Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1935 / 1-2. szám - Tudományos-e a mai jogalkotás?
Í.4BRA OTI BIZTOSÍTOTT NOK FERJMEZrlENETELI KIVÁLÁSA osztályban a megfelelő munkanélküliek már nagyrészt benne vannak, legfeljebb csak a számuk gyarapszik, addig az OTI biztosítottaknál 17 éves korban még egyetlen munkanélküli sincsen. Ilyenkor még a legtöbb vagy iskolás, vagy tanonci sorban van s minthogy ilymódon fizetésre igényt nem tartanak, munkanélküli sem igen akad közöttük. De figyelembe kell azt is venni, hogy itt az önállósítás! lehetőség is sokkal nagyobb. Míg a magántisztviselők között ez aránylag nehéz, mert saját szakmájában az önállósítás a mai nagyvállalati rendszer mellett alig képzelhető el, addig a kitanult iparosból nagyon sok esetben lesz mester, munkaadó, jelen esetben pedig a kiválási mező gyarapítja. (Folytatjuk.) \ Tudományos-e a mai jogalkotás? Hiába igyekezik a miniszteriális', törvényelőkészítőé és jogalkotás munkálatait minden esetben a szociális irányzat jegyében lefolytatni ós tanácskozások, .ankéntofc, körkérdések formájában munkálataiban induktívnak látszó eszközöket is alkalmazni, munkálatai mégsem lehetnek tudományosak. Az indukciónak, mely a jogalkotás egyetlen tudoraányos alapja, legfőbb és nélkülözhetetlen kelléke a teljes elfogulatlanság és korlátlanság. Márpedig ezek a kellékek, ha a jogalkotás csupán egyes néprétegek, egyes gazdaségi érdekcsoport köreit érintő dolgokra terjeszkedik ki csupán, akkor már elfogult és nem érdektelen, vagyis nélkülözik a tudományosság kellékeit. Nem kell példákkal jönnünk, a közelmúltban egyik államban sorozatosan történt, rendeltszerű törvényalkotásaival, amelyek leplezetlenül domborították ki a mindenen felül álló pártédeket. Hogy az ilyen jogalkotás már eleve magánviseii az átmeneti jelleget, ahhoz kétség sem férhet, tudományosságról pedig beszélni sem lehet. A dogmatizmus másként nyilatkozik meg a jogalkalmazás, mint a jogalkotás terén, mert hiszen a jogalkalmazás eseteiben rendszerint adva van az állami kényszerrel felruházott írott tétel, melyből, mint sémából a bírónak vagjr közigazgatási hatóságnak ki kell indulnia'. Az induktív gondolkodásmódhoz nem szoktatott sematikus gondolkodás itt termeli a legláthaitóbban azokat a jogi csodabogarakat, melyek a logikai dogmatizmus eredményei. Amelyek, mert a folyton fejlődő és változó, elbírálandó életviszonyok követelményeivel homlokegyenest ellenkeznek., a közönséget az ilyen birsáskodástól annyira elriasztják. Az U. n. „freie Beehstfindung" elméletének törekvése, hogy a jogászt e téren kellő szociológiai és lélektani indukcióra szoktassa. A jogalkotás terén azonban a dogma maga az uralkodó társadalomgazdasági rétegek érdeke, mely a miniszteriális törvényelőkéezítés ós jogalkotás dedukciójának és korlátolt indukciójának Ls egyaránt kinduló pontja. Mert ha ujabban nem is alkalmazhat már a miniszteriális törvényelckészítés (mint a „történelmi iskola'' idején) jogalkotási munkálataiban az uralkodó érdekek védelmére mindenkor római jogi, kánonjogi, hűbérjogi vagy közjogi dogmákat és így igen sokszor hozzányúl az indukció eseközeihez, mégsem tehet egyebet, minthogy tételként az uralkodó érdekeket tartja szem előtt, amelyek körébe kell az életei be 1 ek é nysze üti eni e. A modern, tudományos szociológiai jogalkotás módszerének intézményes megvalósíthatásiai kétségtelenül a jogélet gyakorlati munkásainak tevékenységi körében kell keresnünk. A kutatásnak és megfigyelésnek állandónak kell lennie és a helyszínen .kell végeztetnie. Állandónak kell lennie azért, mert az életviszonylatok minden oly elhajlását, mely a jogi formák változását kívánja, vagy teljesen új jogi formákat igényel, azonnal fel kell jegyezni, azonnal tudományos vizsgálat tárgyává kell tenni, az illető jogteriilet addigi jogi formáival és má6 jogterületek hasonló jogi viszonyaival azonnal össze kell hasonlítani és eme deskriptív, szintétikuBi és analitika munkálatok alapján a legsürgősebben kell megformulázn azt az új jogot, melyet a fejlődő és változó életviszonyok megkövetelnek. A helyszínén kell a megfigyelési munkálatoknak végeztetniük, mert személyes érintkezést, sőt helyesebben a fejlődő életviszonyoknak közvetlen átélését nem pótolja semmi. A törvényelőkészítő jogtudománynak ily\formán az egész ország egész területén, a legszélesebb néprétegek mindan életviszonylatában állandóan jelen kell lenié és mideirütt éberen kell a fejődő életnek megfelelő jogi szabáyozás szempontjából az életviszonyokat megfigyelni. Ez az ezer ós ezer szemmel figyelő intézményes jogtudomány nem képzelhető el másként, ;.iinthogy az életben élő H működő gyakorlati jogászok, jogi szervek és intézmények, továbbá a gyakorlati életben élő és működő egyéb foglalkozási ágak képviselő a megfigyelés munkájába szervesen belevonatnak. A gyakorlati élet jogászai közül elsősorban az ügyvéd veendő figyelembe. A bíró, bármily szocialógiai meglátása és gazdiasági érzéke van a munkájában az éleviszonyoknak csupán jobb-rosszabb tükörképét nyeri-, melyet a felek előadásából, a tanuk vallomásából, az esetleges okiratokból és a netaláni szakértői szemléből kell magánaK összeáltíani. Magukban az életviszonyokba, melyek tekintetéhen jogot kell szolgáltatnia, a bíró alig, vagy sosem élt és ezért azoknak társadalmi struktúráját és lélektanát képzeletében legtöbbször csak spekulatív úton rekonstruálhat ja. Másként áll a dolog az ügyvédnél, ő a jogi rendezést kívánó feleikikel közvetlenül, bizalmasan és kimerítően érintkezik ós rendszerint teljes valójában ismeri meg a tényállást, a helyszíni környezetet, a jogi szabályozást igénylő életviszonyokat, (Angliában bírókat csak az ügyvédek sorából nevezhetnek ki!) 12