Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 23-24. szám - Quousque tandem abutere - IBUSZ!...

Quousque tandem abiriere — IBUSZ! . . . Most már évek óta a közérdeklődés fókuszában áll az lbusz néven ismert vállalat. Amikor 1934. júliusában lapunkban egy 24 soros kis közleményben megemlítettük azt, hogy a csúfos esetek sorozata miatt megérett az igazgülóság a csendes eltávolításra, akkor ezért sajtópert kaptunk az lbusz r.-t.^tól. Most eltekintve attól, hogy ez a per csak az első fórumon végződött még ítélettel, sajnos egyeiőre munkatársunk terhére — erre mindjárt alant rátérünik — büszkék lehetünk arra, hogy az összeg, sajtóorgánumok közül bennünket választott ki az lbusz volt nagymultú igazgatósága arra a célra, hogy a bíróságtól nyerjen erkölcsi bizonyítványt és igazolást arra, hogy ők jói vezették ezt a vállaJato. Hangsúlyoztuk: hónapokon keresztül jelentek meg a napilapokban kohunnás cikkek, hetilapokban szintén nagy terjedelemben, a legélesebb hangon, azokra az igazgatóság nem reagált, hanem kizárólag a mi 24 soros kis közleményünket tartotta érdemesnek arra, hogy igazságát a bíróságnál keresse. Igaz viszont, hogy mire az első fórumon ítéletre került a sor, addigra a vezérigazgató urat udavrias9an egész -rokonságával együtt, csendben eltávolították az lbusz éléről, de ez nem tesz semmit, ez nem változtat az igazságon, már mint azon az igazságon, amely már bennfoglaltatott a mi 24 soros kis köleményünkben is 1934. júliusában. Abban azt ajánlottuk, hogy bocsássák el a vezérigazgatót a nagy botrányok miatt. Sőt hangsúlyoztuk azt is — sor ugyan nem fért bele ebbe a 24 soros közleménybe — mégis csak felelős kell, hogy legyen az ügyvezetőséget ezekért a dolgokért. Ha most aztán átnézük az utóbbi pár nap sajtóját, akkor megdöbbenve kell megállapítanunk, hogy ismét napirenden van ez - a vorázs-szó: IBUSZ! Az ,VUj Magyarság" november 27-iki száma hiányok megállapításáról tudósít nagy betűkkel, „Az Est" pedig szintén napok óta cikkez az új vezérigazgató tevékenysége miatt. Hát mikor lesz vége már ennek' Quousque tandem?.. . Erre is tudunk feleletet adni: azonnal ej kell törülni a föld szíri erői ezt az egész válalkozást, ezőröstő-böröstől. Nem tud már ennek a múltján senki változtatni, kár kísérletezni újabb illatokkal, a Trettina-féle szagkompozició igen penetráns illata még ma Í9 áthatol mindenen. A kivizsgálásra kiküldött Jakabffy kormánybiztos, úr nem tudott megfelelni a reája bízott teendőknek, ezt bizoJiyítja a mi perünkben tett vallomása is, amely szerint ő az Ibusz-nál nem talált semmi olyant, amely miatt a vezetőség ellen alkalmas lett volna fegyelmi, vagy bűnvádi eljárás megindítására, eőt azt is vallotta, hogy ő soha írásbeli jelentést az Ibusz-ügyben felettes hatóságának, vagyis a minisztériumnak nem tett. Hát ez hogy és miként lehetséges? Jakabffy már közel két éve dolgozik a vállalat átvizsgálásán és átszervezésén, tehát az ott tapasztalt dolgokról nem tett a miniszternek soha semmit irábsan? A kir. törvényszék B. XI. 14007/1935. ezámú, munkatársunk ellen hozott Ibusz-féle sajtóperi ítéletében, többek között a következőket mondja indokolásában: „... Hasonló támadások esetében, akár egy teljesen magánjellegű, akár közérdekű vállalatnak eminens érdeke, hogy a támadások megszüntettessenek. Különsöen áll ez az 1 busszal szemben, tekintettel a