Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 11-12. szám - Frázisok

De nem mernénk összehasonlítást csinálni ezzel szemben — ha a parlamentnek végül is hűen és egészségesen, népképviselet lévén, vissza kellene tükröznie országos viszonylatban a képzettségi arányt — az egész országra kiterjedően a képesítési arányban. A demokratikus elvvel és az igazi parlamentárizmus elvével összeférhetetlennek és egészségtelennek tartjuk a magasabb képesítés kérdését. A jó törvények hozatalára erre nincs szükség, t örvények szabatossága úgyis szakemberek, a kodifikátorok kezében van, csakis ehez kell képesítés, ez pedig miniszteriális munka. Ha pedig a parlamentárizmus, mai magyar alkotmányosságunk valódi elvénél akarunk maradni, akkor a képesítés emelését alapjában kell kezdeni: sem földmíves, semmilyen iparos ne lehessen egyetemi végzettség nélkül és így tovább. Akkor esetleg lehetne beszélni arról, hogy az országgyűlési képviselőséget valamilyen magasabb képesítéshez kössük, illetve akkor már nem is lenne rá szükség, mert az összes választók és választhatók automatikusan diplomások lennének. Ha így haladunk, akkor megérjük még ezt az időt is, hiszen nemrég olvashattuk, hogy egy villamos kalauz sikeresen tette le az ügyvédi vizsgát.., Frázisok Irta: báró Madarassy-Beck Gyula dr. A frázis definícióját Jósé Ortega y Casset, spanyol essayista igen helyesen állapította meg. Szerinte frázis minden érthető formula, amely a benne foglalt igazság tételén túlmegy. Az igazság a frázisban lekerekíttetik, mint ahogy néha lekerekíttetnek vagyonok és úgy, ahogy cz a kikerekítés az utóbbiaknál sokszor csalás útján történik, ugyanez történik az igazsággal a frázisban. Ortega szerint a világ politikáját a tizenötödik századtól egészen napjainkig elsősorban frázisok kormányozták. Ezt a történelmi időszakot a frazeológia korszakának nevezi. A frázis az igazságot úgy egészíti ki, hogy annak felhasználását, a tömegekre való hatását könnyebbé, elfogadásra alkalmasabbá és politikai alkotások szempontjából hatékonyabbá teszi. A görög kultúra ismerte a politikai frázist. A középkor azonban még nem gondolkozott frázisokban. Egyszerű tételeket állított fel, amelyek sokszor voltak tévesek, de nélkülözték a bennük foglalt részigazságok hamisítását, kikerekítését. Ha elfogadjuk Ortega definícióját és közelebb akarunk férkőzni a frázisok lényegéhez, lépcsőzetes megkülönböztetéseket kell tennünk. Vannak olyan frázisok, amelyekben foglalt és kikerekített, sokszor a frázis alkotójának akaratát meghaladólag meghamisított, vagy hogy egy büntetőjogi terminológiát használjunk, előre megfontolt szándék nélkül meghamisított alapigazsága az emberi természet legkiválóbb etikai célzatainak és az emberiség legnemesebb szándékainak felel meg és a kikerekítés alkalmas arra, hogy ezen etikai célkitűzésnek és nemes intencióknak értelmében előrevigye az emberiség fejlődését. Vannak olyan frázisok, amelyeknél az igazság magva teljesen eltörpül és aránytalanná válik a kikerekítés mértékéhez képest. És végül megvan a frázisoknak harmadik, legveszedelmesebb fajtája, amelynek már magvát egy áligazság, egy valótlan tétel, egy a cél szempontjából megkonstruált hazugság képezi és e hamisított mag körül épül ki azután a frázis egész konstrukciója. A frázis mind a három faját néhány példával akarom- illusztrálni. A frázisok első fajtájába tartozik a francia forradalom alkotása, a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszava. Az ember semmiféle szociális rendszerben nem lehet egészen szabad, az emberek nem egyenlőek, sőt óriásiak a különbségek közöttük és távol állnak attól, hogy egymással szemben általánosságban testvériesen érezzenek. De ennek az akkor felállított frázisnak megvan a becsületes igazságmagva, amely a relatíve nagyobb szabadságot, a relatíve megnövelt egyenlőséget és azt a jóhiszemű elgondolásból származó törekvést tartalmazza, hogy az embereket a francia királyság szociális rendjével szemben egymáshoz közelebb hozza. A szabadság, egyenlőség és testvériségnek a benne foglalt igazság mértékét messze meghaladó frázisán elindult egy kultúrfejlődés, amely a múlttal szemben világos és értékes haladást jelentett. Hogy ugyanezen az úton menjünk tovább és a sok ezer frázis közül, amely századokon keresztül irányította a világpolitikát, kiragadjunk még egyet, amely ugyan... A zsidóságot — ha komolyan veszi valaki ezt a kérdést — nem 5%-os faji kisebbségnek kell felfogni, nem olyannak, mint amelyik a faji-népi értékteremlés megrontásával játszik fontos szerepet, hanem olyan komplikált gazdasági kisebbségnek, amelynek veszedelmes sajátosságai a gazdasági értékemelésben tűnnek ki, találhatók meg és rendszabályozandók meg ... (Eszterhás István: „Nemzetpolitika'^ Budapest, 1911.) ... Magyarországon egyedül a zsidók diadalmaskodtak a politikában, a sajtóban, a pénzügyi világban és a kereskedelemben. Dr. Lueger sértő gúnyolódásai a „judeo-magyarokról" az igazságnak egy fájdalmas elemét tartalmazzák, mert Magyarország abban a veszélyben van, hogy inkább cionista, mint magyar nemzeti állam legyen.,." (R. W. Seton-Watson (Scotus Viator). „The southern slaw guestion and the Habsburg Monarchy", London, 1911.) Egymás mellé állítva e két kiragadott idézetet — egy magyart, egy angolt 25 évi születési különbséggel — igazságosnak kell lenni: mindkettőnek a forrása egy akarat. Az újraszervezés. Ma már tudjuk, hogy Scotus Viatornak milyen fontos — akkot lekicsinyelt! — szerepe volt a monarchia összeomlásában anglia agitációjával, ma Pertinax vette át szerepét. Kár, hogy előbb rombolni akarnak és csak aztán építeni. A zsidókérdés akkor is volt, ma is van az egész világon. De meddig még? A jelek szerint: örökké... 107