Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 3-4. szám - A társadalombiztosítás uj útjai (3. [r.])

Áz eredmény meglepő volt. A kifizetett járadékok az egységnyi fizetésnek mindössze 3.6%-át tették ki. Ha elgondoljuk, hogy 5.8%-át a tényleges fizetésnek használja fel a MABI mai rendszerével, mindazokért a szolgáltatásokért, amelyeknek értékéről már elébb volt alkalmam írni hogy alig több mint a fele elég lenne ahhoz, hogy csak az egyenes járulékkötelezettségben állóknak az igényeit kielégítsük, akkor egy oly gondolatot találtunk, amely mindenesetre megállásra kell hogy késztessen. Hiszen, ha egyáltalán öregségi biztosításról beszélünk, akkor első és legfontosabb, hogy a biztosított öregségét tudja gondtalanná tenni, s hogy mennyire mást tud adni az itt előadott megoldás a jelenleg fennállóval szemben, az a kettő szolgáltatásainak szembeállításánál igen pregnánsan tűnik ki. Kettőszáz pengő havi átlagfizetést véve pl. alapul, harminc év után a mai rendszer szerint hetven pengőt, az ismertetett nyugdíjbiztosításnál száznegyven pengőt kapna a biztosított kézhez, előbbit természetesen csak a hatvanötödik évtől kezdődően, míg utóbbi esetleg már ötvenéves korban vagy előbb is. Arra az ellenérvre, hogy a biztosító szolgáltatásait lényegesent többen fogják igénybe venni, a most felvett számításaimmal szemben, csak azt válaszolhatom, hogy a tisztviselőknél a magasabb években a legnagyobb a fizetés, s az álagfizetés hányada s a tényleges fizetés közti differencia meg fogja akadályozni azt, hogy bárki is akkor hagyja abba a munkáját, számítva a nyugdíjbiztosítók szolgállaiásaira, amikor még munkaképes. Másképp áll a dolog az OTI-nál, amelyről a megfelelő helyen majd beszélni is fogok. De menjünk tovább és nézzük meg, hogy állanánk az özvegyekkel és árvákkal az új nyugdíjbiztosításnál. Az elgondolás szerint az özvegyek a felét kapnák annak a járadéknak, amelyet az életbenlévő biztosított férj élvezne. Ha megnézzük a fenti ábrát, (5. sz.) amelyen I. az öszmunkavállalók és II. a nős férfiak vannak szembeállítva, akkor tiszta képet nyerünk arról, hogy a munkavállalók a nyugdíjjogosultság elérése pillanatában, tehát ábrákon a 46-ik életévtől kezdődőleg és folytatólag milyen arányban nősek. Amint látható, 30 évig alig egyharmada nős, míg a kritikus 46 esztendőnél már nyolcvan százalék, s ez az arány nagyobbrészt változatlan is marad. Ha már most a halálozási statisztikában az így nyert adatokat felhasználjuk, annak ismeretében, hogy milyen korú nős munkavállalóhoz, milyen korú nők tartoznak, figyelemmel a nők átlagos életkorára, könnyen kiszámíthatjuk azt a járadékot, amelynek fizetési kötelezettsége, mint teher az elképzelt nyugdíjbiztosítóra hárulna. Az eredmény 2.6%. Ennél az eredménynél figyelmen kívül hagytam azokat az özvegyeket, akik másodszor is férjhez mennek, s ezáltal járadékélvezeti jogukat elvesztve, közvetett módon növelik a járadékfizetési alapot, s ugyancsak nem vettem számításba azoknak az özvegyeknek, az össztőkét gyarapító járadékait, akik folytatólagosan, vagy újonnn nyugdíjbiztosítási kötelezettség alá eső szolgálati viszonyba kerülnek, s egy bizonyos később megállapítandó fizetési minimumot meghaladnak. Ily esetben vagy egészen elesik a járadék vagy csak addig a részéig áll fenn, amennyivel a fizetést a később megállapítandó minimumig kiegészíti., Az árvákra vonatkozólag ugyanazt az elgondolást tartottuk meg, mint az a ma fennálló rendszernél megvan, félárvánál 15, egész árvánál 30%-át véve annak a járadékösszegnek, mint amennyit az életben maradt járadék-jogosult kapott volna, ez azonban az özvegyi járadékkal együtt a száz százalékot túl nem haladhatja. Ennek a járadéknak, mint végösszegnek kiszámítása az alanti ábra segítségével a következőképpen történt. A I. görbe, (6. sz.) a munkavállalók összeségét jelzi, míg a II. görbe a munkavállalók kormegoszlása szerint irájuk eső 18 éven aluli gyermekek számát. A görbék negyvenhat évnél kezdődnek, mert hiszen akkor jogosultak csak a huszonhat évnél indulók árvái a járadékra. Érdekes megfigyelni, hogy negyvenhat évnél a tizennyolc éven aluli gyermekek száma még erősen túlhaladja a szülők számát, ötven évnél azután hirtelen eséssel kerül alája. Megvizsgálva most már azt, hogy mily korú biztosítottakra, milyen átlagos korú 18 éven alúli gyermekek esnek, figyelembe véve a halálozási statisztikát, végül a nyert egységnyi összeget a megfelelő évre felkamatoztatva, 1.2%-át nyertük az egységnyi fizetésnek. Itt figyelmen kívül hagytuk azt, hogy a negyedik és további gyermekek kevesebbet kell, hogy kapjanak a tizenöt százaléknál, mert hiszen az ötven százalék özvegyi járadékot is számítva nem kaphatnak többet, mint amennyi maga a biztosított kapott volna ha életben marad. Összegezve most már az előbb részletezetteket, a nyugdíj járadék 4%-át, az özvegyi járadék 2.6%-át, az árva járadék 1.2%-át tenné ki az átlagfizetésnek. Ez összesen 7.8%-ot jelentene. Ha már most tekintetbe vesszük a 20 évi szolgálat előtt meghaltak özvegyeinek és árváinak esetleges kegydíját, valamint az orvosi tudomány fejlődésével járó életkormeghosszabbííást, bőven kalkulálva 9%-a az átlagfizetésnek volna az a járulékösszeg, amely a fentebb ismertetett járadékszolgáltatásait a MÁBI-nak, mint nyugdíjbiztosítónak fedezné. Ebből az eddigi 0.8% helyett 1%-ot fedezne az állam, míg a fenroaradó nyolc százalékból 4—4%-ot a munkaadók és munkavállalók felesben. Az állami 0.2%-os többlet, amely összegszerűleg igen keveset jelent, egyrészt bőségesen megtérülne abban a megtakarításban, amit az állam a munkanélküliség enyhítésére fordított összegekben ily módon nyerne, hiszen mindörökre el lenne vetve a gondja azokkal a munkanélküliekkel szemben, akik már 20 évet biztosítási kötelezettség alá eső munkahelyen töltöttek, másrészt belpolitikailag olyan kedvező és megnyugató alakulásokat idézne elő, amely a békés munkának a lehetőségét biztosítaná és a fejlődést hosszú évekkel dobná előre. Ami a munkavállalókat illeti, azokra nézve már mondottam, hogy más szolgáltatásokért más áldozatokra is hajlandók és abban a pillanatban amikor nem az elérhetetlen messzeségben a 65 év távolában látják csak a biztonságot, az ellenszolgáltatást, hanem bizonyos idejű munkájuk megfelelő jutalmaként, amely jutalom elérésének idejét szabályozni lehet, akkor a jutalomért való kötelezettség viselése is egészen más 35