Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 23-24. szám - Quousque tandem abutere - IBUSZ!...

k, amikor nyereséget mutatak ki. Ez a kiküldőt korrnánybizos megállapítása. IV. A bírói megítélés független és tiszteletreméltó mindenütt a világon. Szovjetoroszországban az. a bírói gyakorlat alakult ki, hogyha valamelyik állami üzemnél olyasmire jönnek rá, hogy a vezetőség működése megkáiositja az üzemet, akkor az igazgatókat etaterialiter a falhoz állítják és ledurrantják. Ezt mi nem. tartjuk helyesnek, mert túlszigorú és nem számol az ember örök hibájával, az önzéssel. Meg aztán nehéz bizonyítani, hogy ez a károsítás- tudatos* volt-e, vagy „öntudatlan", a vállalat érdekében álló. Ezért elég lenne csupán, szerény véleményünk szerint, Justitia szent elveinek figyelembevételével, a szibériai ólombányákba való deportálás. V. Az Ibusz r.-t. 80%-ban állami érdekeltség és az így ányzó a0% tiszteletben tartása okozhatta azt, hogy a vállalat, vezetésénél felderített hibák miatt nem indult erélyesebb eljárás a vezetőség ellen, miután ez a kisebbség külföldi érdekeltség kezében van. Szerepet játszott még a megítélésben az is, hogy az ügy megindulásánál politikumot vittek bele, valamint az a szempont, hogy ne mélyítsék ki a botrány folyamatát bűnvádi eljárásokkal, mert hiszen a Btk. 361, 362 és 363 §§-ai bőven nyújtottak volna jogalapot, ha a részvénytársasági formában működő vállalat részvényesei ezt akarták volna. De a kormányzatnak mátí volt a felfogása, éa ezért a kiküldött kormánybiztosnak talán nem adott felhatalmazást ilyen eszközök igénybevételére, hanem az ügyek csendes lelikvidálásával bízták meg. amit végeredményben a közhangulat megvédése érdekében helyesnek is látszhatni. Mindez azonban nem változtat azon a tényen és ezt a mi cikkírónknak is lelkiisme. retbeli kötelessége volt így regisztrálni, hogy az Ibusz r.-t. hatéves működése súlyosan megkárosította a MÁV-ot és ezen keresztül az államot ég ezek a károk, eltekintve attól, hogy elkerülhetők lettek volna más társasági szabályok statuálásával, nem állottak arányban azzal a működéssel, amelyet az Ibusz r.-t. mint idegenforgalmi szerv a MAV-nak szolgálatokat tett. A száraz tények mindenben bennünket igazoltak és igazolnak még ma i«VI. Végül legyünk tisztában valamivel: akár van indokolatlan, vagy „alaptalan" támadás, akár nincs, a támadásoknak pénzzel való leszerelése erkölcstelen úgy annak a részéről, aki ezt adja s annak a részéiről is, aki ezt elfogadja. Mert ha a támadás alaptalan, akkor a megtámadottnak rendelkezésére áll az egész igazságszolgáltatási apparátus minden kultúrállambam a védekezésre, tehát ajz élő törvényeinkkel kell megvédenie a'z erkölcsi és, anyagi értékeit, nem pedig megvesztegetési célt szolgáló pénzjuttatással. Nem lehet semmiféle kényszerítő körülmény a világon, amely ez alól az etikai szabály alól felmentést adhatna, pláne egy közérdekű vállalkozásnál. Az olyan erkölcsi és anyagi érték, amelyet csak megvesztegetései lehet megmenteni, az nem érték, hanem épp ellenkezőleg: bűn. Három ítélet állapította meg Trettina bűnösségét az Ibusz-féle 20.000 pengőg ügyben1, de nem az Ibusz, vagy igazgatói jelentették fel, hanem más. Miért nem ők? Erre már megfelelt a m. kir. Kúria ítélete az indokolásban: „...nem éppen kifogástalan módon maguk adlak alkalmat vádlottnak a bűncselekmény elkövetésére." íme tehát, nemcsak az a bűnös, aki a pénzt kapja, hanem az is, aki adja! 200 „Kurkomíssíon" Budapesten Alig pár hónapja, hogy megalakult az ú. n. Gyógyhelyi bizottság (Kurkomission) s máris általános viszszatetszést szült most kiadott jelentésével, miután abban olyan megállapítások foglaltattak, amelyek mélyen sértők a főváros vezetőségére és lebecsülök arra a komoly hosszú múltra visszatekintő értékes munkára, amit a főváros Idegenforgalmi hivatala végzett el kiváló agilitással és szakértelemmel. Az egész közvélemény meglepetve áll ez ellen a kirohanással szemben, amelyet a főváros ellen intézett a Gyógyhelyi bizottság ügyvezető igazgatója. A budapesti Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság nagyon friss keletű alakulat ahoz, hogy eredményre nivatkozhassék és nem tartjuk helyesneK, hogy jelentésében maris blöfíszerü adatokat közöl, ezzel ittnon akar saját magának propagandát csinálni és így alátámasztani azt a gyengelábon álló tényt, hogy nem nagy szükség van erre a iiosszúnevíí bizottságra. Az idegenforgalmi szakértelmet pedig elvitatni a főváros magisztrátusától nem lehet, mert ok valóban szép eredményekre hivatkozhatnak ezen a téren és az évről-évre hozott áldozatok mégis meghozzák a várt eredményt, (jtletimpotenciával vádoini a főváros idegenforgalmi szervezetét igazán csak rosszindulattal lenét. Nagyon csúnya és eléggé el nem ítélhető eljárás volt ez attól az ambiciózus gyógyhelyi igazgatótól, akitől inkább azt kellene számonkérni, hogy mire megy el az a pénz, amely a rendelkezésre áll ennek a bizottságnak a főváros és az állam különleges kegyéből. Arról nemis beszélve, hogy ez a félmillió pengő, amelyről tudunk, milyen jól lenne felhasználható pl. a kereskedelmi minisztérium szakavatott, nagykoncepciójú idegenforgalmi szakosztályának a munkájánál. Majd alkalmunk lesz még erről a tárgyról bővebben is értekezni. Záróra A kereskedelemügyi minisztérium leirattal fordult a Kereskedelmi és Iparkamarához, amelyben felszólítja, hogy tegyenek javaslatot azirányban, nem-e lehetne az üzletek záróráját szabaddá tenni olyan értelemben, hogy minden üzlet addig tarthasson nyitva, ameddig akar. Ezzel tulajdonkép követnék a nagy nyugati metropolisok példáit, ahol nem állanak fenn azok a szigorú korlátozások az üzleti zárórákkal kapcsolatban, mint nálunk. Helyesnek találjuk ezt a tervet .azonban azzal a korlátozással, amelyet a miniszteri leirat is figyelembe vesz, vagyis szabályozná egyben a kereskedelmi alkalmazottak helyzetét is a felszabadítandó zárórával és előírná, hogy tíz óránál tovább nem szabadna foglalkoztatni őket a későbbi zárás esetében sem. Azért tartjuk helyesnek ezt, mert azok a kereskedők, akik eléggé élelmesek ahoz, hogy a publikumnak későbbi órákban, akár egész éjjel a rendelkezésére álljanak, több alkalmuk nyílik arra, hogy nagy terheiket pl. a szezonok idején fedezhessék forgalmuk emelésévé1!, előmozdítanák jobban a vételkedvet a közönség részéről, azonkívül több alkalmazottat tudnának tartani, ami szintén igen jelentős eredmény lenne.