Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 21-22. szám - Idegenforgalomról

gazása az etárgyú jogszabályoknak és vonatkozó bírói gyakorlatnak. Gyakorlati céljának a felölelt joganyag kommentálásánál könnyen áttekinthető beosztásánál fogva felel meg. A mü gyakorlati felhasználását különösen ügyesen összeállított, a vonatkozó külföldi törvényeket is felölelő összehasonlító táblázatai, továbbá a részletes tárgy- és törvénymutató teszik úgy a szakjogász, mint a tárgykörénél szükségszerűen érdekelt szakember részére egyszerűvé. A könyv az „Ungarische Rundschau fiir Recht und Wirtschaft" (V., Hold-utca 29.) kiadásában jelent meg. * A tisztviselő helyzete a magyar magángazdaságban. Lándori György hézagpótló munkára vállalkozott, amikor az összes tisztviselői és alkalmazotti kérdéseket a fenti címen egyetemes összefoglaló munkában adta közre. A könyv a tisztviselőkérdés eredetéből indul ki, majd a jogi helyzet ismertetésén keresztül a jogviszonyszabályozás követelményeivel foglalkozik. A negyvenórás munkahétről szóló fejezet statisztikai adataiból kitűnik, hogy a negyvennyolcórás munkahét általánossá tétele az irodai adminisztráció keretében már önmagában véve is több, mint 7000 tisztviselőt juttat kenyérhez, a negyvenórás munkahét pedig 20.000 új munkahely betöltésére adna lehetőséget és szerény számítás szerint is 70.000 ember létalapját jelentené. A magánalkalmazotti érdekképviseletre vonatkozó rész sok eredeti elgondolást is tartalmaz. A szerző feltétlenül a Magánalkalmazotti Kamarák híve és követeli, hogy minden magánalkalmazottra nézve a kamarai tagság kötelező legyen. (Az értékes munka a „Kurk-könyvek" sorozatában jelent meg és bolti ára 2.50 pengő.) IPARI KÉMKEDÉS. Sokat beszéltek az utóbbi hetekben egy nagyvállalat vezérigazgatójáról, akit a hatóságok letartóztattak. Semmi pozitívum nem szivárgott ki a nagy nyilvánosság elé, de a fáma azt rebesgeti, hogy a letartóztatás oka: ipari kémkedés. Hihetetlen mindenesetre, mert egy nagyo vállalat igen jó-1 dotált vezetőjéről volt szó. A tény az, hogy nevezett már nincs a vállalat élén azóta és isenki sem tudja, hogy hol van, mi van vele. De nem is ez a lényeges ebben az ügyben. Hanem az ebből levonható következtetés. Ez pedig nem lehet más, mint sürgős kormányzati intézkedést kell foganatosítani és széles felhatalmazással olyan szervet kell felállítani, amely szervnek nem lehet más cl\]di, mint ellenőrizni a magánválalkozás azon üzemeit, amelyek háborús veszély esetén fontos hadászati szerepet tölthetnek be és meg kell előre akadályozni olyan lehetőségeket, amelyek aztán a fenti esethez hasonló, dolgot idézhetnek elő. Amennyiben ez a figyelő szerv a legkisebb olyan adat birtokába jutna, amely veszélyeztetné az ország érdekét, azonnal intézkedhessen az egész üzemnek az állam tulajdonába való vételéről. A KARTELTÖRVÉNY REVÍZIÓJA. Mindinkább előtérbe kerül az 1931. évi XX. tc. revíziója, amelyre, értesüléseink szerint jövő év elején sor kerül. Nagy általánosságban a karteltoörvényen való változtatás abban az irányban mozog, hogy eltérve az eddigi rendszertől nagyobb nyilvánosságot akarnak bitzosítani ebbe a keretbe tartozó ügyeknek, úgy a kartelkönyv, mint a kartelbíróság adataira vonatkozólag. Ugyanis az eddigi gyakorlat azt igazolta, hogy titkolózás teljesen felesleges és nem szült jó vért a közvéleményben és főleg a kormány politikai célkitűzései nem engedik meg azt, hogy ezek az ügyek ne a közvélemény teljes ellenőrzése mellett történj ének. A kormány ezek szerint magáévá fogja tenni az interparlamentáris Unió 1930. londoni határozatait a kartel ügyek szabályozásánál, amikor is egyöntetüleg állapították meg, hogy a visszaélések leküzdésére mégis a nyilvánosság a legjobb eszköz és ezek szerint minden kartelszerü megállapodás, amely az állami bejelentési és regisztrálási kényszer alá tartozik, hivatalosan nyilvánosságra is fog hozatni. Elesik tehát az eddigi indokolása a titkos kezelésnek azon a címen, hogy feleslegesen hoz üzleti titkokat a versenytársak tudomására az ilyen regisztrálás nyilvánossága s ez üzleti hátrány jeIenthe; egyes vállalatoknak. Ez megdőlt a gyakorlatban, mert ímeiy vállalatok között nálunk kartelmegállapodások töétrntek, azok a megállapodások magában a szakmában, amelynek egyébként úgyis minden jelentősebb tagját érdekkörébe is vonták ezek a megállapodások, úgyis ismertekké váltak, tehát felesleges, kártokozó versenytől nem kell tartamok a nyilvánosságra hozatal miatt. A nyilvánosság ellenőrzésének a hiánya teljes mértékben megérződött úgy az árelemző, mint a kartelbíróság munkájánál is, azt nagyban megnehezítette a kellő adatok hiánya, éppen az egyoldalú információk révén. A nyilvánosság nagyobb bevonásával együtt módot akarnak nyújtani az árelemző bizottság és a kartelbíróság munkájába való intenzívebb bekapcsolódásra, amely már régi vágya a fogyasztóknak és ez a tény egészségesen szabályozná a mai fonák helyzetet. HÁBORÚ ÉS KONJUNKTÚRA. Immár közel két hónapja, hogy megindult az olasz-abesszín háború, abban gazdasági életünk elég jelentős tételekkel kapcsolódott bele, de mégsem érződik nálunk eddig semmiféle tekintetben ehez arányított javulás. Sem az ipari termelésben, sem az értékesítésben. Ezt feltétlenül a jól kiépített éis megszervezett kartelfrontnak köszönhetjük, mert hiszen a kartelalakulatok gazdasági konstrukciójában rejlik az az ügyes felszívóképesség, amely el tudja vonni a szélesebb rétegek előli az ilyen forgalomemelkedés kétségtelen anyagi előnyeit. Igen célszerű lenne, ha a kormányzati politika a gazdasági életben ilyen jelentős változás esetében ikissé megnehezítené a kartelek működését és több teret engedne a szabad gazdasági erőknek, miután ezek mégis csak szélesebb rezgéssel tudják továbbítani a gazdasági konjunktúra előnyeit az egész ország lakosságának és inkább részesítik őket annak összes előnyeiben. A közölt cikkek elsősorban is szerzőik felfogását tükrözik vissza. Célkitűzéseinket legigazságosabban az „audiatur et altéra pars" — a> parlamentárizmus egyik alapvető elve — jegyében véljük elérni, a leközlés ténye tehát ínég nem jelentheti a lap irányát, vagy tendenciáját. A lap (ártalma kizárólag annak a programmnak igyekszik megfelelni, amelyet a borítékon állandóan mottóként tüntetünk fel. 175