Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 3-4. szám - Pénzügyi rendszerünk és szervezetének reformja. A Magyar Nemzeti Bank megszervezésének előzményei

legfőbb irányelvek megvalósultak. A nemzeti szuverénitás meghajolt a MNB autonómiája előtt. A kormány az igazgatásba nem szólhat. A kormánytól teljes függetlenségének biztosítása érdekében a neki életet, szabadalmat, kiváltságokat adó állam kirekesztetett az üzletkörből. Az autonómia egészen a 'területenkívüliség biztosíttatott. És nincs sem politikai sem törvénykezési fórum, mely akár a vállalt kötelességek teljesítésének esetleges elmulasztása esetére, akár üzletvitele miatt a MNB-t felelősségre vonhatná. Régi, nagyon régi nemzeti követelmény teljesedett be az 1924. évi V-ik törvénynek megalkotásával. Élénken emlékezünk még azokra a parlamenti küzdelmekre, amelyek a 67-es kiegyezésnek megkötése óta a világháború kitöréséig igen erős hullámokat vertek az önálló nemzeti Jegybank felállításáért a nemzeti közvéleményben. Az 1848. évi XlV-ík törvény, a még akkor fejletlen hitelügy közérdekűségének felismerésével, állami pénzen Hitelintézetnek felállítását rendelte el. Nem szenvedhet kétséget az sem, hogy a 48-as törvényalkotó hatalmat a hitelügy közérdekűségének felismerésén felül annak világos tudata is indította ennek a törvénynek megalkotására, hogy a nemzet hitelügyének középponti szerve a nemzeti létnek, a nemzeti organizmusnak nélkülözhetetlen alkotó része. Olyan alkotó része, mint amelyet a nemzeti organizmuson nem valahol kívül, nem melléje, se nem fölibe hanem a nemzeti alkotmány keretébe avatással egyenesen és közvetlenül az eleven organizmusba Ikell beépíteni. Mert csak így szolgálhatja a hitelügynek közérdekét. Tudjuk, hogy a szabadságharcnak vérbefojtása és az utána következett császári önkényuralom megakadályozták annak a fundamentálisnak nevezhető törvénynek végrehajtását. Tudjuk, hogy az 1867:XII. törvény 66. paragrafusa a magyar pénzügy rendszerét és a pénzlábat egységesítette az osztrák örökös tartományoknak pénzrendszerével és pénzlábával. Tudjuk, hogy a két államnak az Osztrák-Magyar Bank avattatott egységes és legfőbb hitelszervévé. A teljes nemzeti önállóságért és annak keretében pénzügyi önállóságunkért annyi kitartással folytatott küzdelmet sajnos, nem koronázta siker. A világháború tüzözönében a monarchiának felbomlása, ez a világtörténelmi tragédia juttatta vissza pénzügyi önállóságunkat. Ez a világtörténelmi tény nyitotta meg a leheőséget arra, hogy a 67-es kiegyezés által nem is érinteti, tehát érvényében fenálló 1848. évi XlV-ik törvénynek végrehajtásáról annyival inkább sürgősen gondoskodjunk a hitelügy közérdekében önálló pénzügyi szervezetről, mert hiszen a világháború és a trianoni átok után a már ravatalra terített nemzeti organizmust kellett a teszhalálból felámasztani. A nemzeti pénzügyet illetően valami különös Fátum üldöz bennünket. Ahelyett, hogy a kommunista uralomnak bukása után, az alkotmányos rend helyreállításnak keretében, hamarosan gondoskodtunk volna a nemzet öszszes anyagi javainak és erkölcsi erőinek homogén egységbe tőkésítéséről és ezen az alapon az 1848: XlV-ik törvénynek végrehajtásáról, — mondom, ehelyett hagytuk, hogy a háború alatt kivirágzott üzleti spekuláció most már pénzünkkel, koronának valutáris értékével folytassa a kalózkodást. Folytassa olyan nagy dimenziókban, hogy a papírkoronánk 'tényleges állományát 2 és félbilliónak csillagászati magaslatára tornyosította, belső valutáris értékét ellenben szabadszemmel nem, hanem csak mikroszkopikus műszerrel észlelhető paránnyá zsugorította. Az értékétől megfosztott papírkorona 2 és félbilliós inflációjának mocsarában elmerülve adtuk le a Népszövetségnek az SOS jeleket. A Népszövetség meghallgatta fohászkodásunkat. A szuverénításunkat eszmeileg súlyosan sértő anyagilag veszélyeztető feltételeken felül a Jegybanknak felállítására is kötelezett bennünket. — Ezt is vállaltuk. így alakult a Jegybank megszervezhetésére irányuló természet adta, tehát Istentől származó elévülhetetlen nemzeti jogunk nemzeti kötelességgé. De csak azért, hogy 250 millió aranykorona erejéig eladósíthassuk magunkat. És azért, hogy nemzetünk hitelügyének közérdekét, az önálló állami létnek ezt a nélkülözhetetlen attribútumát és ezzel az összes közületeknek és magángazdaságoknak pénzügyi és általános gazdasági érdekeit (— nem, mint a 67-es kiegyezéssel, közvetve, hanem) közvetlenül szolgáltassuk ki a nemzetközi bankkapitalizmusnak. Egy pillanatra sem helytálló az az indok, mintha a népszövetségi kölcsönnek felvételére és a Jegybanknak a Népszövetség bizottságával és főbiztosával együttműködve megszervezésére a végszükség kényszerített volna bennünket. Ezt csak a liberális-kapitalista rendszernek közgazdászai és az ú. n. jegybanktudományt maguknak kisajátított pénzügyi kapacitásaink hitették el a nemzettel. Ezek a közgazdászok és pénzügyi kapaciások nem is gondoltak arra, hogy a világháborúnak dinamikus ereje a győzőket és a legyőzötteket iszonyú szakadékba döntötte. Figyelembe sem vették a háborúban és a háború után kialakulóban volt új közszellemet. Abban a gyermekes tévhitben ringatták magukat, hogy a háború által összetépett, a háború utáni viszonyokkal összekúszált pénzügyi és hitelügyi viszonyok folytonosságának helyreállítása által rendbe jön minden. Vegyünk fel nemzetközi kölcsönt. Pedig tudhatták már a múltból, hogy a külföldi kölcsönnek minden egyes fontja márkája, forintja és frankja, lírája és dollárja egyrészt politikai függetlenségünk és nemzeti szuverénitásunk felett egy-egy kifeszített drótkötél, — és másrészt ezen felül nemzeti háztartásunk jövedelmének egy-egy a külföldre kivezető csatornája. Szervezzük meg pénzügyi rendszerünket aranyvalutás alapon, mondották közgazdászaink és pénzügyi kapacitásaink. Pedig ha másból nem, hát az Állami Jegyintézet kimutatásaiból tudniok kellett, hogy aranykészletünk egyáltalán nincsen. És nem is lesz, mert hiszen a trianoni átok összes aranytermő vidékeinktől, nemesérc telepeinktől már megfosztott bennünket. Szolgáljon elégtételül nekik az a tény, hogy külföldi adósságaink miatt csak szemlesütve jelenhetünk meg a népek kerek asztalánál. Az aranyvalutás rendszerre nézve pedig, hogy — az aranyblokk kivételével — a legtöbb állam, Japántól Angliáig, az aranyban leggazdagabb Délafrikai Unió, az USA is letcr28