Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 21-22. szám - Az abesszin háború - magyar szemmel

dü1 Olaszországtól függ. El lehet képzelni, hogy a nagyhatalmak fegyverrel, gázokkal, ágyúkkal és repülőgépekkel ellátják a négust és összetett kézzel nézik, hogy Mussolini emberfölötti vér és pénzáldozattal éveken keresztül rágódik Abesszínia meghódításán, hogy végül is kénytelen legyen külföldi kölcsönök fejében ugyanazt tenni, amit Hajié Szelasszié: eladni a koncessziókat, hogy Anglia közvetve vagy közvetlenül beleavatkozik a háborúba és például a Tana-tó vidéke fejében vétó* emel a további olasz előnyomulások ellen A négus, aki mint azt a Ricket-féle botrányból is láttuk, ismeri a világpolitikai erők bekapcsolási módját és esetleg sikerülhet neki az angoloknak annyira fontos Tana-tóért országa békéjét megvenni. Egy ilyen politikai üzlet egyszeriben új helyzetet teremtene és teljesen megváltoztatná az egész afrikai hadjárat irányát és kereteit. Az első angol járőr, amely a Tana-vidék körül megjelenik, megállíthatja az egész olasz elönyomulást — vagy belerántja Angliát a háborúba! Ez esetben a háború időre és térre nézve lemérhetetlen. Az olasz repülök megjelennek London felett, Nápolyt, Rómát angol repülők bombázzák, Franciaország Genua ellen indul, a törökök megszállják Rhodost, a szovjet megjelenik a Földközi tengeren, a skiták és sumniták háborúja kitör, a japánok elfoglalják Pekinget és a Transzibéria vasút főbb pontjait, vagy Ausztráliát követelik! Ez nem titok a Foreign Office előtt sem, tehát) a szankciók nem lehetnek komolyak ,mert azoknak ép ésszel fegyveres érvényt szerezni nem lehet. Syria veszélyben! — bömbölné egész Franciaország, miközben a Transpersiána-vasút újdonat új vonalán át szovjet csapatok segítenék a törököket Syria visszafoglalására, hogy néhány siker után Szuezt vagy Athént elfoglalják. Ha mindezt Párizsban, Londonban és Genfben is tudják, Róma is tisztában van vele és minden szankcióban háborús okot találhat, ha fellépésének komolyságát egy-kb1} sikeres diplomáciai lépéssel biztosítani tudja. Elképzelhető például, hogy Olaszország egy nagyobb arányú koncesszió vagy Abesszíniának egy darabja fejében Németország szövetségét biztosítani tudná. Ez még korántsem jelentené azt, hogy Németország mozgósít vagy bombákat dob a Themse hídjaira, hanem hogy diplomáciai úton értésére adja Edennek és Láváinak, egyszóval Angliának és Franciaországnak, hogy a béke érdekében Olaszországnak szabad kezet 'kíván biztosítani Abesszíniában. Ilyen fordulatnak Ausztria ma már nem képezi akadályát, s adott esetben a két állam Németország és Olaszország közösen garantálnák annak függetlenségét, s mint Pufferstaatot, belső politikai meggyőződésétől teljesen eltekintve, saját kényük-kedvük szerint irányítanák. A Népszövetség erre vagy szabad kezet ad Olaszországnak, vagy — s ez valószínűbb — Olaszországot, Ausztriát és Magyarországot) kizárja a Népszövetségből, és a Népszövetségből kizárt államok, melyekhez a tökéletesség kedvéért Albánia is hozzátartozna, megalkotnák a középeurópai népszövetséget. Utópia, nonsens, butaság — és mégis itt kísért a kapuk előtt. Az eddigiekben Olaszország teljes vagy részleges hadiszerencséjének lehetőségeit vitattuk meg. De bekövetkeznetik az ellenkezője is, hogy anélkül, hogy világraszóló bonyodalom válnék belőle, Abesszínia, Anglia vagy a Szovjet vagy Japán segítségével megveri az olasz sereget. Az bizonyos, hogy erre általános konflagráció nélkül aligha kerülheti sor, s Hajié Szelasszié nem fog abba a szerencsés helyzetbe kerülni, hogy például Rómába bevonuljon. De ákár újra elérje az Etióp határt. A háború azonban játékszerü kockázattal jár, s a véletlenek, mint azt a bibliai Dávid és Góliát esetéből is tudjuk kellő csel alkalmazásával a gyengébbnek is győzelmet szerezhet. Az aduai vereség is súlyos csapást mért Olaszországra annak idején, komoly belpolitikai válságokhoz vezetett és végtelenül lehangolta Olaszországot. Még ha ez az eset be is következnék, sem hagyhatjuk el Olaszországot, akkor is politikai és gazdasági barátot kell látnunk benne, és el kell látnunk az olasz piacokat megfelelő élelemmel. Bár elképzelhető, hogy az olasz vesztés esetén a német túlsúlyt Anglia vagy horribile dictu Franciaország barátságával egyenlítenénk ki. Olaszországot pedig sorsára hagynánk, s mint a legyőzött gladiátort, az aréna martalékává ítélnénk. Ilyenre azonban még csak gondolni sem jó, a falrafestett ördögök rossz cimborái a politikusoknak. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy Olaszország erejénél és felkészültségénél fogva több vagy kevesebb kockázattal meghódítja Abesszíniát. A kockázat nagysága még így is igen nagy, úgy hogy kitartásunk Olaszország mellett kicsiségünket és csonkaságunkat tekintve, így is hallatlan merészségnek minősíthető. Bizonyos fokig magatartásunk felér a háborúban való közvetlen részvétel veszedelmével, s így indokolt, hogy azon gondolkodjunk, vájjon ad-e Olaszország a barátságon és megfelelő piacokon felül megfelelő ellenszolgáltatást hősiességünkéit. Nem fis 'feltételezhető, hogy Olaszország nem számította bele győzelmébe Magyarország megfelelő honorálását, mindazokért a veszedelmekért, melyeket az olasz barátság révén magára vállalt. Hajók, kikötő koncessziók és ígéretek nem kellenek. Egy darabot kérünk Abesszíniából és pozitív baráti szolgáltatásokat, politikai és gazdasági alapon. Jövendőnk egy része úszik Olaszország jussán — barátságból. Szín tiszta barátságból, amiért eddig valóban keveset 'kaptunk. Téves volna az a beállítás, hogy Olaszország számunkra fontosabb, minit mi Olaszországnak. A politikai küzdőtéren sokszor kaptuk mi az ütést, amely Itáliának járt volna. Most is, mikor Olaszország barátok nélkül maradt, mi állottunk mellette és bizonyítottuk, mint annyiszor barátságunkat. Lovagiasságunk és politikai hitelképességünk jele, hogy még ilyenkor is, súlyos veszedelmek idején sem hagyjuk el barátainkat. Ezt Olaszország is elismeri. Elvárhatjuk tehát, hogy ez az elismerés, melyet áldozatkészségünkért a VÍlág minden itáján arattunk, testet öltsön és Olaszország győzelme a mi győzelmünk is legyen, s ne csak a kockázatot viseljük közösen. Többet vesztenünk nem szabad. Győznünk kell! Meg kell kapnunk a magunk hősiességéért, a magunk jól megérdemelt hadisarcát! 167