Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 21-22. szám - Gazdaadósságok rendezéséről

Tehát végrehajtja a védett gazdák kényszeregyezségét és ezzel 55.000 adóst ment meg az elpusztulástól és 600,000.000 pengő befagyott követelést mobilizál. Magyarországon ugyanis 55.600 olyan mezőgazdasági adós van, akiknek 879.000 kat. holdat kitevő birtoka a kataszteri tistza jövedelem negyvenszeresét túlhaladó mértékben van megterhelve, akiknek össztartozása 660,000.000 pengőre rúg, amelyből 750 P tartozás esik egy kat. holdra, tehát 55.600 olyan magyar család nyerte vissza e rendelet megalkotásával életfeltételét, akiknek önhibájukon kívül került a vállukra a koldustarisnzya. A hazai mezőgazdasági ingatlanok átlagos kat. tiszta jövedelmé't holdankint 8—10 P.-be lehet fölvenni s ezen alapom mintegy 310,000.000 pengő nyomasztó adósságtól szabadult meg a magyar mezőgazdaság, ami holdankint 330 P. törlesztést jelent. Ezzel egyidejűleg le kell szögezni azt a tényt, hogy ezt a 310,000.000 pengőt, amelyet eddig közgazdasági szempontból teljesen elveszettnek lehetett tekinteni, főleg a vidéki takarékpénztárak hitelezték ki, tehát olyan intézmények, ahol kizárólag a magyar nemzet minden vitán felül álló nemzeti pénztökéjét 'kezelik. A vidéki takarékpénztárak — nem tévesztendők össze a fővárosi nagy bankokkal — folyósították u. i. kizárólag az ú. n. másodhelyi kölcsönöket, amely kölcsönök minden esetben a kat. tiszta jövedelem negyvenszeresén túli elterhelést jelentenek és főleg azt a célt szolgálták, hogy a gazda ú. n. rövidlejáratú hitelekhez jusson, gazdaságában hirtelen beállott és előre nem Játott veszteségei pótlására. Azoknak tehát, akiknek fáj, hogy az állam, a ka't. tiszta jövedelem negyvenszeresén felüli hitelezőket nem hagyja elpusztulni, eszükbe keh, hogy jusson, hogy a vidéki takarékpénztáraknak 1933. évben a saját tőkéjük és betétállományuk összesen csak 376,000.000 P.-t tett ki, ma ennél is kevesebb. A rendelet tehát a negyvenszeres szorzaton túli adósság, könyvadóssággá való átalakításával nem az ú. n. „hitelezőknek" az érdekét szolgálja, hanem a magyar mezőgazdaság egyedüli hazai hitelforrásának a keserves munka által megtakarított és a vidéki pénzintézetekben elhelyezett betéteknek a megmentésén munkálkodik, mert el kell ismerni, hogy ha ezen rendelet meg nem jelenik, Magyarország 300 egynéhány vidéki intézetéből alig egy pár marad meg és hazánkban a tőkeképződés minden lehetősége eltűnik és ha eltörölnék az adósságokat, mint ahogy ezt egyesek a hordó tetejéről nagy könnyelműen kívánják, az egész magyar mezőgazdaság egy pár nagy külföldi tőkével rendelkező pénzintézet martaléka lenne és a magánuzsora elharapózásának nem volna többé akadálya. Erre pedig még gondolni sem szabad. Ezeket a nagyhorderejű a nemzet jövőjére kiható intézkedéseket a kormány tulajdonképpen egyszerű kezesség vállalásával hajtja végre, amely a 20 kat. holdon felüli ingatlanok adósságának rendezésénél keletkező ú. n. telekadósságok formájában nyer kifejezést s ott egyben biztosítékot is. A rendelet ezért méltó a „reform" megtisztelő jelzőjére, mert sok régen óhajtott vágyát testesíti meg a mezőgazdaságnak. Először elválasztja a