Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 5-6. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja. (3. [r.]) A Magyar Nemzeti Bank részvénytársaság alapszabályainak ismertetése

gyar nemzettel kötött kétoldalú szerződésből eredő törvényes kötelességeit? Ezekkel a kérdésekkel már csak azért is foglalkozni kell, mert a MNB legeslő elnökének távozásakor ellenmondás nélkül ismétlődtek meg, még a szaksajtóban is azok a dicsérő nyilatkozatok, amelyek a szabadalom első félidejének lejártakor, — 1934. nyarán elhangzottak. A törvényben kodifikált kötelességeknek a miként teljesítéséről azonban azok a dicsérő nyilatkozatok egyetlen szóval sem emlékeztek meg. Azok a dicsérő nyilatkozatok mindkét alkalommal csak a papirpengő valutáris értékének és vásárlóerejének sikeres megvédelmezésére összpontosították a pénzügyi téren teljesen iskolázatlan társadalomnak minden figyelmét. De — eltekintve ezektől a sajtóbeli dicsérő nyilatkozatokból — foglalkoznunk kell ezekkel a kötelességekkel és ezeknek miként teljesítésével még azért is, mert csak ezeknek tüzetes ismerete alapján állapítható meg a pénzügyi rendszer és szervezete reformjának a szükségessége. A szabadalom első tíz esztendeje alatt szerzett tapasztalatok egyrészt, másrészt pedig a MNB-nak számadásai és főtanácsi jelentései, mint közhitelességű okiratok egyébként is jogos okot szolgáltatnak arra, hogy véleményt nyilváníthassunk a MNB törvényes kötelességeinek eddigi miként teljesítése, — és ama dicsérő nyilatkozatoknak alapossága és tárgyilagossága felett. Mindenekelőtt fel kell tennünk azt a kérdést, hogy vájjon a reformok kezdeményezésére és keresztülvitelére illetékesek kitől kérnek tanácsot a reformokat illetően? Bizonyosra vehető, hogy jegybankíudósok és bankvezérek úgy a rendszert, mint a szervezetet illetően ezeknek feltétlenül csak a jósgát, célszerűségét és hasznosságát, a mérlegeknek bemutatásával azonnal bizonyítják. Hogyan ís lehetne ebben a keserves világban rossz az a rendszer, amely pl. a MNB részvényeseit 8%, és az a szervezet, amely pl. a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak részvényeseit 5%-os, munaknélküli tisztanyereséghez juttatta? A reformok kezdeményezésére hívatott illetékesek azon ban ne feledjék, hogy a jegybanktudósok és bankvezérek ennek a mai rendszernek és szervezetnek számukra még most is dúsan terített asztalainál fogyasztották el kenyerüknek javát. Túlkövetelés volna tehát velük szemben az a kívánat, hogy múltjuknak megtagadásával ítéljék el a „régen kipróbált" aranyfedezetű rendszert és kárhoztassák az egyéni érdekben önző haszonelvűségre alapított részvénytársasági bankszervezetet. Az illetékeseknek ezeket a saját üzletükkel megelégedett bankvezéreket meg kell kérdezniök pl. az iránt, hogy mégis mi lehet hát az oka a társadalom legszembetűnőbb és legkínosabb jelenségeinek? Mi okozhatja a testi és szellemi munkaerő számára a roppant munkanélküliséget ? Mert ha tőlük erre a kérdésre kielégítő választ kapupnk, akkor egyúttal igen sok olyan ,,míért"-re is kapunk felvilágosítást, amelyek a munkanélküliségnek, mint oknak az okozatai. Ugyanis deduktív következtetéssel megállapíthatjuk, hogy a munkanélküliség miatt hanyatlott a társadalomnak a keresete, emiatt hanyatlott fogyasztó és