Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 1-2. szám - A társadalombiztositás uj útjai. 2. [r.]

mindeme kívánalmakra megoldást, megnyugtató választ tud adni. Természetes, hogy e téma teljes kifejtése ezer oldalas kötetet kívánna, itt nincs is más célom, mint a komoly alapokat lefektetni, amelyen a tudományos munkásság elindulhat. Kiindulásul Mozolovszky Sándor dr. által a Magyar Statisztikai Szemlében közölt adatokat vettem s kiegészítéséül felhasználtam az 1928. évi 40. törvénycikk indokolásában kimutatott 'Statisztikai adatokat is. A nyert adatokat az összehasonlíthatóság eléréséért ezres számegységre alkalmaztam és a könnyebb áttekinthetőség céljából grafikonon is ábrázoltam. Az alábbiakban külön fogom az OTI-nál és MABI-nál biztosítottakat tárgyalni, mert a kettő között strukturális különbségek vannak. /.ÁBRA MABI BIZTOSÍTOTT MUNKAVÁLLALÓK KIVALÁÍA. Az 1. sz. ábrán 3 görbe van. Az I. sz. a munkavállalók korszerinti megoszlását jelzi. A III. görbe pedig népességünk korszerinti megoszlását. Ez utóbbi görbe tulajdonképen a halálozási statisztikát helyettesíti, minthogy azonban munkavállalói számlálással van szembeállítva, helyesen ez alkalmazandó. A II. sz. görbét később fogom ismertetni. Amint az az ábrából azonnal kitűnik, a kormegoszlást a 26-ik esztendőtől kezdődőleg tüntetem fel a MABI-ban biztosítottaknál. Tettem pedig ezt azért, mert a munkavállalók számában a 26-ik évig fluctuatio van s a csúcspontját ebben az esztendőben éri el. Eddig a pontig fokozatosan nő s utána kevés kivétellel csökenést mutat. Ez könnyen érthető is, hiszen 26 évig a magántisztviselőknél ez a pályaválasztás időszaka eddig a pontig még állandóan jönnek a pályára, növelik a számot. Később is van bizonyos fokú fluctuatio, amely a görbén ki is tűnik, ez azonban nem hat zavarólag és elhanyagolható. Az I. és III. görbe közti ür jelenti azt a tömeget, amely kivált a munkavállalók sorából s vagy megrokkant, vagy munkanélküli lett, vagy pedig önállósította magát. A három kategória közül természetesen a legutóbbi az egyik legfontosabb tényező, amely lényegesen kisebbé teszi azoknak a számát, akikről a későbbiekben majd gondoskodnunk kell. Van azonban még egy tényező, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni s ez a nők férjhezmenetelük alkalmából történő kiválása, amely elég nagy percentjét teszi a munkahelyüket elhagyóknak. Ha megnézzük a 2. sz. ábrát, két görbét fogunk rajta megpillantani, az I. sz. a férfi munkavállalók korszerinti megoszlását mul 2 ABRA HABI BIZTOSÍTOTT NÓKFE.RJHLZMENETE.LI KIVÁLÁSA tatja, míg a II. sz. a női munkavállalókét. A kettő közötti hatalmas ür azonnal rámutat azoknak a nőknek a nagy számára, akik ép férjhezmenetelük miatt válnak ki a munkavállalók közül. Amint ez az ábrából kitűnik, a kiválás a fiatalabb években a legnagyobb s 55 éves kornál majdnem teljesen megáll. Alkalmazzuk a kapott kiválási eredményt most már az 1. sz. ábrán s látni fogjuk, hogy a II. görbe milyen nagy területet vág le az összes kiváltak mezőjéből. 40 esztendeig szinte senki sem válik ki, míg a nagyobb különbségek csak 50 esztendő után kezdődnek. Ha a megmaradt mezőből még az előbb említett önállósítottakat levonjuk, bizony rokkant és munkanélküli a munkavállalókhoz aránylagosan alig fog maradni. 7 H Í.ÁBPA. CTÍ BIZTOSÍTOTT MUNKAVÁLLALÓK KIVÁLÁSA. Nézzük meg, hogy áll a dolog az OTI biztosítottaknál. A 3. sz. ábrán az első szembeötlő, hogy itt a kormegoszlás a 17-ik életévnél kezdődik. Itt érik el ugyanis a legmagasabb egyenletes számot a munkavállalók. A másik az, hogy mint az a IV. sz. ábrán kitűnik, a női kiválás a férjhezmenetellel nem olyan nagy, mint a MABI-nál, aminek oka abban keresendő, hogy egy munkásasszony rendszerint ép olyan kereső tagját alkotja a családnak, mint a férfi s munkahelyét csak a legvégső esetben hagyja el. A női kiválók levonása utáni mező is sokkal nagyobb, mint a MABI-nál. Ennek a jelenségnek a következő a magyarázata. Míg a MABI-nál a 26 éves kor11