Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 9-10. szám

NAPIRENDEN VAN: 1. Az uj parlament 2. Gazdasági problémák 3. A szovjei előtérben 1. AZ UJ PARLAMENT. A most összeülő új országgyűlésen Gömbös Gyula miniszterelnök nagy többséggel vonul fel a képviselőházban és remélik, hogy célkitűzéseiket simán, a parlamentáris formák betartása mellett, az ország javára keresztül is viszik. Magyarország jelen korának Gömbös Gyula tagadhatatlanul egyik legértékesebb politikusa, aki fényes politikai adottságai mellett rendelkezik azokkal a szintén nagyon fontos szuggesztív erőkkel is, amelyek elengedhetetlenek a mai nehéz viszonyoknál. Nem pártszempontból, nem világnézeti felfogásból, hanem kizárólag emberi vonatkozásokban, a ma helyzetéből ítélve, Gömbös Gyula történelmet csinál és ha Bethlen István gróf tíz éve a kormányon a magyar történelem lapjaira tartozik, akkor utódlásban Gömbös Gyulától sem vitatható el az, hogy ma még élő, alkotó alakja a magyar történelemnek és munkája nem bírálható el a ma szemszögéből. Nem látjuk indokoltnak azoknak a félelmét, akik a magyar alkotmányt, az ezeréves alkotmányosságot féltik. Egy-két évtized egy nemzet életében igen rövid idő, miután pedig már jóval a háború előtt megállapítást neyrt, hogy a régi klasszikus parlamentárizmus bizonyos változásokon megy keresztül, —• nem beszélünk arról, ahol az utóbbi két évtizedben egészen félreállították a parlament intézményét — de úgy nálunk, mint mindenütt a világon idődiktálta kényszerűségből történt az az erőeltolódás, amit ma tényként állapíthatunk meg a parlamentárizmusnál. Vagyis, hogy a kormányok hatalma megnőtt, a parlamenteké pedig csökkent. Hiszen Anglia egyik közjogásza mondotta, hogyha Lord Palmerstone ma feltámadna, akkor egy követ sem találna az ő régi parlamentjéből. A nagyon válságos időkben a parlamentek sehol sem állták meg a helyüket, miután túlságosan a békeidőkre voltak berendezkedve. Abban a pillanatban, amidőn egy nemzet sorsában az egységes akaratnak kellett megnyilvánulnia, akkor a parlamentet mindig el kellett napolni. Sem az angol, sem a magyar házszabályok nem ismerik ezt a szót, hogy: párt, miután a tiszta parlamentárizmus a képviselőket egyéneknek tekinti, akik egyéni meggyőződésüket és felfogásukat képviselik. A mai kollektív lelkiségü irányzatoknál az egyéniségek mindjobban feloldódnak egy pártrendszerben, ahol a célkitűzések nehéz időkben akarják egy nemzet jólfelfogott éredekeit szolgálni. Ezért jelentős Gömbös Gyula jelenlegi nagy többsége, mert munkájukban így sokkalta többet tudnak átmenteni a mai kivételes időkbő] a jobb időkbe a magyar parlamentérizmusból is. Igaza volt tehát Gömbös Gyulának, amikor súlyt helyezett arra, hogy minél nagyobb és egységesebb lelkihangszerelésii többség álljon a hátamögött a most elkövetkező törvényhozási munkálatoknál. 2. GAZDASÁGI PROBLÉMÁK. Sok tekintetben érthetetlen idegesség észlelhető vezető gazdasági köreinkben a közeljövő gazdasági megoldásokat illetően és akkor nem is említjük azokat a suttogásokat, amelyekről lépten-nyomon hallhatunk. Tagadhatatlan azonban, hogy mindez egy egészséges tisztulási folyamat előjele, mert akkor, amidőn olyan nevekkel találkozunk az új törvényhozásban, akik klasszikus képviselői a konzervatív gazdasági iskolának, s akkor nem is beszélünk arról, hogy maga a miniszterelnök több ízben hangsúlyozta a konzervativizmusát a haladás terén, tehát radikalizmustól félni nem kel', mégis csak érthetetlen ez az idegesség. Lehet, hogy mesterségesen szítják egyes oldalakról ezt, de nem lényeges. Mindenesetre megkönnyíti a helyzet tisztulását. Szó sincs róla, nagyon nehéz a helyzetszülte lelkes fellángolás jelszavaira átszerelni a valóságot, pláne tekintetbe véve a külföldi elszakíthatatlan vérségi kapcsolatokat, mégis kell lenni és feltétlenül van is járható út ezen a téren. Az első lépés már megtörtént akkor, amikor a kormányzat kétségtelenül lefejtette magáról azt a bizonyos gazdasági „Minderwertigkeitsgefühl"-t és ezzel is előbbre vitte egy lépéssel az összesség ügyét. Mert attól a pillanattól kezdve az a nagytőke, amely eddig úgy vélte és érezte, hogy a kormányzat nálunk elsősorban is őérte van, kezd rájönni arra, hogy ez mégis csak megfordítva észszerű és sietni fog bizonyos helyzeti előnyök biztosítása mián is — sacro egoismo! — a kormány munkájának a támogatására. Például: milyen naivitás olyasmiről beszélni, hogy nincs pénz a reformokra. Ugyan, hát ilyesmi is előfordulhat? Most kezdik belátni, hogy van mindenre pénz, ha ezt az ország érdeke megkívánja és ha azt egy kormányzat erősen akarja. Meg vagyunk arról győződve, hogy a kormány gazdasági célkitűzéseinek a realizálására maga a nagytőke fog segítségül jönni és helyeselni fogja azt, hogy ebben az országban minden embernek, aki tud és akar dolgozni, boldogulnia kell, hogy ebben az országban nem szabad lerongyolódott és éhező embernek lenni. Meg vagyunk győződve arról, hogy lesz pénz arra is, amit telepítésnek neveznek és amit a kormányzat meg akar valósítani, véges-végig az egész vonalon, lesz pénz mindenre. Miért 69 /