelmiszerárak tovább emelkedtek. Azóta a drágaság még erőteljesebben fokozódott, s ugyanakkor tovább folytatódik az a folyamat, amely a városi polgárság teljes elszegényedéséhez vezet. A képviselőház tavasszal történt megalakulásakor a kormány az alkotmányjogi javaslatok háttérbe szorításával és minden erre vonatkozó kezdeményezés mellőzésével azt hirdette, hogy első a kenyérkérdés. Azóta is, ahányszor a titkos választói jognak, vagy a szabadságjogoknak kérdése szóbakerült, mindannyiszor az a kormányzat rövid válasza: előbb a kenyér. De történt-e egyetlen lépés is a városi lakosság kenyérbiztonságáért? Nem a nagyobb darab, csak a mindennapi kenyérről van szó. Tudjuk és szomorúan állapítjuk meg mi is, hogy a nyomorúság nem határolódik el a városok falai közé, ellenkezőleg, még nagyobb mértékben uralkodik a falvakban, a vidéken, de amíg itt mégis valami történik, addig a városokban úgyszólván semmi. A falu kenyérkérdését jelenti a gazdaadósságok rendezése, de ugyanakkor az ipar és kereskedelem, de különösen a kisipar adósságainak rendezésére még morzsák sem jutnak, s a karácsonyi vásár előtt a kisipar és a kereskedelem a legsúlyosabb válsággal küzd. A falu nyomorúságának megoldására szolgál a tárgyalásra kerülő, s az előkészítés alatt álló telepítési törvényjavaslat, melyek ugyan szintén csak félmegoldásokat tartalmaznak, de mégis valalamelyes gondoskodni kívánnak a lerongyolódás stádiumába kerülő magyar ugaron. Több, mint egy féléve, hogy az általános képviselői választás lezajlott, de a városi lakosság kenyerének ügyében a t. Ház még egyetlen törvényjavaslatot sem tárgyalt, s e tekintetben teljesen magára hagyta, az amúgy is tanácstalan kispolgárt. A kereskedelem a deviza és valuta, valamint a vámrendeletek útvesztőjében tévelyeg és a kisiparral együtt küzd egyik oldalon a mindjobban ránehezedő OTI, MABI és adóterhekkel, másrészt a szövetkezeti és közüzemi versennyel. A vállalkozási kedv megszűntével és a gazdasági élet pangásával természetszerűleg a magántisztviselők elhelyezkedése is egyre nehezebb. A fizetések a legminimálisabbra redukálódtak, de még ez is boldogságot jelent számukra, hiszen, dacára annak, hogy a statisztika szerint enyhült a munkanélküliség, a B-listások száma ijesztően nagy hadsereget tesz ki. A kereskedelem és ipar leromlásához hozzájárult a köztisztviselői osztály szegénysége is, mert az előző évek sorozatos fizetéscsökkentése most érezteti teljes egészében hatását, amikor ezáltal a fogyasztás lényegesen kisebb, hiszen a lecsökkentett fizetés beosztásra szorul és ezt a kereskedelem és ipar érzi meg, s rajta keresztül a függvényként vele élő többi foglalkozási ág is, így a magántisztviselőkön kívül a lateiner társadalom is. Ahol nincs vállalkozási kedv, nincs alapítás, szerződés, jogi kérdés, ott nem lehet kereseti lehetősége az ügyvédeknek, különösen e pálya mai túlzsúfoltsága mellett, melyen a numerus clausus torz gondolata sem segíthet, pusztán a munkaalkalom megteremtése, mely az általános gazdasági helyzettel szoros összefüggésben van.- Ugyanez vonatkozik az orvosi és a többi értelmiségi pályára is. Az árak pedig közben egyre emelkednek, de a termelőnek nincs haszna belőle. A kiskereskedőnek, a piaci árusnak, még kevésbbé. A fogyasztás kissebbedik, a beszerzési ár emelkedik, a nagy rezsi megmarad, és igy dacára a magasabb áraknak a haszon is kisebb Interpellációmban azt kérdeztem: tud-e, akar-e, képes-e a kormány e jelenségekkel szemben komoly intézkedésekre. Ellenzéki pártállásom dacára feltételezem, hogy akar segíteni. Apró Intézkedésekben talán tud is, de generális segítségre képtelen, mert e jelenségek túlmennek kormányzatunknak erején és csonka országunk határain. A jelenlegi középeurópai rendszer fennmaradása, a gazdasági ellentétek kiélesítése mellett Középeurópa államai nem prosperálhatnak. A kormányzat feladata a belső segítség, amely az adórendszer megváltoztatását jelenti elsősorban s annak felismerését, hogy az állam csak akkor erős, ha állampolgárai erősek, tehát az önálló kisexisztenciák megsegítését, istápolását és gondozását jelenti, szemben a jelenlegi szövetkezeti és közüzemi politikával. A kormányzaton és hazánkon túlmenő kérdés a vámszerződések revíziója, a termelés és fogyasztás természetes összhangba hozatala, a szabad fejlődés lehetősége, melynek első lépése a deviza- és valutakérdések megoldása lenne, s ez úgyszólván az egész világra vonatkozik. Isten a káoszból teremtette a világot és az ember a világból teremtett káoszt. A világ második megteremtését hiába várjuk az Istentől, ezt az embernek magának kell megteremtenie, s ha van még emberiség, mely nemcsak 9