Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 21-22. szám - Idegenforgalomról

Személyes kérdésben ... . Nem akarunk elébevágni egy ügy végleges bírói döntésének — csak most hangzott el elsöfokon a kir. törvényszék ítélete —, de már most le kell szögeznünk néhány megdönthetetlen tényállást. Ugyanis az lbusz rt.-nak munkatársunk ellen indított sajtó útján elkövetet rágalmazási perében a kihallgatott kormánybiztos, dr. Jakabffy Károly miniszteri tanácsos vallomása és a tényállás között igen erős eltérés mutatkozik. Nem kutatjuk még, hogy mi ennek az oka, de le kell szögeznünk már most, tehát a két felsöfórum döntése előtt, hogy érthetetlen előttünk nevezett miniszteri, tanácsosnak a bíróság előtt elhangzott vallomása. Ott ugyanis azt a kijelentést tette, hogy ü nem talált semmi renáellenességet az lbusz rt.-nál a vizsgálat folyamán. Ezzel a kijelentésével szöges ellentétbe kerüli saját miniszterének, Fabinyi Tihamér pénzügym'niszternek a Ház 1933. évi november hó 22-én megtartott ülésén, ahol a miniszter (akkor mint 'kereskedelemügyi miniszter) a következő kijelentést tette: „... A tényállás hűségéhez tartozik, hogy őszintén megmondjam azt is, hogy ezeknek a 70%-os visszatérítéseknek elszámolását évekre visszamenően a kormánybiztos szintén nem találta rendben. Ez hosszadalmas részletmunka, amely {olyik, rövid idő alatt befejeződik azzal az eredménnyel, hogy az elszámolás jelentős pluszt fog megtérítésként a magyar államvasutak pénztárába beszolgáltatni..." továbbá ugyanakkor ezt is mondotta Fabinyi miniszter úr: „ . ..Az illetéktelenül felvett, vagy kifizetett összegek, a Trettina-féle összeg is, amelyre nem kívánok egyébként kitérni, és egyéb összegek is, teljes egészében készpénzben visszafizettettek ..." Erre vonatkozólag Jakabffy Károly miniszteri, tanácsos úr azt vallotta a bíróság előtt ezév szeptember 24-én, hogy szerinte nem történt semmiféle illetéktelen, vagy jogtalan kiűzetés, sőt a 20.000 pengős Trettina-féle összegen kívül semmiféle más összegről nem tud, ez is csak helytelen kifizetés volt s nem illetéktelen. Sajnálatos, hogy a minisztert saját közege így megcáfolja a bíróság előtt, holott nyilvánvaló, hogy a miniszter a Ház plénumában tett kijelentéseket kizárólag a kormánybiztos jelentései alapján tette meg. De valótlanságot állított a kihallgatott Jakabffy Károly miniszteri anácsos úr akkor is, amikor azt mondotta, hogy ő soha semmiféle írásbeli jelentést a miniszternek az lbusz ügyben nem tett. De furcsa Jakabffy Károlynak az a kijelentése is, hogy ö nem talált semmi, olyant az lbusz rt.-nál, amely alkalmas lett volna a bűnvádi eljárás megindítására az igazgatósággal szemben. Erre vonatkozólag csak azt kell megjegyeznünk, hogy az egész Trettina-féle bűnügy nem került volna a nyilvánosságra, ha történetesen Turchányi Egon dr, volt országgyűlési képviselő a kir. ügyészségen feljelentést nem tett volna Trettina ellen 1933. szeptember hó 1-én. Ennek alapján indult el az ügy a bíróság előtt és produkált mind a három bírói, fórumon olyan ítéletet, amely egymaga súlyos megbélyegzése az egész Ibuszféle igazgatósági ügyvezetésnek. így többek közölt a kir. Kúria B. 111. 2548/1934. számú ítélete ezeket állapítja meg: „ ... Ugyanis kétségtelen, hogy az lbusz a 20.000 pengőért a kért ellenértéket (Turchányi-féle biztosító levelet) nem kapván kézhez, ezen összeg erejéig vagyoni kárt szenvedett. Az a körülmény, hogy ezt az összeget az lbusz vezérigazgatói a rt. pénztárába visszafizették, a vádlott bűnössége szempontjából teljesen közömbös ..." továbbá: „...a m. kir. Kúria további enyhítő körülménynek tekintette (Trettinával szemben) az alsóbíróságok ténymegállapításaiból kiviláglott azt a körülményt, hogy a sértettek (Tasnády Szüts András, Guthardt Tódor, Bársony Oszkár) nem éppen kifogástalan módon maguk adtak alkalmat vádlottnak a bűncselekmény elkövetésére..." Mindez csak néhány szál szerény kis virág anól a bot.ánymezöről, amelyről munkatársunk is tallózó.t annakidején, amikor követelte az lbusz rt. igazgatóinak az eltávolítását a helyükről. Most a napokban fejeződött be a bíróság előtt az Imperiál-féle bűnügy, ahol súlyos megállapítás hangzott e. a vádat képviselő királyi ügyész ajkáról és a bíróság megállapította, hogy a Mávot a vállalat igazgatósága szállításainál megkárosította. Akkor mégis érthetetlen előttünk, hogy miért akarják agyonhallgatni azt, hogy az lbusz rt. igazgatósága, ügyvezetösége is súlyosan megkárosította a Máv.-ot, mint főrészvényest, éveken ekeresztül az elszámolásaival és ha ebből valóban is visszatérült valamilyyen csekély összeg, mégsem szalválja azokat, akik a vállalatot vezették és nem lehet mentség részükre az a részvénytechnikai takaró, amit a közgyűlés jelent jóváhagyásaival, pláne akkor, amikor maga az igazgatóság is súllyal bírt a közgyűlésen a letett részvé-nyeivel. Mi nem kértünk mást a sérelmezett cikkünkben, minthogy távolítsák el azt az igazgatóságot az lbusz éléről, amely igazgatóság múk jdése okozta azt, hogy a Máv. olyan súlyos összegeket fizetett rá az lbusz rt.-rt és vállalataira 1926-tól 1933-ig. Hiszen a szeptemberi tárgyaláson maga a kihallgatott Jakabffy Károly kormánybiztos jelentette ki, hogy ö állította helyre az lbusz rt.nál a mérlegvalódiságot, amely ebben az esetben nem jelenvhet mást, minthogy az kiküldetése előtt az lbiísz rt. mérlegei nem fedték a valóságot — enyhén kifejezve. Kérdezzük akkor szerényen, hogy mit jelent összegszerűleg káros következményeiben a valótlan mérleg a főrészvényes Máv-ra nézve hat éven keresztül? Továbbá mit jelentett anyagi előnyben az igazgatóknak ez a helytelen mérleg és ennek alapján történt horribilis önjutalmazás összegszerűleg? Ezt jelentette: Tasnády Szűcs András kapott 540.000, Guthard Tódor 522.000 és Bársony Oszkár 522.000 pengőt 1926-tól 1932. év végéi'g, ugyanakkor az állam a Mávon keresztül állandó veszteséget szenvedett, tehát igenis az igazgatóság, amely végeredményben állami pénzt kezelt, jogtalan előnyhöz jutott és mi ezt kifogásoltuk abban a cikkben, amelyért munkatársunkat az lbusz rt. bíróság elé állította, ezzel akarva magának a mult működéséért erkölcsi bizonyítványt szerezni. 176