Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 1-2. szám - Tudományos-e a mai jogalkotás?

hozzáértő mérleganalitikusnak a Gázműveket is hasonló szempontból kell elbírálni, vagyis figyelembe vennie a Gázművek mérlegében értékcsökkenési tartalék címen kimutatott 5. 1 millió pengőn kívül a Beruházások értéke leírása" címén szereplő 17. 1 millió pengőt is. Ilyenformán a Gázművek tényleges értékcsökkenési alánja 22. 2 millió pengő, amely a beruházott kölcsöntőke címén kimutatott fa fővárossal szemben még fennálló kölcsöntartozás) 57. 4 millió pengőhöz viszonyítva annak mintegy 40%-át jelenti. Rá kell mutatnom azonban arra, hogy az értékcsökkenési tarfalékoknak a fent említett beruházott kölcsöntőkékkel való összehasonítása helytelen álláspont, mert az értékcsökkenési tartalék alapokat nem a fővárosnak az üzentekkel szemben még fennálló tőke követeléseivel, hanem helyesen a beruházott vagyonnal kell szembe állítani. Az Elektromos Művek beruházott vagyona az 1933 év végén 211, 100. 851 94 P volt. a Gázművek mérlegében kimutatott 88 806. 623 P 69 fillérrel szemben. Ka az értékcsökkenési tartalékalapokat ezekhez az összegekhez viszonyítjuk, úgy azt látjuk, hogy az értékcsökkenési tartalékalap az Elektromos Műveknél a beruházott vagyon 38%-át, a Gázműveknél pedig annak 25 %-át teszi ki.. Ez még ugyan mindig alacsonyabb arány az Elektromos Műveknél de ez az alacsonyabb arány bőven indokolható két üzem műszaki felszerelésének különbözőségével. Ugyanis, míg az Elektromos Művek fejlesztésére és az áram továbbítására szolgáló berendezések a technika mai fejlődése mellett rohamlépésben avulnak el, addig a gázgyártól elosztó berendezések sokkal nagyobb stabilitást mutatnak, mit igazol már az a körülmény is, hogy a több mint 20 éve fennálló óbudai gázgyár ma is a legmodernebb gázgvárak közé tartozik, továbbá, hogy a lefektetett utcai csővezetékek között számosan vannak olyanok, amelyek több mint 50 éve mindég kifogástalanul vannak üzemben. A cikkíró elismeri, bogy a gáz m3-kénti egységára nálunk a legalacsonyabb és ezért részben elismeréssel adózik, azonban azt fejtegeti. hogy ennek az árnak a fenntartása túlzott áldozatokkal jár. Való igaz, hogy a székesfőváros vezetősége és a Gázművek is az árak megszabásánál a kérdés szociális oldalára is nagy súlyt helyezett. az azonban sohasem ment a rentabilitás rovására, mert hiszen éppen a Gázművek mérlege igazolja, bogy még emellett az ár mellett is több mint 8%-os jövedelmezőséget tud felmutatni A cikk írója a Gázművek és az Elektromos Művek 1934. évi szénszükségletének előirányzatát egy-. bevetve megállapítja,. hogy amíg az Elektromos Művek szénelőírányzata a 259 280 tonna magyar szén 6. 200. 000 pengő értékben, addig a Gázmüveké 178 900 tonna külföldi szén 7. 120, 000 (helyesen 7. 124. 000) pengő értékben, miből azt a következtetést vonja le. hogy más lenne a helyzet, ha a Gázmüvek is magyar szenet használna Már fentebb megtettem észrevételeimet a magyar és a külföldi szén viszonyáról és gázgyártás szempontjából. így tehát csak arra kívánok rámutatni, hogy a Gázművek az 1934. évi előirányzatba gázfejlesztésre 192. 700 tonna szenet írányzott elő 7. 124 000 P értékben Ebben a mennyisedben és összegben azonban bent foglaltatik a kevert gáz előelőállításához szükséges magyar szén mennyisége és értéke is. A szükséges külföldi szén mennyisége pedig 178. 900 tonna, ennek értéke pedig 6, 750. 000 pengő. Ha tekintetbe vesszük, hogy ebben az összegben még olyan költségek is vannak, melyek már az ország határain belül lesznek felszámítva, továbbá, hogy a külföldi szén kalóriája tetemesen magasabb és végül, hogy a Gázmű a külföldi szénből értékes melléktermékeket is nyer, melyeket egyébként külföldről kellene behozni; az első tekintetre megállapítható, hogy a külföldi szénnek gázgyártásra való felhasználása úgy közgazdasági, mint pénzügyi szempontokból elönyösnek tekinthető. A tényleges helyzet teljes félreismerését mutatja a cikk azon állítása, hogy a Gázműveket korábbi méreteiben fenntartani csak gomoly áldozattal lehet 20 filléres gázszolgáltatási ár mellett. Ez az áldozat a cikk szerint: az Elektromos Művek, mert fejlődési lehetőségét tendenciózusan gúzsbakötik, nehogy versenyt okozzon a gáznak. A cikk ezeket az állításokat a két üzemre vonatkozó termelési és értékesítési árkalkulációval támasztja alá. Ennek a kalkulációnak lényege az, hogy míg egy Kwo áram előállításához 0. 86 kg. szén szükséges és ennek a nyers alapanyagnak az értéke 1egfeljebb 5 fillér és az áram mégis 35 fillérrel kerül a háztarátsokba, addig 1 m3 gáz nyers termelési költsége (brutto) 12. 25 fillér, amit 20 fillérjéval adtak tovább a háztartásoknak. Enné1 a kalkulációnál a Gázszolgáltatáshoz használt külföldi szén 7. 37 fillérrel van felvéve. Ebből a kalkulációból azt következteti a cikk. hogy az áram ára. erősen védi a gázt, különösen, a háztartások fogyasztásánál. Bizonyára az áramszolgáltatás 5 filléres szénára és a Kwo 35 fil'éres értékesítési ára közti 30 filléres különbség vezeti erre az állításra a cikkírót. Eltekintve attól, hogy érthetetlen, hogy miért kell az egyik energia formánál csak az alapanyag árát, a másiknál pedig a bruttó termelési költségeket figyetembe venni az összehasonlíásnál ahány szám és állítés van ebben az egészen érthetetlen kalkulációban, annyi a tévedés is. Az Elektromos Művek ésGázművek 1933. évi zárszámadása szerint a he1yes adatok alapján az öszszebasonlító kalkuláció a következő eredményt mutatja: Elektromos Művek. Szénfogvasztás 229. 243 tonna, beszerzési költsége 4, 767. 487. P Termelt kilowattórák száma 235, 993. 711 1 kg. szén ára 2. 08 fillér 1 Kwo-hoz kellett 0. 96 kg. szén, értéke 2. 02 fillér. Összes termelési költség 8, 887. 411. — P 1 Kwo bruttó termelés költsége 8, 887. 411X100 = 3. 76 fillér 235, 933. 711 Eladási ár termikus háztartási célra kwo-ként 12 fil. különbség termelési és eladási ár között 8. 24 fillér Eladási ár házi melegvízszolg. -hoz kwo-ként 8 fillér termelési ár 3. 76 fillér 14