Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 23-24. szám - Hozzászólás a telepítéshez

elvek semminemű koncessziókat nem tesznek az életet uraló biológiai elveknek. A telepítés nem egyedül a földéhség kielégítését és a föld agrárpolitikai helyes megoszlását szolgáló akció, hanem a biológiai életlehetőségeket generálisan elrendezni hivatott folyamat, amely nemcsak a jelen problémáit kívánja orvosolni, hanem, főleg a nemzet jövő fejlődését van hivatva szolgálni. Ezért a telepítési törvénynek mindazokat az elemeket tartalmaznia kell, amelyek szociális, gazdasági, egészségi és eugénikai eszközökkel szolgálhatják a legracionálisabb népesedéspolitikát. A telepítés, a föld, ember és az egészség egymáshoz való viszonyának gyökeres rendezése, amelyben a hangsúlyt a biztosított egészséges megélhetésén és a jövő generáció biztosított fejlődésén kell hogy legyen. Nem kívánok itt végigmenni azon, hogy a telepítésnek részleteiben milyen egészségügyi szempontokat kell figyelembe venni és milyen egészségügyi berendezéséket kell létesíteni — ez nem az én dolgom, — de azt hangsúlyozni kívánom, hogy az egészségügyi berendezéseknek is szerves összefüggésben kell lenniök a szociális és gazdasági elvekkel, mert különben egyik sem éri el a maga célját s ezzel a végcél bukik meg. A telepítésnek a föld az alapja, tehát elsősorban a földet kell oly állapotba hozni, hogy az minél több életlehetőséget nyújtson. Eleve tiltakozni kell az ellen, ami az emuit földreformban dominálásként vonult végig — hogy a telepeseknek egy darab földet adjunk — s ezzel kielégítsük egyrészt a földéhséget, másrészt megnyugtassuk magunkat afelől, hogy a helytelen birtokmegoszláson pár százalékkal javítottunk. Ez nem ér semmit, az ilyen telepítés már egyszer csúfosan megbukott. Magyarországon kevés kivétellel sehol sincs olyan föld, ahol telepíteni ne lehetne. Az életlehetőségek mindenütt kihozhatok a földből, csak megfelelő arányokat kell betartani és megfelelő javításokat kell eszközölni. Az egy darab föld helyett tehát a biológiai életlehetőségeket nyújtó, arányos agrikulúrális és egészségügyileg asszanált földet kell minden telepítendőnek juttatni, amely mellett a legmagasabb szempontok, a nemzet gazdasági és népesedéspolitikai szempont föltétlen biztosítva van. A föld agrikulturális rendezéséhez nem szólhatok hozzá, csak azokat a kívánságokat állíthatom fel, amelyeket biológiailag meg 'kell követelni az agrikulturális rendezéstől. Tudományos megállapítás szerint a nemzet jövője akkor van biztosítva, ha minden családban legalább négy egészséges gyermek van. Ha a telepítés a nemzet jövőjét kívánja szolgálni, akkor a négygyermekes, hattagú családdal kell elsősorban számolnia. Semmiképpen sem szabad eltagadni, hogy a házasságkötések csökkenésében, a születések számának esésében igenis gazdasági szempontok játsszák az egyik főszerepet. A felelősség érzése még van annyira fejlett a férfiben és nőben, hogy nem házasodik és nem hoz gyermeket a világra, mert 'sem az asszony, sem a gyermek életlehetőségeit biztosítani nem tudja. A primer szükségletek, a táplálkozás, a lakás, a tisztességes ruházkodás hiányzik a családalapításhoz, a gyermekneveléshez. Minthogy pedig a népszaporodásnak a falu a rezervoirja, elsősorban a falu viszonyait kell javítani. Erre lesz alkalmas a telepítés. A szükséglet kielégítése céljából a hattagú család igényeit arányba kell álltíani a föld nagyságával és a rajta folytatott termelés intenzitásával, amelyik aránylatban föltétlen e két utóbbi tényezőnek, a föld nagyságának és a termelés intenzitásának kell igazodni a rajta élő ember szükségleteihez. Ennek példájára csak megemlítem, hogy pl. Hollandiában egy kisgazdacsalád sokkal magasabb életnívójának és összes szükségleteinek kielégítését egy három-ötholdas kertgazdálkodás fedezi, míg nálunk a húszholdas gazda csak a legnagyobb munkával tudja megszerezni a családfenntartáshoz szükséges javakat, a gabonatermesztés és szántóföld gazdálkodás mellett. Nem is szólva arról, hogy a család táplálkozása, lakása így is rendkívül sok kívánni valót hagy maga után. A mai "gazdálkodás mellett azonban — amint a szakértők mondják — alig lehet remélni, hogy annyi föld álljon majd rendelkezésre, amennyi ki tudja elégíteni a szükségletet, viszont abból azután engedni igazán nem lehet, hogy a föld a telepítettek ts azok utódainak életszükségleteit, sőt egyideig a telepítéssel járó terheket ne fedezze, mert különben a telepítésnek ismét bukás lesz a vége. Hogy a különböző minőségű földek és a változó termelési intenzitás mellett melyik legyen az a földminimum, amelyet egy-egy család részére a telepítés majd rendelkezésre bocsájt, efelöl egyes számítások talán felvilágosítást nyújthatnának, azonban itt erről tárgyalni nem célom. Csak ismételni kívánnám, hogy a telepítés megkezdése előtt ezt a kérdést el kell dönteni és pontos regiszterrel kell bírni arról, hogy az egyes helyeken milyen termelési rendszer mellett, milyen nagyságú az a földdarab, amely a családok fenntartását és a jövő generáció fejlődését föltétlenül biztosítja. Ehhez azonban szükséges az, hogy a termelés a telepített területeken bizonyos mértékig átalakuljon és hozzáígazodjon a területeken élők elsődleges szükségleteihez, mert semmi esetre sem kívánatos, hogy például a néptáplálkozás kérdése ezeken a helyeken éppoly megoldhatatlan maradjon, mint egyebütt. Scheff-Dabis dr., aki a néptáplálkozás kérdésének egyik legalaposabb ismerője az országban, azt mondja Ivánoviccsal együtt lefolytatott néptáplálkozási adatgyűjtésének eredményeképp, hogy a táplálkozás legnagyobb hiánya ott nyilvánul meg, hogy pl. a mezőgazdasági napszámosok vitaminszükségletüknek csak felét, állati fehérjeszükségletüknek csak egyhetedét kapják meg, amellett, hogy a zöldfözelék és gyümölcsfogyasztás teljesen hiányos, a cukorfogyasztás minimális. Más adatok viszont azt bizonyítják, hogy a kaloriaértékben oly nagy a differencia a bevétel és a kiadás között, hogv büntetlenül ez 'sem maradhat soká és az emberek fizikai elöregedésének ez a közvetett oka, ami természetesen nemcsak a munkaképesség csökkenésében nyilvánul, hanem a népesség tovafejlődésére is kihat az utódok elmaradásával. A biopolitikai probléma itt beletorkollik az agrárpolitikai problémába, ami természetesen azt követeli, hogy közös megoldási lehetőségek kerestessenek. 187