Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 1-2. szám - A pengőgyengülés okai és a megszilárdulásnak feltételei

A pengőgyengülés okai és a megszilárdulásnak feltételei Irta: FÍGLÁR GÉZA Ha a nagy gazdasági egységek, politikai okokból szétforgácsolódnak, az újonnan keletkezett államok területén forgalomban lévő fizetési eszközök — akármilyen gyonsan történjék is a megváltoztatásuk — rendesen nélkülözik fedezetüknek azt a részét, amelydk eredetileg, a nagyobb területen folyó imunka és áruforgalom kölcsönös kiegyenlítődésén alapuló keresettség révén a régi valuta belső érték tényezőjét, fő alkotó etemét képezte. Ha sikerül az új államalakulásnak, mint például a cseheknek, gyorsan megkötött kereskedelmi szerződésekkel e téren kárpótlást szerezni, akkor az új határokkal bíró kis állam pénztőkéjét alig éri veszteség, de ha ez nem sikerül, vágyba bármi okból halasztják, vagy lehetetlenné teszik és e mellett egy új pénzegységre való áttérési is késik, akkor a háborúból átmentett ú. :n. készpénzvagyon jórészben, vagy teljes egészben ki van téve a pusztulásnak. Lásd hazánk, Ausztria és Németország példáját. Azért tehát háború, különösen vesztett háború után a megcsonkított államoknál a megmaradó pénztöke megmentése, a politikai függetlenség biztosításának szempontjából, egyenrangú, sőt sokszor előbbrevaló feladat, mint az új hadsereg felállítása. Sajnos ezt a kötelezettséget nálunk hosszú ideig nem teljesítették. A Népköztársaság a helyett, hogy mint az utódállamok, megtagadta volna a közös valutát, fenntartja azt csak azért, hogy a tömegekkel szemben népszerűségét a bankóprés segtíségével fokozhassa. Ez tette lehetővé, hogy az osztrákok, a magyarok akaratán kívül, a koronakiajánilásaikkal az Osztrák Magyar Bank által kibocsájtott közös pénz még meglevő kevés aranyértékét magukhoz kaparítsák. A Károlyiakat követő szomorú emlékű Tanácsköztársaságtól annak tőkeellenes magatartása miatt mást várni, minit ami a négy hónapi uralmuk alatt bekövetkezett éspedig a magyar pénztőke további rontását, nem is lehetett. Ám a vörösök bukása után uralomra jutó kormányférfiak BS1 a belső rend és a külső összeköttetések teljes hiánya miatt, csak megkésve gondoltak a magyar pénz megmentésére, illetve, aki próbálkozott is vele — Hegedűs Lóránt — az sem tudo,í;t boldogulni, mert az infláció munka nélküli jövedelme olyan népszerű volt, hogy az akkor alapított Állami Jegykibocsájtó Intézet alapszabályainak megalkotásánál, még gondolni sem lehetett arra, hogy a kölcsönök varolizálatlan, tehát a folyósításokkor bírt értékükben fizettessenek vissza. Amikor aztán a ,t,akarékkorona" intézményesítése végleg gátat vetett a mesterséges pénz rontásnak, akkor már gazdasági életünk annyi erőt vesztett és pénztőkében úgy elszegényedett, hogy a Nemzeti Bank felállítása kapcsán kibocsájtott és kitűnően fedezett pengő sem bírta megindítani a várvavárt gyógyulási folyamatot, sőt nem lévén alátámasztva gazdaságpolitikai intézkedésekkel, az is lassan, de feltartóztathatatlanul feladni kényszerült a nemzetközi pénzpiacon pozícióját és ma már ott tart, hogy vásárló erejének fenntartása belföldön is nagy gondot ad a pénzügyi kormánynak. I Hogy hiba volt-e a Bethlen-kormány részéről, vagy jcsak kényszerűség az, hogy külföldi kölcsönökkel s a (Nemzeti Bank aranytartalékának részbeni fölhasználásával igyekezett a pengő nemzetközi értékét tartani, arról csak addig lehet vitatkozni, amíg meg nem állapítjuk, hogy külpolitikánk irányváltoztatása nélkül megvolt-e eddig, s megvan-e ma a mód ahoz, hogy országunk termelésének zavartalanságát, pénztöke szegénységünk dacára biztosítsuk és hogy külföldi hitelek igénybevétele és a Nemzeti Bank aranytartalékainak érintése nélkül lehetne-e biztosítani azt, hogy a magyar pengő állandóan ú. n. jó pénz maradjon. Mit is értünk tulajdonképpen jó pénz alatt. Az ú. n. jó pénz alkotó elemeit elméletileg meghatározni igen nehéz, szinte lehetetlen. Mert lényeges kellékei a m/unkamegosztás kívánalmainak megfelelően koronként ós államonként változnak. Ha azonban arra gondolunk, hogy a pénzt a gazdasági élet a dologi javak és az emberi munka értékének helyettesítésére kívánta létrehozni, könnyen eljutunk a megoldáshoz. A pénz, mint olyan, keletkezésének történetében ú. n. bevezető lépésnek számít az az idő, amikor az ember értékmérőül a nemes fémekhez nyúl — ezek ily célra való forgalombahozatalának kizárólagos jogát átengedve a mindenkori politikai hatalomnak — mert a meghatározott alakú és súlyú nemes fémek nem helyettesítenek semmit, értéküket önmagukban hordják és csupán a cserekereskedés tárgyainak apasztását jelentik. A nemes fémek korlátolt mennyisége következtében erre kénytelen kelletlen ráeszmélt a gazdasági élet s a pénz megalkotásának terén a második lépés nem más, mint az aranynak, vagy nemes fémeknek Ígéreteikkel való részbeni helyettesítése, ami a különböző arányú fedezetek alapján valóságos aranyra való beváltási kötelezettséget magában foglaló papírpénz ú. n. bankjegy forga'ombahozataila útján történik. A bankjegy tehát gazdasági értelemben csak részben pénz és csak anynyiban pénz, amennyiben nincs meg az arany fedezete. A napjainkban forgalomban levő bankjegy, illetve más papírpénz abbeli tulajdonsága, hogy értük a kibocsájtó bizonyos mennyiségű arany, vagy más nemes fém kiadására kötelezte magát, gazdasági értelemben a bankjegyet a pénz szerepének betöltésében sokszor akadályozza. 1. Mert az ilyen bankjegy a pénzt arannyá, tehát árulóvá fokozza le és így elősegíti, hogy kivonassék a forgalomból. (Tezaurálások). 2. Módot ad ahhoz, hogy alapos ok nélkül a termelés megdráguljon. Például, mikor az arany áremelkedésére spekulálók a bankjegyet ok nélkül aranyra cserélik be. 3. Lehetővé teszi, hogy a mindenkor politikai hatalom, a bankjegy fedezetéül szolgáló aranyat az erösebb jognál a gazdasági élettel ellentétes célokra, például háborúra, vagy pedig költségvetésbeni hiányok fedezetére magához vegye. 4. Legfőképpen azért, mert benne csak a kibocsájtó intézmény kész aranyvagyonán van a föhangsúly, nem pedig a forgalomban hozó állam emberei munkájának dologi és szellemi javainak értékén. A korszerű gazdasági élet már túltette magát azon, hogy a jó pénz forgalmát, az aranyra való átcserélés lehetőségével összekapcsolja. Ehhez csak ott és akkor ragaszkodik, ha a pénzkibocsájtó államtól nem akar, 7