mezőgazdasági hitelt az egyéb hitelektől. Megalkotja az ú. n. gazdakamatot, amely ma a védett gazdáknál olyan alacsony 3y2%, hogy egy külfödi állam mezőgazdasága sem dolgozik olcsóbb kamatokkal. A nem védett gazdánál pedig olyan kamat típust kreál, amelyben kifejezésre jut, hogy az, akinek ugyanannyi haszon, illetve értéktöbblet előállítására több időt és munkát kell áldozni, mint másnak, az kevesebb kamatot tartozik fizetni a hitelezőknek, mert munkaerejének fenntartására többet kell áldozni s ezzel elismeri és törvénnyé emeli, hogy a kereskedő, az iparos, a gyáros mindig több kamatot kell, hogy fizessen, mint a gazda, mert ők rövidebb idő alatt tudnak az áruból és munkájukból pénzt csinálni. Eddig ez az elv megfordítva uralkodott gazdasági életünkben. A gazda három-négy százalékkai mindig több kamatot fizetett a kereskedő, az iparos, — vagy a gyárosnál, s ez volt egyik alapvető oka annak, hogy a magyar mezőgazdaság elvesztette jövedelmezőségét. Ezek után bizonyos, hogy gazdakamat nem fog eltűnni a magyar mezőgazdasági életből, mert atz az elszenvedett gazdasági válságtól való félelem, mint védelmi eszközt állandóan felszínen fogja tartani, ennek megalkotása tehát a gazdák egyetemessége érdekében, felbecsülhetetlen jelentőségű. Mindezekkel szemben van a rendeletnek pillanatnyilag egy olyan hiányossága, amely jogosan kifogásolható. Ez pedig, hogy nem határozza meg (kétséget kizárólag a kat. tiszta jövedelem negyvenszeresének megállapítása céljából a külföldi pénznemekben felvett kölcsönök átszámítási értékét. Reméljük, hogy végleg elejti a kormány az aranydollárt és aranyfontot, mert ha ezt nem teszi, az aranypengö ellen olyan támadási alkalmat nyújt, amelyet kivédeni nem lehet. Ugyanis, ha egy gazda ma 3.43 P.-ért odaad egy dollár értékű búzát, nem lehet kívánni, hogy abból a pénzből egy dollárért 5.71 P.-t fizessen vissza. Itt az ideje, hogy a külföldi pénznemekre szóló zálogleveles kölcsönök értékelése megnyugtató módon rendeztessék. Ha ez nem történik meg, akkor elveszti a rendelet a pénzügy szilárdságát és kétféle elbánásban részesíti az adósokat és kétféle elbánásban a hitelezőket, mind a kettő igazságtalan és semmivel sem indokolható, különösen akkor, amikor már a kamatfizetés tekintetében az aranypengő jegyzését vették eddig átszámítani alapul. Azt, hogy igen sokan, különösen ellenzéki oldalról a rendeletet részletintézkedésnek, félmunkának tartják, avval lehet magyarázni, hogy a rendeletből hiányzik az a régen szükségessé vált intézkedés, amely a további veszélyes eladósodásnak gátat vet is a gazdát nemcsak hitelezőjétől, hanem önmagától is megmenti, amely nélkül teljesen hiába való a rendelet üdvös hatásában bízni. Ez pedig nem más, mint az a kívánság, hogy törvényes intézkedéssel, mindenkire egyformán kiterjedő hatállyal korlátoztassék éspedig a legrövidebb időn belül, a mezőgazdasági ingatlanok elterhelési szabadsága, mégpedig addig a mértékig, amely még elegendő lehetőséget biztosit a termeléshez szükséges forgótöke hitel útján való megszerzéséhez. A magyar jogban nem ismeretlen fogalom az ingatlanok elterhelési szabadságának a korlátozása. Ez eddig is élt a gyakorlatban, bírói határozatokat nem 163