Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 1-2. szám - Tudományos-e a mai jogalkotás?

Rendkívül fontos szerep jut a jogalkotás tudománya induktív módszerének intézményes megvalósítása terén a közjegyzőnek is. A közjegyzői irodákban, úgy a hagyatéki, mint egyéb ügyleti okiratok megszerkesztése körül a jogalkalmazásnak és ezakásjognak igen értékes munkája folyik. A felek akaratának megfelelő, minden irányban köl rültekintő gondos egyezségek és megegyezések szerkesztése igen értékes jogi münka. Igen fontos szerep jut természetesen a közigazgatási hatóságok részére is. E hatóságok közegei azok, akik különösen a vidéki lakosság legkülönbözőbb rétegeivel állandó és közvetlen érintkezésben állanak. Válrceokban és falvakban a törvények és szabályrendeletek alkotta hatásköri rendszer folytán a szabályozásra szoruló életviszonylatok egész tömege kerül csupán a közigazgatási hatóságok ügykörébe ós1 nem jut soha a rendes bíróság elé. Ezekről a közigazgatási hatáskörbe eső életviszonylatokról a legkülönbözőbb közigazgatási hivataloknak kellene a jogalkotás számára állandó és rendszeres hírdást adniok. Különösen fontos szerephez jutnak a jogalkotás tudományának hírszolgálatában a különböző gazdasági és gazdaságpolitikai szervezetek. Ezekben az új társadalmi alakulásokban a jogfejlődésnek és jogalkotásnak egészen sajátlagos és újszerű szervezetei élnek és alakulnak, melyeket rnOködésü'kben és működésük eredményeiben megfigyelni a jogalkotás tudományának legelsö'rendű feladata. A modern gazdasági szervezetekben, melyeknek nagyobbjai mindinkább a gazdaságpolitikai pártok jellegét öltik, a jogalkotási és jogalkalmazási autonómiának egészen új társdalmi rendszere fejlődik. A szerződési szabadság és megkötöttség, a gazdasági kollektivizmusnak és a szervezeti kooperáció nagyfontosságú új jogi tünetei támadnak és fejlődnek e szervezetek életében, melyeket a jogalkotás tudományának leggondosabban kell állandóan figyelemmel kísérnie. Ehez azonban nemcsak a szervezeti választott bíróságok döntéseinek gyűjtése, a kollektív szerződések rendszerbe foglalásai, a különböző alarpzabályok. ügyrendek ég szervezeti szabályok gondos összeállítása és megfigyelése szükséges, hanem a szervezetek életében állandóan és hivatásszerűen működő egyéneket, főleg tehát a különböző társadalmi alakulatok (egyletek, szervezetek, «zöve+-égek. érdekképviseletek stb.) adminisztrációinak vezetőit, továbbá különösen ügyészet és jogtanácsosait kell a iogalkotás tudománya intézményes rendszerének állandó hírszolgálatáb a vonni. (Folytatjuk.) FŐVÁROS IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIII Elsorvadásra van-e kárhoztatva a Gázmüvek? Irta: Lukács György dr. (11.) Téves a cikkírónak az a vélekedése is, mintha a szénnek, mint nyersanyagnak a beszerzésénél a Gázművek tetemes nehézségekkel kűzdene és hogy a szén beszerzésének a kockázatára nagyobb összeget kellene tartalékolnia. A valutaszolgáltatás nemzetközi megnehezítése — amiért a Gázművek felelőssé nem tehető — természetesen nem volt kihatás nélkül a szénügyre sem, de hogy ennek ellenére a szén beszerzésénél nehézségek nincsenek igazolja az a körülmény is, hogy a Gázműveket állandóan külföldi szénajánlatokkal halmozzák el és csak közérdekű valuta politikai szempontok korlátozzák az egyik vagy másik ajánlat elfogadásában. A magyar-német és a magyar-török kereskedelmi szerződések egyik legfontosabb import-tétele a Német-, illetve Törökországból behozott gázszén. A külföldi szén behozatala tehát, mint már említettem, nemcsak nem káros az ország gazdasági életére, hanem az agrárexportot, sőt Törökország felé az ipari exportot is egyenesen elő is ozdítja és megkönnyíti. Hogy a szénbeszerzés a Gázművek helyzetét nem nehezíti meg és arra nagyobb összeget tartalékolnia sem kellene, mutatja az a körülmény is, hogy a cikkíró által nehezményezett az a tartalékolás, mellyel a Gázmű a szénfelárak részbeni biztosítására munkáslakások építési költségeit hasította ki, bizonyos mértékben feleslegessé vált, úgy hogv ez az összeg minden valószínűség szerint eredeti céljaira lesz felhasználható. Ugyancsak téves a dologi kiadások összehasonlítása is, mert a főváros két nagy üzemébe1- karaktere merőben más. Mindkét üzem dologi kiadásainál szerepel a szén, míg azonban az Elektromos Művek szene tisztán áramtermelés célját szolgálja és az áramtermeléssel meg is semmisül, addig a Gázművek a szénből a gáz előállítása után még melléktermékeket, ú. m. kokszot, kátrányt, ammoniákot stb. nyer, amelyeknek eladási ára 1933. évben 8,159.110.44 pengőt tett ki. Ez az összeg — ha egyenlő összehasonlítási alapot veszünk — a dologi kiadásokból levonandó. Ugyancsak levonandó a fővárosi intézmények és alkalmazottak részére szükséges tüzelőanyag beszerzése címén szerep'ő kereken 2.768.000 pengő is, amelv összeg az eredmény-számla bevételi oldalán télies egészében megtérül. Az ezen tételnél a bevétel és kiadás között mutatkozó bevételi különbözet fedezi a tüzelőanyag-ellátással kapcsolatos összes személyi és dologi kiadásokat. A Gázművek do'ngí kiadásainál *ebát a kerpk számban kimutatott 27,405.000 pengőből az egyenlő elbírálás elve szempontjából le kell vonni a fenti két tételnek kerek számban adódó 10,927.000 pengő értékét. A Gázművek dologi kiadásai tehát helyesen kereken 16,478.000 pengőt tesznek ki, ami viszont nyomban helyreállítja azt az arányt, amelynek a két üzem között a forgalmat és tőkevolument tekintve, img kell lennie. A cikkíró az Elektromos Műveknél az értékcsökkenési tartalék-alapot 80.5 millió pengővel, tehát, a beruházott kölcsöntőkék (helyesen még fennálló kölcsölőke tartozási 74.5%-ában jelöli meg, míg a Gázmüvek ilyen jellegű tartalék alapját mindössze 5.1 millió pengőben, vagyis a beruházott kölcsönzőiké helyesen még fennálló kölcsöntartozás) alig 10%-ában mutatia ki. Minthogy az Elektromos Művek értékcsökkenési tartalék-alapiában tudomásom szerint az évek folyamán történt beruházások értéke is szerepel, a 13