Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 9-10. szám

ne lenne? Utóvégre mégis csak a tőke érdeke az, hogy itt egészséges gazdasági vérkeringés legyen, hogy minél több ember vonassék bele a fogyasztásba, minél több munkás kapjon szerszámot a kezébe. Kicsit le kell vetkezni bizonyos fikciókat, így többek között azt, amit „külföldi paritásnak" szoktak nevezni. Ezt az országot ma elsősorban a belső lelki és erkölcsi paritás érdekelheti csupán. Valamint a kenyér paritása. 3. A SZOVJET ELŐTÉRBEN. Hihetetlen, de így van: a nagy külpolitikában nagyobb szerepet kezd játszani a szovjet. Attól a pillanattól kezdve, hogy sikerült behozni a Népszövetségbe — annak ellenére, hogy az általa leölt és kiüldözöttek milliói szorultak volna a Népszövetség védelmére —, azóta igen erősen kezd szerepet játszani a szovjet a nagy külpolitikában. Csodálatos, hogy a nagyhatalmak maguk közé vették, egyenrangú nagyhatalomnak ismerték el a- szovjetet. Szerephez jutatták. Miért? Ha áll is az a tétel, hogy egy ország belügyeibe, belpolitikájába nem szokás beavatkozni, mégis lehetetlennek tartjuk, hogy a szovjetállam mentalitásával fűtött szovjet-diplomácia szóhoz jusson, minden külön jelzés nélkül leülhessen ugyanahhoz a fehér asztalhoz, ahol Anglia, Franciaország és Olaszország diplomatái ülnek. Ezt csak az a végtelen gyűlölet segítihette elo, amellyel Franciaország viseltetik Németországgal szem-ben, csak azok szokták megtenni azt, 'hogy szövetkeznek még az ördöggel is, akik nagyon gyűlölnek é'S elvakultak. Köztudomású, hogy Hitler legfőb érdeme abban rejlik, hogy megtudta akadályozni a vörös uralom kirobbanását Németországban, sikerült neki teljesen elfojtani és ezzel megmenteni az országát a legnagyobb vesezdelemtől. De megmentette Franciaországot is ezzel attól a veszélyes szomszédtól, amit jelentett volna az ö részére is egy vörös uralmú Németország, a szovjet protektorátusa alatt. A józan Anglia az egyetlen, amelyik tisztán lát és ítél ebben a kérdésben és az utóbbi hetek eseményei is ezt igazolják. Nem engedi egész szabadjára a szovjetdiplomáciát, a kinyújtott vörös kéz mindig rátalál azokra az akadályokra, amelyeket az okos, belátó angol diplomácia emel eléje, akár nyíltan, akár titokban. S ez jól van így. Mert ha csak Franciaországon múlna, akkor már sokkal előbbre haladt volna a szovjet álma: egész Európa bolsevizálása. Erre igazán nincs szükség. Csak mi tudjuk igazán megítélni és borzalommal eltelve figyelni mindazt, amit a vörös uralom diplomáciája végez ezekben a napokban, mi, akik már egyszer belekóstoltunk abba a marxista menyországba, istent, embert állattá süllyesztő vérgőzös kis dzsingiszkánok patologikus uralmába. S ezeknek a diplomáciája sem lehet egyenes, becsületes és őszinte. Ezért nem lehet és nem volna szabad a szovjetnek olyan befolyást engedni Európa ügyeibe, mint amilyent eddig sikerült neki elérni. Még osak elképzelni is fájdalmas, hogy a szovjetnek a legkisebb beleszólása is lehessen a Népszövetségen keresztül pl. a magyar ügyekbe. Reméljük, hogy most már Franciaország is lassan ráeszmél és távolodni fog attól a nagy és meleg barátságtól, amit az utóbbi két évben kezdeményezett a szovjettel. Talán náluk is felülkerekedik majd a jobb belátás ... KRÓNIKA Harmadik kiadást ért meg egy könyv a pesti piacon: Henri Pozzi francia újságíró könyve, címe: „A háború visszatér". Az érdeklődés oka az, hogy az igazságnak megfelelően foglalkozik a magyarság legfájóbb ügyével: a revízióval. Nem hinnők, hogy ennél tárgyilagosabb írás jelent volna meg .\z utóbbi években arról a kérdésröi, amelyet mi olyan jól ismerünk és amit, sajnos, a nyugaii nagyhatalmak nem ismernek eléggé. Hogy most ismét elénk tárul a mult c könyv lapjairól, önkéntelenül ökölbe szorul az olvasó keze és szeretne odakiáltani az egész világnak: „Üjrafelvételt kérünk!" Igen, ez a leghelyesebb kifejezés arra, amire szükség lenne most, huszonegy évvel a sarajevói események után. Üjra kellene kivizsgálni a háborút elindító okokat és ennek alapján felmentéit kérni azért az ártatlanul elítélt gyanúsítottért, aki már húsz év óta a legsúlyosabb börtönben sínylődik, akitói elvettek mindent a hamis vádak és hamis bizonyítékok alapján, mindent, ami egy embernek csak szent lehet. A becsületén kívül elvették úgyszólván a levegőt is előle. S ez az ártatlanul elítélt ember egy egész nemzet: Magyarország. Ez a könyv végigvezeti az olvasót azon a balkáni poklon, ahonnan kiindult a háború kénköves, bűzös, mindent megfertőző fúriája. Azon a balkáni stíluson, ahogyan ott a politikát, a diplomáciát csinálják. Ez a köny — jóval a szerb királygyilkosság előtt jelent meg — élénk fényt vet azokra a rugókra, amelyekből tisztán előre látható volt, hogy el fog következni, a macedón elnyomottak halált lihegő vérbosszúja. S fog következni még sok ezután is. Mégis megint bennünket hurcoltak meg az egész világ előtt a balkáni banditák a marseillei-i esemény miatt! Hát meddig lehet még ezt a balkáni stílust folytatni? Mikor jön el az igazságszolgáltatás mindent elsöprő tisztogatása e förtelmes poklok felett? Mikor szabadít meg bennünket a magyarok Istene az ördög cimboráitól? Mikor?... A boldog Anglia... Valóban, ott már elérték, megközelítették a háború előtti békeévek élet-standardjét, anyagiakban, lelkiekben. Miért? Több magyarázatot olvashatunk erről. Minden pártállás, világnézeti felfogás a saját céljainak legjobban megfelelő világításban állítja be és ennek megfelelően igyekszik politikát is belevinni. Már mint a magyarázatba. Pedig kár ezt csinálni, meri akkor nem tudunk okulni az angol jólétből. Utóvégre próbálják meg egyszer más szempontból is felismerni az eseményeket, a külső jelenségeket, nemcsak mindig a szűklátókörű és tendenciózus, csipkedő politikai szempontból. Anglia jóléte nem azért virult fel, mert ott demokrácia van (— talán nálunk nincs?), mert ott liberalizmus van (— talán nálunk nincs?), mert ott szabad sajtó van (— hát nálunk nincs?) és így tovább. Nem. Angliában azért van jólét, mert ott angolok laknak. Ez első pillanatra érthetetlennek látszik. De majd megmagyarázzuk. Ott olyan angolok laknak, akiknek az ősei már több mint háromszáz év előtt szigorú törvényt hoztak a szegénység megszüntetésére (1601-ben), amely törvény, több-kevesebb változtatással, alapja lett a modern társadalombiztosítás intézményének. De mi történt ilyen irányban például Magyarországon 1601 óta? Milyen lehet az angol ember, a mai angol ember felfogása ezekről a dolgokról, ha már há70