Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 23-24. szám - Hozzászólás a telepítéshez

A földnek az ember szükségleteihez való méretezésével kapcsolatos a telepítés lakáskérdésének megoldása is. Ha a telepítést egy magasabb országrendezési szempontból fogjuk fel, akkor falvaink külső képét is meg kell változtatni s ez elsősorban az építkezési mód megváltoztatásával kezdődhet. Meg kell vallani, hogy falvaink külső képe nem teszi a legjobb benyomást az emberre. Minden tradíciónak tiszteletben tartása mellett ezen változtatni kellene, már csak azért is, mert elvégre az új településeknek mégis csak tudomást kell szerezniök a lakásépítészet óriási előhaladásáról, amely egyszersmind kielégíti a korszerű egészségügyi követelményeket is. Az elmúlt földrefom, sajnos, ezt nem vette tudomásul, de nem is vehette, mivel a 'házépítéssel kapcsolatos pénzügyi terhek és bonyodalmak teljesen elmosták az építészeti szempontokat. Igaz azonban az is, hogy ilyen szempontok nem is voltak, miután a lakóház építésekor semmiféle egységes építészeti irányítás befolyását nem éreztette. Ezek a házak nra már rosszabbak, mint a régi falusi lakóházak, amelyeket 50—100 évvel ezelőtt építettek. A 'szomorú csak az a dologban, hogy ezek a házak bármily silányak is, két emberöltőt legalább ki fognak szolgálni, anélkül, hogy a higiénikus követelmények legelemibb föltételeit is szolgálnák. A telepítéssel kapcsolatos házépítések remélhetőleg egységes irányítás mellett fognak folyni s mindazon előnyökkel fognak rendelkezni, melyeket a modern kollektív építészet fel tud mutatni. A vagyontalan, többgyermekes családok lakástípusa az egyszobás-konyhás lakás vidéken is, ahol még egy másik szoba is van, ott azt tisztaszobaként őrzik. Új falusi lakástipust kell meghonosítani. Ennek az egészségtelen • lakástípusnak a telepítés házépítéseiben többé szerepelnie nem lehet és meg kell honosítani azt, ami külföldön mindenütt bevált: az egy közös, nagy nappali szobát, amelyből kisebb méretű hálófülkék nyílnak s amelyek a szülők és gyermekek külön-külön való elhelyezésére alkalmasak. Az új lakásokba fokozott méretekben kell bebocsátani a levegőt és a napfénvt, amely kívánság az ablakméretek télies megváltoztatását kívánja, úgv, hogy végeredményben az egész ház külső képe is változást kell hogy szenvedjen maid és mesisze el fog térni a mai falusi lakástípustól. Persze ez csak akkor történhetik meg, ha a telepítési törvény külön rendelkezéseket fog tartalmazni a házépítésre s ezzel kapcsolatban a falurendezésre vonatkozóan. Annak ellenére, hogv minden törvényhatóság rendelkezik ma is építési szabályrendelettel, abból a vidéken édeskeveset haitanak véére s ez az oka annak, hogv ma is éoítenek szigeteletlen, szűkablakos, fénv_ és levegőmentes házakat a falun, amelyek emberi lakásra alkalmatlanok. A telepítési törvénvben kívánunk tehát olv rendelkezést, amelv csakis egészséges, modern lakások építését engedi meg és kizárja a vidéki nallérok téliesen ízléstelen, célszerűtlen és egészségtelen terveinek érvényesülését, amelyek egyetlen egv szempont alapján: a nyerészkedési szempont alaoián készülnek. A lakóházzal kapcsolatban kell megemlékezni arról a sainálatos tényről, hogv a falusi ember nem ismeri a kertet, csak az udvart, amely csupaszon, minden dísz és érték nélkül éktelenkedik a ház körül s előtérül szolgál a kamráknak, istállónak, trágyadombnak. Ezzel szemben a telepítés csak a kertfalut ismerheti el, ahol a ház körül lévő kert nem is dísz céljait van hivatva szolgálni, hanem szerves kiegészítője a család jövedelemszerzési helyének, azzal az előnnyel, hogy a gyermekek egészséges fölneveléséhez is nagymértékben járul hozzá. A mai gazdálkodási viszonyok a legtöbb gazda házánál az asszonyt is munkába szólítják. A munka pedig — legtöbbször távol a falutól — hajnaltól késő estig tart, különösen az idénymunkák idején. A falvak munkaidején legtöbbször üresek, minden felnőtt a földeken dolgozik. Csak a gyerekek vannak otthon, a kisebbek a szobába zárva, a nagyobbak az udvaron, utcán. Az anyáknak nem jut idejük a gyerekekkel való foglalkozásra és általában igen nagy gond az, hogy pl. mit csináljanak a csecsemővel, egy-két évesekkel. A földmunka kiveszi az anyát hosszú időre a családból, ami semmi esetre sem kívánatos. Ezt változtatja meg a kertfalu, ahol minden ház körül olyan kiterjedésű kert van, amelyik nemcsak vitaminnal, zöldfőzelékkel, gyümölccsel látja el a családot, hanem fölösleget is termel és hozzájárul a család keresetéhez. Azt a munkát pedig, aimit az anya a szántóföldön végezne el, otthon fogja a kertben elvégezni sokkal gyümölcsözőbben mint addig, de ezzel együtt el van érve az a cél is, hogy az anya nem szakad el a családtól s munkája közben mindég marad idő a gyerekek megetetésére és nevelésére. Ez a kertfalu szociális jelentősége. Aránylag amily egyszerű vázolni azt, hogy milyen eszközökkel teremthető meg a telepítés biológiai és egészségügyi miliője, éppoly nehéz kérdés a telepítésre szóbajöhetö emberanyag kiválasztása. Ebben egyetlen egy szempont lehet az uralkodó csupán s ez a népesedéspolitikai szempont. Akkor, amikor az egykés községek száma mindig több és több — 1934-ben már 509 — az országban, az emberanyag kiválasztásánál a szociális szempont kissé háttérbe kell, hogy szoruljon. Az eugenikai szempontok szerint való telepítésnek amúgy is van már elöljárója az országban: a Vitézi Rend. A Rend célja „utódaikban jutalmazni s az ország hűségében megtartani mindazokat, akik a világháborúban és a forradalmak alatt egyéni vitézségük s nemzeti érzésükkel kitűntek. Érdemeik méltánylásával ápolni a hazafiúi erényeket s egyúttal állandó értékű nemzetvédelmi szervezeteket teremteni" — mondja a V. R. kiskátéja. A német telepítési mozgalom, amelynek eredményei máris óriásiak, alapelvül azt állította fel, hogy hacsak lehet — ha a szaktudás és az eugenikai, fajbiológiai kívánságok kielégítést nyertek — leginkább fiatalokat telepít, akiknél a gyermekek számának emelését különös gazdasági kedvezményekkel segíti. Ugyanez jut ki a városi telepeseknek is, akik hosszúlejáratú kölcsönö'k segítségével szerzik meg a 8—10.000 márka értékű kertes házakat. Az ehhez hasonló gazdasági kedvezmények természetszerűleg alig hiányozhatnak a magyar telepítési mozgalomból, azonban mindezeknek az a végső föltétele, hogy azok olyanoknak jussanak, akik eugénikai szempontból minden tekintetben kiállták a próbát. En188