Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 7-8. szám - Pécsi koksz, pécsi szén (még egyszer)

nyire a gyártásnak szüksége van. Ez nem lehet olyan nagy probléma — már mint ez a termelésirányítás — miután mindössze húszezer hold redukciójáról lenne szó csupán. Tudjuk, hogy ez fájdalmas volna az egyes termelökre nézve, de mérlegelni kell azt az osztó igazságot, amely kifejezetten megköveteli, hogy ne legyen túltermelés és ez a túltermelés ne nyomja az egész dohányegyedárúság mérlegét.. Ez a monopólium nem szolgálhat karitatív célokat a termelök felé — ebből a szempontból találhat a kincstár egyéb rovatokat a költségvetésben — hanem szigorúan keresztül kell vinni az üzleti vállalkozás „abc"-jét ennél a monopóliumnál, amely semmiesetre sem engedheti meg azt a lukszust, hogy raktárakba halmozzunk beváltott dohánytermést. Még kevesebb kárt okozna az, ha a leállított termelöknek kárpótlásul, elmaradt haszon címén, segélyt adnának mindaddig, amíg más egyébre nem állítják át földjük hasznosítását. Tulajdonkép az ideális az lenne, ha az egész termelés állami kezelésben lenne, áriami birtokon. De erről a mai viszonyoknál beszélni sem lehet. (L. G. ár.) (Folytatjuk.) Pécsi koksz, pécsi szén (még egyszer) Mult számunkban ugyanilyen címmel megjelent 'kis regisztráló cikkünkben több sajtóhiba és félreértésekre könnyen alkalmat adó kifejezés csúszott be, utóbbira szakemberek hívták fel figyelmünket. Kötelességünknek tartjuk, minden felhívás nélkül, önmagunktól korrigálni mult cikkünk értelmét, nehogy közgazdasági értékeinkre káros következtetést vonhassanak le az olvasók. így tévedés az, hegy 30% salak marad a pécsi koksz után, hanem kb. 30%-kal olcsóbb, mint az eddigi piacon lévő koksz volt. Fennáll azonban az az állításunk, hogy nem volt időszerű és közgazdasági szempontból indokolt jelenleg a pécsi kokszmüveknek a felállítása. Nem azért, mert talán a pécsi szénből minőségileg sem lehet olyan kokszot előállítani, — itt hivatkoznunk kell vitéz Gálócsy Zsigmond oki. kohómérnök felszólalására a Magyar Kémikusok Egyesületében, amikor bejelentette, hogy megvalósul a pécsi kokszoló üzem, — mint a fővárosi Gázművek óbudai gyárában a külföldi szénből. Hanem a pécsi kokszmű kontemplált 7000 waggonos mennyisége az elé a helyzet elé állítja a magyar koksz-piacot, hogy exportálni kell majd belőle, miután a belső termelés ezzel együtt meghaladja majd a szükségletet. Márpedig, véleményünk szerint, exportálni ezt a minőségű kokszot csak olyan dömping áron lehetne, ami semanikép sem szolgálná a négymilliós költséggel felállított pécsi kokszmű amortizációját és rentabilitását. De tovább megyünk. Eltekintve attól, hogy a főváros nagy áldozataival fenntartott jól prosperáló Gázművek koksztermelésének a plaszirozására is kártékony befolyással lehet a pécsi kokszmű termelése, ha minőségileg fenn is áll bizonyos differencia. Sérelmesnek tartjuk a főváros egyik legértékesebb üzeme részére ezt az új vállalkozást. A koksz-import az utolsó években már oly jelentéktelenné zsugorodott össze, hogy semmikép sem indokolt a valutáris veszedelmekre hivatkozni. Sőt a nemzetgazdaságunk egyenes érdeke az, hogy nyitva hagyjanak bizonyos fokig import-lehetőséget is, pláne vonatkozhatik ez a kokszra, miután mint melléktermék pl. Németországból kompenzációs úton (zsir ellenében) minden valutáris sérelem nélkül fedezhető az a hiány, amit esetleg az eddigi magyar koksztermelés nem fedezett. Az ilyen veszélytelen import lehetőségeket feltétlenül nyitva kell hagyni, mert elképzelhetetlen nálunk az autárkiás berendezkedés, nem fokozhatjuk szerződő külállamokkal szemben a megállapodási nehézségeket, nem terjeszthetjük ki továbbra is vámfalainkat. Mert abban a pillanatban, amikor a pécsi kokszolómü teljes kapacitással kezd dolgozni, máris az a helyzet áll elő, hogy pár ezer wggon többtermelésünk lesz kokszban. Mert eltekintve most a magyar szén, különösen a pécsi szénnek kokszosításától, — szakkörök véleménye szerint a liaskorú szenekből való kokszosítás ma még nem lehet rentábilis, — az utóbbi évek folyamán keresztülvitt akció, amely a magyar barna szénnek elég nagy áldozatokkal belső fogyasztási lehetőséget teremtettek, veszélyben forogna. Az egyes szénbányák jelentős áldozatokat hoztak azért, hogy az új fűtőberendezések átalakításával növeljék a belső fogyasztást, ami sikerült s végeredményben gazdasági érdeke volt az országnak, sőt ez adókedvezményekkel is támogatta az állam. A pécsi koksznak megjelenése a piacon nem úgy történt, mintha hiányokat pótolna, hanem mint versenytárs és ebben az esetben az elhelyezés kiharcolása semmikép senj szilárd kalkulációs bázis egy induló vállalkozás részére. Ami pedig felhasználhatóságát illeti, ezt a fogyasztók fogják megmondani, ebbe beleszólni valóban korai volna, de sajnálatos az, hogy versenyt kell előidézni. Függetlenül a minőségtől, a budapesti Gázművek koksztermelése és értékesítése kiegészítő kalkulációs része a gázszolgáltatási tarifáknak és ebből a szempontból semmikép sem tartjuk alkalmasnak az ár^ harc felidézését. Mintahogy elítélnénk azt, — amit ellenőrizhetetlen hírek szerint kolportálni hallottunk, — hogy a fővárosnak megvételre ajánlották fel a pécsi kokszoló-művet és állítólag bizonyos nyomások is történtek ebben az irányban. Természetesen a megvételnek a leállítás lenne a célja, régi jó kartelrecept szerint. Ez ellen a lehetetlen kombináció ellen már most tiltakoznunk kell, akkor inkább menjen bele a főváros vezetősége egy egészséges árharcba, de véleményünk szerint a pesti piacot a fővárosnak minden áron tartani kell, ez már az autonómia érdeke. A FRANCK-GYAR ÉS A TERMELŐK. A Sopronmegyei Gazdasági Egyesület panasszal fordult a földmívelésügyi minisztériumhoz, miután a körzetébe tartozó cikória-termelőket sérelem érte a Franck pótkávégyár részéről. Ugyanis, amikor a Gazdasági Egyesület a tagjai érdekeit védve .tárgyalni akart a gyárral, akkor a gyár nem volt hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni, sőt megbízottai útján kényszerítette az egyesület tagjait arra, hogy ne támogassák az egyesületet, csak úgy hajlandó velük szerződni külön-külön. Vagyis kihasználva a termelök ráutaltságát, meg akarja akadályozni, hogy az érdekképviseletük az ő érdekeiket egy66