Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 21-22. szám - Idegenforgalomról

resztülvitele mindig újabb és újabb beruházásokat követelt a magántőkétől is. Ma, amikor a közületi háztartáshoz való hozzájárulásról a főváros nem tud lemondani, sőt azt mindenáron emelni akarja, akkor nem az egyesítést kell orvosságnak tekinteni. Amikor a közszolgáltatások csökkentéséről beszélnek és ezt kívánják, akkor előbb keresztül kellene vinni azt, hogy az üzemek beszolgáltatása csökkentessék és ezen keresztül adják meg a lehetőséget az adózó polgárok felé való tehercsökkentésre. A mai időkben, amikor a súlyos gazdasági válság folytán nem áll a főváros rendelkezésére olyan kölcsöntőke, amely alkalmas nagyobb üzemi beruházások keresztülvitelére, nem is lehet beszélni egyesítésről, miután egy ilyen egyesítés felesleges kísérleti befektetéseket kíván meg már természeténél fogva is. De ettől eltekintve, a két üzem egyesítésénél veszélyben forog a gázművekbe invesztált több, mint 60 millió kölcsöntőke, mert a racionalizálással járó biztos elsorvasztás — ez egyesítés esetében elképzelhetetlen mindkét fajta üzem parallel fejlesztése — kirántja az alapot ezeknek a beinvesztált tőkéknek visszafizetésére. Elhisszük, van lehetőség arra, hogy a Gázmüvek jelenlegi termelését csökkentsék, a felét azonnal le lehetne építeni és a gázszolgáltatást elektromos árammal pótolni, de ez is, látszólagos megtakarítást és jövedelememelkedést jelentene, mert az elektromos müveket kellene újabb nagy invesztíciókkal fejleszteni. KÖZGAZDASÁG MIIIIIMIMIIIlllllMIIIIMIIIIMIMinilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll ^ Idegenforgalomról Fabinyi kereskedelmi minisztersége idején szervezték meg az Országos Idegenforgalmi Tanács helyett a minisztérium keretében az ú. n. „Idegenforgalmi Szakosztályt" és egyben a minisztérium költségvetésébe az előző évekhez képest sokkal nagyobb összeget állítottak be erre a célra. Ennek a szakosztálynak a célkitűzései az általános idegenforgalom emelése, istápolása, szakszerű előmozdítása és döntő befolyást gyakorolni az egész ország idegenforgalmi ügyeire. Nem lehet még ítéletet mondani, hogy miként vált be ez az új szervezet, azonban egyet már most is le kell szögeznünk, illetve konstatálhatunk: mai kereteiben és konstrukciójában nem fogja tudni teljesíteni hivatását. Ennek oka elsősorban is az anyagiak elégtelensége, valamint a többi idegenforgalmi faktorok szétágazása. A minisztériumi idegenforgalmi szakosztályon kívül még két olyan fontos idegenforgalmi tényező van, amelyik rendelkezik bizonyos anyagi erővel, sőt többel, mint a minisztériumi és ezek a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal, valamint a nemrég alakult Gyógyhelyi Bizottság (Kurkomission). Ez utóbbinak az alakulását nem tartjuk szerencsésnek, mert az idegenforgalmi szervezetekből nem „irodákra" van szüksége az országnak, hanem élő, alkotó, nagykoncepciójú vállalkozásokra. Mert hiába állítanak fel irodákat vezetőkkel és néhány ezer pengővel, ez még nem lesz elegendő arra, hogy valóban irányítsa és elő is segítse az idegenforgalmat. Ha annakidején a törvényhozási úton keresztülvitték volna azt, hogy központosítják ezeket a szervezeteket, mondjuk pl. minden ilyen idegenforgalmi „hivatalt" szőröstől-bőröstől a kereskedelmi minisztérium alá rendeltek volna, akkor már közelebb juthattunk volna a helyes megoldási módhoz, mert az eljárási módozatok, a külföldön való fellépés egységes, irányított, szervezettebb lehetett volna. így ez a három szervezet külön-külön alakban, célkitűzésekkel jelenik meg külföldön és természetesen sokkal szegényebb köntösben, mint tehetnék egyesült erővel. Természetesen így is kissé csorbát szenvedne néhány idegenforgalmi korifeus vezető géniusza, különösen a vezérigazgatói jövedelme, azonban mégsem az a cél, hogy minél több hivatal legyen, hanem komoly idegenforgalmi csúcsszervezet. Egy ilyen csúcsszervezet kialakításával azonban nem azt gondoljuk, hogy minden nehézség nélkül nagy fellendülést csinálna az idegenforgalom fontos gazdasági ágazatában, hanem inkább tudna bizalmat kelteni a magántöke felé, jobban tudná animálni és belevonni a magánvállalkozást ebbe az igazán értékes gazdasági ágazatba, bizalmat tudna kelteni és ami a legfontosabb, jobban keresztül tudná vinni kormányzatilag a támogatását az idegenforgalmi magánvállalkozásoknak. Mert azt be kell Iátniok a szakembereknek, hogy nagy s átfogó, nagy invesztíciók nélkül igazi idegenforgalmi politikát csinálni nem lehet. Az, hogy irodákat állítanak fel, néhány prospektust nyomatnak ki és küldenek el külföldre, ez még nagyon kevés arra, hogy valóban idegenforgalmi politika legyen és súllyal essék az ország gazdasági vérkeringésébe. Utazási irodáknak, vagy menetjegyirodáknak a fenntartása még nem jelent idegenforgalmi politikát, példa erre a híres Ibusz rt., amely cég nevében viseli ugyan ezt a szót, hogy „idegenforgalmi", de nem egyéb, mint üres keret, amelyben minden egyéb vállalkozásra telt pénz a Máv. tőkéjéből, csak arra nem, hogy valóban idegenforgalmi intézmény legyen. Ma is csak menetjegyiroda, semmi egyéb és néhány rosszul sikerült fantasztikus vállalkozásnak a lelikvidálója, kormánybiztossal az élén. Mert akkor, amikor gyorsárugyüjtő, csokoládégyártól kezdve egész „székház" részvénytársaságig mindent vett és eladott itthon az Ibusz rt. az állam pénzéből, hogy ezek a tranzakciók a három vezető igazgatónak busás jövedelmet hajtson, az még nem lehetett idegenforgalom, mintahogy nem is volt az. De ma sem az, hanem nagy költséggel fenntartott Máv. menetjegyiroda s a berlini Mer-nek az itteni megbízottja, mint utazási iroda. Még mindig nem látjuk a magyar gazdasági élet részére azt az igazi idegenforgalmi politikát, amelyre szükség lenne, a minisztériumi szakosztály értheti a dolgát, de a bürokratizmusból mégsem tud kivetkezni, meg aztán nem látjuk az élen azt a személyt, aki valóban szakértője, lelkes híve lenne az idegenforgalom szabályainak, tudományának. Csak egy szerves egységesítés oldhatja meg ezt a kérdést és egyengetheti az utat a magántőkének az igazi, nagy befektetéssel járó, valódi idegenforgalmi gazdaságpolitikának. * „Wettbewerbsrecht und Markenschutz in Ungarn" cím alatt most megjelent Steinhaus Ernő dr. ügyvéd és Bányász István dr. az Iparjogvédelmi Egyesület titkára által szerkesztett mű első német nyelvű feldolgozása a magyar védjegy- és versenyvédelmi jogterületnek. A mai gazdasági élet már régen nélkülözii ezt a könyvet, mely az első nem magyarnyelvű feldől174