Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 3-4. szám - Tudományos-e a mai jogalkotás? (3. [r.])

'álló állam alakítására. Igen ám, de nem állt már többé mögöttünk a régi terület s így a helyzet lényegesen megváltozott. Most nincs már szó elnyomásról és közjogi siralmakról. A legitimizmus híveink száma sem volt olyan nagy eleinte, hogy felmerülhetett volna a királykérdés problémája 1922 után s a legitimisták finom, halkszavú csoportja a hangos propagandát nem ismeri eszközének hívei szerzésében. Egészen más körülményeknek kellett közrejátszaniok, hogy a kiráíykérdés a legitim uralkodóházzal kapcsolatban szóba jöhessen. Az évek folyamán kiderült, hogy mai állapotunkban csak megaláztatások bősi elviselésére vagyunk képesek és a nemzetközi érintkezésben semmi súlyunk sincs, mert kicsinyek vagyunk. Megmutatkozott az is, hogy Ausztriával s az utódállamokkal való szoros együttműködés nélkül nem tudunk megélni s az olasz gazdasági helyettesítőre volt szükségünk mikor az utódállamok a gazdasági együttműködést politikai szempontok lehetetlenné tették. Ezek a vázlatosan feltüntetett körülmények nyilvánvalóvá tették, hogy nagyobb politikai és gazdasági egységben tehetünk csak szert akkora súlyra, hogv revíziós törekvéseink számára sikert is remélhessünk és megélhetésünket biztosíthassuk. Mármost éppen revíziós törekvéseinkből következik hogv egyesülésre társul politikai szempontból alkalmasabb Ausztriánál keresve sem találhatunk. A mult és jelen tanúságai gazdasági szempontból is igazolttá tennék ezt a szándékot. Kiderül továbbá az is, hogy a két kis önálló állam minden szoros együttműködése mellett is, mai önálló állapotában együtt is súlytalan, mert két még olyan jól dolgozó szervezet sem ér fel egvetlen közös szervezettel. Gazdaságilag pedig az elkülönültség még Olaszország hathatós segítsége mellett sem mutatkozott tökéletes megoldásnak. Mármost az együttműködés legtermészetesebb foimája a Habsburgok restaurációja volna. A régi uralkodóháznak éppen a fentebb vázolt körülmények folytán a régi generáció érzelmi momentumaitól mentes ifjabb nemzedékben is mind több híve van s épDen a meggondolás, bogy a régi, perszonális unión felépülő monarchia, az utódállamokra is, — ott lévő hívei folvtán — vonzóerőt gyakorolhatna, javallja a monarchiának visszaállítását. Viszont óvatosságra is int éopen ez a vonzóerő, hogy ne menjünk elveink után fejjel a falnak s a restauráció azonnal megvalósítására törekediürk, hiszen az a kisantant beavatkozását vonná — köztudomás szerint — maga után, jól mutatva azt a félelmet, amit a restaurációnak puszta gondolata okoz a kisantantban, mivel létüket féltik az új alakulástól. Éppen ezért egyelőre a legszorosabb gazdasági egvüttműködés terén kell megmaradnunk s a politikai együttműködés idejét akkorra halasztanunk, mikor maid a mostani ellenzők is belátják, hogy a régi monarchia legtermészetesebb védőbástváia, természetesen új államjogi alapokon, az apró kis nemzetállamoknak a körülöttük levő s őket számban sokszorosan felülmúló nagy nemzetállam közismert s egy a napokban történt esemény folytán imminensen fenyegető hatalmi imperializmusával szemben. JOGÉLET •iit»<M rtiiit itii IIII tiii itiii iiiiitiii i iitiiiit IIII IIJI IIIJ itiii ii iif iii [ii i iii i titi tii riij i ii J tii i tii i ii i iij i IIJ iititiiiif iitintii IIIIIII tii in mtf írun ii Tudományos-e a mai jogalkotás? (ím Mindezen megfigyelő állomások mellett természetesen a rendes bíróság döntéseinek gyűjtése sem veszti el jelentőségét. Figyelemmel 'kell lenni azonban ez anyag gyűjtésénél az elsőbíróságok szociológiailag érdekes határozatainak gyűjtésére is, mert hiszen számos érdekes és a jogfejlődés szempontjából jelentős életviszonylatban felmerült jogvita e bíróságoknál akár egyezség, akár tovább nem fellebbezett határozat alakjában végleges elintézést nyer. Ezért a bíróságoknak hivatalból kellene feladatukká tenni, hogy e döntéseket is összegyűjtsék és közzétegyék. Rendkívül fontos azonban, hogy e rendszer keretében a legkülönbözőbb foglalkozási ágak, mint pl. a nagy- és kisgazdasági, ipari, kereskedelmi és földmívelési üzemek képviselői helyet foglaljanak. Sohasem szabad feledni, hogy ez, eddig laikusoknak nevezettek a tulajdonképeni szakemberek és a jogalkotás mai rendszere mellett voltakép a jogászok a laikusok, akik szakdolgokba avatkoznak. Helyes jogalkotás csupán e két elem szerves együttmunkálkodása alapján képzelhető el. A népies jogalkotás e társadalmi rendszerének egyik legfőbb jelentősége, hogy a jogász és nem-jogász elem együtt deríti fel és együttesen formálja meg a jogot. Csakis így válhatik a jogtudomány népies tudománnyá és ezzel az élet tudományává. Sőt sokkal messzebbre kellene nyúlni a helyes jogalkotás kedvéért. így már a jogot tanulók előtt is alkalmazni kellene a való élet és a jog viszonyát. A megfigyelés anyagának rendszerezése és feldolgozása, összehasonlítása, megbeszélése kapcsán a jogot tanuló mély betekintést nyerhetne az élet ama műhelyeibe, amelyekben a jog él és hat. A megfigyelés anyagán keresztül lehetne a legközvetlenebbül bemutatni, mely tételes, érvényes szabályok azok, amelyek az életnk megfelelők, tehát alkalmazandók és továbbfejlesztendők. Csakis az empirikus tanítás szoktathaná le a jogászságot oly káros, fejlődést gátló dogmatikus gondolkozásmódról, amely a jogot a tételekben és nem az életben látja és amely a jogászi gondolkodást oly sokszor jellemzi. A jogalkotás tudományának intézményes társadalmi rendszere természetesen igen tökéletlen lenne, ha a jogalkotás tudománya számára kiépítendő egész társadalmi berendezés magával a törvényhozással szerves kapcsolatban nem állhatna. A társadalmi úton felderített, az ország népességének minden életviszonylatából felkutatott és jól előkészített jognak kötelező erővel való felruházását, törvényi joggá való változtatását a jogalkotás tudománya nem bízhatja a gazdasági csoportok hatalmi harcának véletlen alakulására. A kiegyenlítés munkáját végző tudományos jogalkotás intézményes rendszerének szükségkép betetőzése és kiegészítése az a kellék, hogy az induktív jogtudomány munkálói, a megfigyelési állomások és központok kiküldöttei a törvényhozás testületeiben, tehát a parlamentben helyet foglalhassanak. A képviselőküldés bármelyik rendszerében sem kivihetetlen az a követelmény, hogy képviselők ne csak pártok és földrajzilag elosztott választókerületek, hanem az ország intézményes kultúrtényezőinek kiküldésében is résztvehessenek a parlament törvényhozási munkálataiban. Ez a rendszer a jogtudománynak minden pártkerettől és minden gazdasági hatalmasságtól való függetlenítését 30