teljesítőképesség. Keresetnek hiánya miatt sokkal kevesebb a kenyér, a hús, zsír, cukor, a ruházati cikkeknek fogyasztása. A rossz táplálkozás, rongyos ruházat, hideg szoba miatt elsatnyul a szervezet. Kereset hiánya miatt megszűnt a köz- és magántartozások teljesítésének a lehetősége. És így tovább. Hogyha aztán bankvezéreink és közgazdászaink a munkanélküliségnek, mint okozatnak közvetlen okául a közületek és magángazdaságok beruházásainak szünetelését, a forgalomnak minden gazdasági ágazatban elzsibbadását jelölik meg, — akkor már nagyon közel jutottunk — ezen az induktív úton — a bajoknak forrásához. Mert csak azt kell még megkérdeznünk tőlük, hogy: miért szünetelnek hát a magángazdaságok és közületek beruházásai? Bizonyosan azt válaszolják, hogy azért ,mert: ,,Nincs pénz!". Az oknyomozó kutatásra kapott ezzel a válasszal aztán megérkeztünk: a MNB-nak küszöbéhez és ezt a választ mint temérdek, káros okozatnak az okát, el kell fogadnunk. De nem mint végső okot, hanem szintén mint káros, — és további oknyomozásra kényszerítő okozatot vehetjük tudomásul. Arra a további kérdésre aztán, hogy miért hiányzik voltaképen a forgalomnak törvényes eszköze ? miért nincs pénz? megkérdezett jegybanktudósaínk és bankvezéreink semmiesetre sem adnak kielégítő választ. Ök uéyanis előbb a trianoni mosdótálban mosogatott kezeiket a gazdasági világválság lepedőjébe törlik s aztán a nemzetközi bizalmatlanságra és autarchiára hivatkozással elzárkóznak a további oknyomozás elől. Mi ellenben gondolkozzunk a saját fejünkkel. Ne hagyjuk magunkat elámítani a klasszikusként hirdetett ,,régi kipróbált rendszer" és a „régen kitaposott utak" hangzatos, de üres frázisai által. Ne álljunk meg a MNB-nak küszöbén, hanem alapszabálvainak vizsgálatával vallassi?k ki a „miért nincs pénz" kérdésre azt a tárgyilagos választ, ami aztán pénzügvi rendszerünk és szervezete reformjának szükségképen! indokául szolgál. Lássuk azt, hogy a MNB mint pénzforrás, mely feladatoknak teljesítésére vállalkozott? és különösen lássuk azt, hogy 20 és fél éves szabadalmának első felében hogyan téliesítetté ezeket a feladatokat, mint a nemzettel kötött kétoldalú szerződésben vállalt kötelességeket?? 6. Az alapszabály 1. cikkében legelőször a „pénzforgalom szabályozását" vállalta a MNB, mint kötelességet. Ezt a kötelességét akként teljesítette, hogy törvényesen fedezett papírpénz kibocsáási képességét (számadásaiból megállapíthatóan) az elmúlt 10 év alatt egyetlen egyszer: 1933 .december 21—31. közötti időben merítette ki teljesen. Emiatt a deflációs üzleti politika miatt állandó panasz teljesen jogosult. Hogy erre nézve bizonyítékkal is előáll jak: hivatkozom egész általánosságban a MNB-nak számadásaira. Ezekből csak három adatot ragadok ki. Először a 20%-os fedezeti arány idején: 1928. június 30-án kibocsáthatott volna 1.538.935.000 pengőt, kibocsátott pedig 478.500.000 P-t és így visszatartott 1.060.435.000 P-t. Másodszor : a 24%-os fedezeti arány idején : 1930. július 30-án kibocsáthatott volna: 908.333.500 P-t, kibocsátott 466.247.000 P-t, visszatartott 443 millió 086.500 P-t. Ehhez az adathoz meg kell jegyeznem, hogy ezt az időpontot két nappal megelőzően hirdetetett ki az 1930 : XXXI. te, mely felhatalmazta a pénzügyminisztert 500 millió P. külföldi 41