Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 21-22. szám - A gazdaadósságok kérdése

A gazdaadósságok kérdése Irta: Grecsák Richárd dr. orsz. képviselő Hogy miért kellett 'legelsősorban a gazdaadósokon segíteni, annak oka az, hogy egyrészt a gazdatársadalom az ország lakosságának több mint a felét teszi ki, másrészt pedig az utolsó esztendők gazdasági krízise a mezőgazdákat sújtotta leginkább. Hisz vagyonuk értéke majdnem a harmadára esett, termeivényeik jórésze pedig több mint 50/ó-kal voltak csak olcsóbban elhelyezhetők az utolsó 4—5 esztendőben, mint 1930 előtt. Közgazdasági alapigazság, hogy ha a gazdatársadaJommak jól megy, az ipar és kereskedelem helyzete is kedvező. Helyes volt tehát, hogy a kormány megkezdte az átfogó rendezést és isegítségnyújtást. A gazdatársadalom összes bekebelezett hitelintézeti, magán- és áru, valamint kamat tartozása, valamint adó- és illetékhátraléka az 1932. év végén 2.3 milliárd pengő volt. Ebből a 2.3 milliárdból a zálogleveles Leboszkölcsön kb. 600 millió pengőt a reprezentál. Az áruhitel, adóilleték és egyéb közteher pedig 250 millió pengőt tesz iki. Ezek levonásával marad 1 milliárd 450 millió pengő. Ebből a védett birtokok összes terhei 828 milliót tesznek ki, marad tehát kereken 620 millió pengő olyan tartozás, amely annak idején nem lett védett, mert a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszörösét nem érte ej vagy felül volt ugyan ezen, de nem lett bejelentve s így védelemben nem részesülhetett. Ezekből a számokból azt látjuk, hogy a védett gazdák tartozásai a mezőgazdaság összes tartozásának 1/3-át, a rövid lejáratú tartozásoknak pedig több mint a felét teszik ki. Ezért határozta el magát a kormány arra, hogy legelsősorban véglegesen rendezéssel a védett gazdákon segít. Nagyon jó lett volna, ha a többi gazdaadósokon is már most lehetett volna segíteni, de nagyon jól tudjuk, hogy az összes gazdatartozásoik végleges és teljesen megnyugtató rendezéséhez olyan nagy tőke lett volna szükséges, melyet az ország mai pénzügyi helyzetében nem tudott volna előterenDíeni, csak úgy, ha újabb adókat és terheket konstruálunk. Ezt pedig feltétlenül el kellett 'kerülni. Olyan megoldást hozott tehát a kormány, amely számot vetett az elgondolások realitásával. A rendelet készítői a lehetőséghez képest igyekeztek az adós és hitelezők érdekeit összhangba hozni, ahol pedig kiegyenlítés nem volt elérhető, ott az állam, tehát az összesség vállalta azt az áldozatot, amely szükséges volt ahhoz, hogy a válságos helyzetbe sodródott gazdaadós a terhek súlya alatt össze ne roppanjon és másrészt, hogy a hitelt nyújtó pénzintézetek se szenvedjenek olyan kárt, mely létüket megrendíthette volna. Az új teher, amely az államkincstárra az eddigieken felül a rendelet illetve a törvényjavaslat folytán jelentkezik évi 6.3 millió pengőt tesz ki. Ezen összeget később a költségvetésbe kell beállítani. Valószínű tehát, hogy azokat a céladókat (házadópótlék, alkalmazottak különadója, egyes fontos közszükségleti cikkek felemelt vámja), melyeket csak időleges tehernek szántak, továbbra is fenn kell tartani, annak a kétségtelenül elismerésre méltó szociális célnak érdekében, mely a gazdavédelmi rendelet intenciója. Épp ezért nagyon helyes, hogy a kormány a mostani rendelettel olyan átfogó rendezésre szánta el magát, mely az elvi alapokat immár lefekteti és a keretrendelet alapján az egész gazdateher megoldását is lehetővé teszi. Szociális szempontok irányították ezt a rendeletet, amikor a 10 holdnál kisebb birtokosok adósságát rendezi véglegesen. A 20 holdnál kisebb birtokosok számára pedig olyan előnyöket biztosít, hogy a túlterhelt adósok tartozásainak egy részét a kincstár vállalja el. Azáltal pedig, hogy a rendelet az egész vonalon félszázalékkal: leszállítja a kamatokat, a mezőgazdaság évi 7—8 millió pengős előnyhöz jut. Vegyünk egy példát arra vonatkozólag, hogy mit űzetett a gazdaadós 1927—28-ban, majd 1934-ben és mit fog must fizetni átszámítva azt búzára. Iü27—28-ban a búza átlagára 30 pengő volt, 1934. januárjában bolettável együtt 11.30 pengő, most 17 pengő. 1927—28-ban fizetett a gazda pld. 1000 pengős tartozása után kereken 15%-ot tehát 150 pengőt, ami búzára átszámítva 5 q volt. 1934. januárjában a védett gazda fizetett 4% kamatot, tehát 40 pengőt, megfelelt 3.4 q búzának. Most pedig a rendelet után 3y2%-ot plus y2% törlesztés, tehát 35 pengőt, azaz kereken 2 q búzát. A 10 holdnál kisebb birtokos 45 pengőt fizet, de ebben benne van a kamatokon felül, a tőketörlesztés, ami megfelel kereken 2^ q búzának. Ez a fele annak, amit 1927—28-ban fizetett. A nem védeti gazda pedig 5%-ot, azaz 50 pengőt fizet, ez megfelel kereken 3 q búzának. Ezekből a példákból láthatjuk, hogy a mezőgazdaság jövendő rentabilitásának kérdése továbbra már nem a túladósodáson múlik, hanem a helyes termelési és értékesítési politikán. Hogy az adósság problémája nem jelenti egyúttal a mezőgazdaság egéisz problémáját, azt bizonyítja az a tény, hogy az ország kereken 16 millió hold területéből 5.88 millió megterhelt, 10.2 millió hold meg nem terhelt. A mezőgazdasági termények áremelkedése most az agrártársadalom számára kedvező reményeket és jobb jövedelmezőséget nyújt. A gazdaadósságok problémája tüske volt az egész magyar gazdasági politikában. Ezt a tüskét ki kellett húzni, hogy a seb begyógyuljon. Az operációt meg kellett csinálni és kétségtelen, hogy a rendelet a mai körülmények között a legjobb és leghelyesebb utat választotta. Helyes a rendelet az a része, mely a kataszteri tiszta jövedelemhez alkalmazkodás merev szabályán enyhít és e tekintetben bizonyos rugalmasságot enged meg. Hiszen a kataszteri tiszta jövedelem birtokkategóUaiiKént, éppúgy, mint vidékekként, aránytalanul van megállapítva és ennek révén egyes szerencsés adósok és hitelezők nagy előnyökhöz juthatnak, míg mások — különösen a kincstár — jelentős károkat szenved. Ki kellett terjeszteni az általános rendezést 1000 holdig terjedő birtokokra azért, mert egyrészt az 1000 hold a középbirtoknak felső határa, másrészt nem lehetett kitenni az ország mezőgazdasági ingatlan piacát annak, hogy magasabb mennyiségű ingatlan ikerül a piacra (1000 holdon felüli rendezésből kifolyólag amúgyis igen sok fog eladásra kerülni) és rontsa az ingatlanok árait, mert, ha ez megtörtént volna, úgy a kormánynak az ingatlan értékének nagy kínálat folytán erős esését kellett volna áldozatokkal megakadályozni, ami lényegesen nagyobb terhet jelentett volna, mint az a teher, amit a 161