Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 21-22. szám - Gazdaadósságok rendezéséről

rendeletből kifolyólag visel. A pénzügyi szindikátus ál­tal kibocsátandó 80 millió pengő értékű kötvényből 16 millió pengőt átvesznek a vidéki pénzintézetek, 26 mil­liót a budapesti intézetek, a két altruista intézettel együtt, 20 milliót az OTI, MABI, 10 milliót a postata­karék, 8 imiilliót a LÁb és az egyéb intézmények, hogy a 80 millió befagyott gazdaváltót a Nemzeti Banktól visszaváltsák és kötvényesítsék. A gazdasági élet és termelés szempontjából nagy megkönnyebbülést jelent, ha a Nemzeti Bank 80 millió pengő befagyott váltóte­hertöl megszabadul és ha ez a 80 milliós keret más irányban és új hitel céljára áll majd rendelkezésre. Az ipar, kereskedelem és az el nem adósodott mezőgazdák számara fontos, hogy ez a 80 millió pengős hitelkeret továbbra is rendelkezésre álljon, hogy a befagyott gazdaadósságok helyett ennek a hitelösszegnek gyors forgása növelje a lebonyolítást. Szükséges, hogy a Nemzeti Bank részéről meg is nyilatkozzék az a kész­ség, mely a hitelkeret további fenntartását fogja bizto­sítani, különöacii a vidéki intézeteknek Ebben az irány­ban számíthatunk a pénzügyminiszter úr intervenció­jára. Azok a terhek, melyeket a pénzintézetek vállaltak, legalább is 120—130 millió pengőre tehetők és tulaj­donképen ez a hatalmas kiesés érinti az ország hitel­szervezetét. Miután azonban pénzintézeteink óvatos és körültekintő gondoskodással már évek óta felkészültek erre a segítségre, a gazdaadásságok rendezésével kap­csolatban vállalt nagy áldozat remélhetőleg mégsem fogja befolyásolni a magyar pénzügyi szervezet bizton­ságát. A gazdavédelmi rendeletnek ebben a hiteléletben konszolidálása szempontjából is nagy a jelentősége. A mezőgazdaság e rendelet folytán visszanyeri borítá­sát, a pénzintézetek pedig, ha áldozatok árán is, de tisztább helyzetbe kerülnek. Kétségtelen, nogy minden igényt nem lehetett kielégíteni, de éppen ezért a pénz­ügyi kormányzat vegye fontolóra, vájjon nem lehetne-e mégis a védettségbe való bekapcsolódásra módott nyúj­tani azon gazdáknak, akik az eredeti rendeletben előirt kellékekkel bírnak, vagyis akiknek adóssága 1932. ápri­lis l-e előtt keletkezett és a katastzeri tiszta jövedelem tizenötszörösét meghaladta. Korlátozni lehet ezt a 20 holdig terjedő kisbirtokosokra, mert ez az a kategória, melyet esetleg félre lehetett vezetni. Továbbá adjon mó­dot olyan gazdáknak, ki egyszer védett volt — s köte­lezettségeinek nem teljesítése következtében — birtokát elárverezték, utólagos teljesítés esetén azt visszakap­hassa s a rendelet előnyeiben részesülhessen, ha az in­gatlan még nincs tovább adva. A földreform folytán, ki­osztott földek árainak újabb megállapítása szükséges ott, ahol az rendkívül súlyos tehernek mutatkozik. Ren­dezni kellene végleg már az arany dollár kérdését. Tö­rölje a pénzügyminiszter úr véglegesen az arany klau­zulát, mert ha a hitelező ország (Amerika) ezt megte­hette, nem lehet akadálya, hogy az adós ország is meg­tegye. Ami pedig azt illeti, hogy az egyes pénzintéze­teknek az arany dollárral szemben más, például svájci frank vagy aranypengő kontrahált tartozásuk van, nem lehet akadály, mert a záloglevelek visszavásárlásánál elért nyereség fedezi azt a veszteséget, amely az arany klauzula eltörléséből kifolyólag őket éri. Az adósok is meg lesznek akkor nyugodva, hogy nem kell aranyban fizetni. Fontos az abból a szempontból is, hogy az utána következő terheknek rendezését is nagyon előse­gíti, ha az aranyklauzula töröltetett. Kívánatosnak tartom, hogy a gazdaadósságok tech­nikai rendezése a közigazgatási hatóságok révén és az agrárérdekképviseletek felvilágosító munkája folytán lehetőleg gyorsan történjék meg. Félmegoldás lenne azonban a gazdatartozások el­intézése, kárbaveszne a hozott áldozat, ha nem gondos­kodnánk helyes és szerves közgazdasági, kereskedelmi, valutáris, hitel, sőt adópolitikával arról, nogy a mező­gazdaság más vonatkozásokban károsodást ne szen­vedjen, teherbíró és vásárlóképessége ne csökkenjen, lianem inkább fokozódjék. Ne felejtsük el, hogy a gaz­dasági élet gúzsbakötése elsősorban a szervezetlen és gyors értékesítésre szoruló mezőgazdáinkat sújtja és elveszi a megfelelő áron való értékesítés lehetőségét is sokszor. Ez a törvényjavaslat egyik kezdeti lépcsője a szer­ves gazdasági reformoknak s jobb életet minden magyar boldogulását meghozó intézkedéseknek. Az a társada­lom és az a számos foglalkozási ág, amely résztvesz a gazdák terheinek könnyítésében, csak akkor vállalhatja és viselheti az újabb áldozatokat, ha maga is érzi majd anyagi helyzetének javulását, az Agrármagyarország legfontosabb és legelső rétegének nagyobbarányú be­kapcsolódását a gazdasági életbe. Gazdaadósságok rendezéséről Irta: Flglár Géza, bankigazgató A m. kir. minisztérium 10.000/1935. M. E. számú, a gazdatartozások rendezése tárgyában kiadott rende­lete, a békeditáíumökkkal kizárólag agrárállammá nyo­morított országokban az első olyan kormányintézkedés, amely a nemzeti termelés legfontosabbá vált tényezőjé­nek, a föíldmívelésnek megnyitja az útat, az őt megillető gazdasági fellendüléséhez és az ezzel együtt járó poli­tikai hatalomhoz. A választások során tett reformigéreteknek ez igazi beteljesülése Felemelő tudat, hogy a gazdaadósságok végleges rendezése tárgyában kiadott magyar rendelet nem hasonlít Svájc, Német- és Lengyelország, vagy Ro­mánia idevonatkozó intézkedéseihez, különös értéke, hogy kizárólag a magyar viszonyokból fakadt s azt a célt szolgálja, hogy egy nemzeti pénztőkében szűköl­ködő ország eladósodott gazdái vállairól levegye a ter­heket anélkül, 'hogy ezzel az „adós fizess" elvét meg­sértené, a hitelezők veszteségét szaporítaná és az állam által teljesítendő kiadásokat a megengedett mértékben felül növelné. Amikor a rendelet kimondja, hogy a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeres szorzatát meghaladó adósságokat könyvjóváírással elégíti ki s a kielégítés mérvét illetőleg a hitelezőket különböző osztályba so-. rozza, tulajdonképpen nem tesz mást, mint árverés néU kiil kifizeti minden hitelezőnek azt az értéket, (sok he­lyett annál többet is) mint amennyit követelése a jelen pillanatban képvisel és amely követeléshez csak az adós tönkretétele árán tudna hozzájutni. 162

Next

/
Thumbnails
Contents