vállalat nagyérdekű jelen, tőségére, mert a támadások, különösen, ha azok alaptalanok, alkalmasak azoknak a nagy erkölcsi és anyagi értékeknek megsemmisítésére, amelyeket az képvisel. Akkor tehát, amikor a sértett cég vezetői minden lehetőt elkövettek érdekeik megvédésére, nem lehet őket olyanoknak feltüntetni, mint akik a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedeteket követnek el. Tehát nemcsak hogy nem hibáztatható, hanem egyenesen érdemül róható fei a vezetőségük az a tényekedése, hogy tárgyalásokba bocsájtkozott azzal az akkor még társadalmilag és gazdaságilag nagy szerepet vivő személlyel, akitől logikusan várható volt az általa kilátásba helyzett eredmény elérése ..." Ezzel szemben a mi felfogásunk a következő: I. A sajtó már hivatásánál fogva sem indíthat indokolatlan támadásokat, pláne akikor, ha hív szellemben !<•közli azokat a parlamenti tárgyalásokat, amelyek pl. az lbusz esetében 1933. év folyamán sorozatosan megtörténtek interpellációk formájában. Ezek az interpellációk pedig a hiteles adatok olyan garmadájával voltak felszerelve és alátámasztva, hogy ezeknek az adatoknak az alapján indította meg a kereskedelmi miniszter a vizsgá.atot az Ibusz-nál és ezek az adatok minden tekintetben fedték a valóságot. S ennek a vizsgálatnak eredménye volt az az organikus változás személyi téren, amely azóta az lbusz r.-t.-nál beállott, nem szólva arról a kimutatott évi egy millió pengő megtakariásról, amit a kiküldött kormánybiztos kék ceruzája eredményezett a MAV, vagyis az állami közösség számára. II. Sajtótámadások sem magánjellegű, sem állami vállalkozások erkölcsi és anyagi értékeinek a megsemmisítésére nem alkalmasak, il,etve előidézői nem lehetnek. Sőt ellenkezőleg, azok megmentésére jók, elengedhetetlenek, a becsületes, hivatását teljesítő sajtónak egyenesen kötelessége, pláne, ha ilyen ügyekben a közérdeknek csak halvány vonatkozásait Í9 felfedezheti. A magyar napisajtó soha indokolatlanul nem szokott támadást intézni sem magánjellegű, sem állami vállalkozás ellen, hanem mindig és mindenben a közérdek figyelembevételével, a közhangulat teljesen hű visszatükröztetésével. Sehol oly nagy szükség nincs a sajtóra, mint ép a magánjellegű, vagy állami vállalkozások működésének erkölcsi vonatkozású ellenőrzésében. II. Az lbusz r -t. esetében nem a vállalatnak volt érdeke a nyilvánosság elkerülése, hanem a vállalat vezetőinek, miután működésük az állami érdekeltségű Ibuszon keresztül káros volt a közre. Sőt az Ibusznak, mint vállalatnak, egyenesen érdeke volt az, hogy a vezetők eltávozzanak helyükről. (Tasnádi Szüts, Gutnardt stb.) Tekintve azt, hogy az igazgatók 6 éven keresztül fejenként több mint félmillió pengőt vettek fel az lbusz r.-t. pénztárából mindenféle címeken, tehát évente mintegy 100.000 pengőt, amely öszeg messze túlszárnyalja azt a reális dotációt, amit munkájuknál fogva megérdemeltek volna, így tehát az ő személyes anyagi érdekük volt az, hogy ez. ne kerüljön a sajtó útján a nyilvánosságra és ezért akartak az lbusz pénztárából 20.000 pengőt áldozni a támadások megszüntetésére. Ezen a ponton élesen különválik az lbusz r.-t és a vezető igazgatók érdeke, nemi keverhető össze egymással. Arról nem is szólva, hogy az lbusz r.-t. 6 éven át közölt mérlegei sem nem fedték a valóságot a vállalat anyagi helyzetéről; miután veszteséges Volt akkor 199