Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 1-2. szám - Az állam és a társadalom viszonyáról és feladatairól

duló tervezetét. Nélkülözi a termelési tényezők (— töke, munka és hitel —), — aztán az egyes termelési (— nyers és ipari —) ágazatok, — majd pedig a közlekedés és kereskedelem érdekei között összhang 'megállapításának még a lehetőségét is. De különösen és kínosan nélkülözi a termelési tényezők és a termelési ágazatok minden gazdasági tevékenységének tengelyével: a pénzüggyel szerves kapcsolatát. Mindezek felett pedig hiányzik a politikai szervezet keretéből az az egységes szervező és irányító gazdasági szellem, ami a Nemzeti Vagyonösszességbe béle lehelné a nemzeti vagyonosodás nagy céljának öntudatát. Amely egységesen szervező és irányító szellem azt a Nemzeti Vagyonösszességet mint a társadalom általános gazdasági jólétének, művelődésének, politikai tekintélyének, erejének és hatalmának a forrását termékenyítené meg. A hitel, az értékesítés és a fogyasztási érdekeknek intézményes védelme pedig még az alkotmány keretéből is hiányzik. Azt, hogy a pénz és hitelgazdaságnak mai korszakában az államnak, a közületeknek, az összes magángazdaságoknak hitelügye, tehát az egész hitelkérdés teljes száz százalék erejéig közérdekű kérdés: senki sem vitathatja. És mégis az egész hitelügy, mint az alkotmány keretén kívül álló magánügy a kizárólag magánérdekű nyerészkedésre alakult üzleti vállalatoknak valósággal egyeduralmi (monopol) hatalmát uralja. Anélkül azonban, hogy ezek a magán-üzleti vállalatok nemzeti háztartásunknak mindenkori hitelszükségleteit a saját erejükkel kielégíteni képesek volnának. Még a nemzetközi pénzügyi hálózatba beszövődés sem képesítette erre. Teleszky Jánosnak kétségtelenül illetékes megállapítása szerint a „fikcióra" alapított aranyfedezett! pénzügyi rendszer és a kizárólag magánnyerészkedésre alapított üzleti vállalatokból alakult hitelszervezet, a nemzet pénzügyi önállóságának biztosítása és fenntartása helyett, teljes sikerrel szolgáltatta ki nemzeti háztartásokat a nemzetközi pénzpiac általunk éppen nem befolyásolható politikai cselszövéseinek és gazdasági esélyeinek. Magyarázatra sem szorul aztán az a tény, hogy ez, a külfölddel szemben ily módon előkészített pénzügyi függőségünk mélyen aláásta nemzetünknek politikai függetlenségét is. Az értékesítésnek a termelő érdekelt védelmező szervezetei is teljesen hiányzanak. Ami pedig a fogyasztás kérdéseit illeti: annak ellenére, hogy a fogyasztás úgy gazdasági, mint létfenntartási szempontból a természet által reánk rótt és el nem hárítható kényszerhelyzet: mégis a fogyasztás, tehát a legáltalánosabb emberi érdekvédelem megfelelő intézménynek megszervezése és fentartása helyett csupán némely megtorló, nehézkesen alkalmazható, de a legtöbb esetben 'kijátszható rendszabályoknak alkalmazásában merül ki. A társadalom gazdasági tevékenységének egységesen szervező és irányító logikai eszmemenethez kellene alkalmazkodnia. Amely eszmemeneten át a hitelnek, a nyers és ipari termelésnek, az értékesítésnek, a fogyasztásnak, a közlekedésnek, a kereskedelemnek, a tőkének és munkának érdekei egységesen áttekinthetők, valamennyi érdeknek egymásra hatása, egymással öszszefüggése világosan felismerhetők volnának. Ennek a logikai eszmemenetnék hiánya miatt a társadalom gazdasági tevékenysége nélkülözi a céltudatosságot. A politikai kormányzatnak gazdasági irányú tevékenységéről pedig már messziről felismerhető az ötletszerűség. Az államhatalom gazdasági tevékenysége mindenkor politikai, és ami még rosszabb: pártpolitikai tevékenység, mert párthatalmi erőmérkőzéseknek következménye. A pártpolitikai okozta bajokat aztán súlyosbítja a gazdasági szakértelemnek gyakori, az üzleti szellemnek pedig csaknem mindenkori hiánya, és a minden jóra irányuló kezdeményezésnek halálos ellensége: a túltengő hivataloskodás. És még hiányzik valami! Hiányzik az a közérdekű ellensúlyozó szervezet és hatalom, amelynek altruista szellemével az egy vágányos haladásnak állandó veszélyeztetőié: a gazdasági viszonyok okozta osztályellentéteknek fokozódása megakadályozható és majdan megszüntethető volna. Teljesen hiányzik az az altruista szellemű ellensúlyozó szervezet és hatalom, amelynek a hatóerejével a liberális-kapitalista rendszerrel, a bank és kartellkapitalizmussal szemben a jövedelmeknek igazságos eloszlását, új tőkéknek képződését biztosíthatnánk. (Folytatjuk.) A németországi zsidótörvény, amit 1935-ben hoztak Nürnbergben, körülbelül azt a faji harcot jelképezi, mint amilyen fennáll az Egyesült Államokban még ma is a négerkérdésben. Jellemző, hogy mennyire nincs korhoz kötve valamely törvénynek a meghozatala, hanem az mindig azt a légkört tükrözi vissza, amelyben hozatik, példa erre az angol és a francia úgynevezett „fekete törvény", mindkettő a négerkérdést szabályozza. Az angol „Black Code" keletkezésének dátuma 1854 és ez többek között a következőképpen nyilatkozik meg a felszabadított és a rabszolga néger sorsára vonatkozólag: „ ... e többféle megszorítás, mely államonként különbözik, a szabad négert csak valamivel emelik a rabszolga fölé polgári jogok tekintetében. Ennélfogva a büntető rabszolgatörvény rendszerint szabad négerre is vonatkozik." Ennek ellenében az 1724-ben, tehát 130 évvel előbb, megalkotott francia „Code Noir" 54. §-a szószerint így hangzik: „A felszabadított rabszolgákat ugyanoly jogokkal, szabadalmakkal és kiváltságokkal ruházzuk fel, aminőket szabadon született emberek élveznek. A mi akaratunk az, hogy szabadságuk elnyerésének érdeme ne csak személyükre, de tulajdonukra nézve is épp oly következményekkel járjon, mint aminő következik egyéb alattvalóinkra nézve, ama boldog körülményből, hogy szabadoknak születtek." Ha így egymás mellé állítjuk a három törvény évszámát: 1935 — 1854 — 1724, akkor kétségtelenül meg kell állapítanunk, hogy 211 évvel ezelőtt az emberek születését „boldog körülmény"-nek jelölték meg, lett-légyen ez az Isten teremtése akár néger. Nem hinnők, hogy a francia szellem és felfogás megváltozott volna az elmúlt kétszáz év alatt, hiszen azóta már volt Oouncourt-díjjal kitüntetett néger író is náluk ... 6