Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 19-20. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja

vagyis 100 fillér volt. 1925 óta azonban valahogy nagyot változott a cseretárgynak az ellensúlya. Mert a spekuláció áttörte a -törvényt. Az ellensúly gyanánt használt aranyat annyira összetömörítette, hogy a törvény által 0.26315789 gramm súlyú aranyba, például 1935. február havában, nem 100, hanem 166 fillért zsúfolt bele. 1935 február hónapban tehát ugyanannak a cseretárgynak ugyanazon mennyiségű aranyellensúlya már nem 100, hanem 166 fillér értékű egy pengő volt. Miből következik, hogy a mérleg csak aikkor jöhetett egyensúlyba, hogyha a mérlegnek másik serpenyőjébe a cseretárgyból most már szintén 66 százalékkal többet rakunk. így változott az értékmérési művelet belföldön. Külföldi viszonyatokban pedig éppen ellenkezően. Mert külföldön az eredetileg 100 fillért tartalmazó egv pengő, mint ellensúly, mint mérőeszköz a felénél, 50 fillérnél is kevesebre értékeltetett. Belső értékének változása miatt sem nemesérc pénz, sem az azzal egyenértékűnek minősített papírpénzek a cseretárgyak értékének mérőeszközei nem lehetnek. A pénznek hivatása az, hogy mint csereeszköz kapcsolja össze a termelő tőkét a termelő munkával és a termelést a fogyasztással. A nemzeti felelősségre alapított Jegybanknak bankjegye nem kereskedelmi árucikk, hanem csupán mint hiteljegy: csere, vagyis forgat mi eszköz. Az új Jegybank bankjegye nem az arany kilogrammja ennyi vagy annyi milliomodrészének értékét, hanem a nemzeti jövedelem egy részének értékét fejezi ki. Ha a nemzeti jövedelemnek értéke pl. 2500 millió pengő, akkor a nemzeti felelősségre alapított Jegybank pénzegységének az egv pengőnek, mindenkori értéke a nemzeti jövedelemnek 1 /2.50O.OO0.0O0 része. Ami azt is jelenti, hogy akinek kezében 10, 20. 50, 100 vagv 1000 pengős bankjegv van. azt a bankjegyet a nemzeti jövedelem 10 vagy 20 vagv 50. vagy 100, illetve 1000/2.500,000.000-od részével elcserélheti. Hogvha a magvar törvényalkotó hatalom a Községi Takarékpénztárak Országos Szövetségét a nemzetnek Jegvbankjává nyilvánítja és ennek a Jegybanknak útián gyakorol ja a papírpénz kibocsátási felségjogot: akkor a Jegybankot azzal a joggal ruházza fel, hogy bankjegyeivel a termelő tőkét a munkával, a termelést a fogyasztással nemzeti közérdekben szervesen összekapcsolja, a kapcsolatot megszilárdítsa és fejlessze. Felruházza azzal a joggal, hogy a nemzeti jövedelemnek forgalmát előmozdítsa, a termékeket a termelőtől a fogyasztóhoz eljuttassa. Jogot ad neki arra, hogy a pénzforgalmat egyrészt az árucsere forgalomban, másrészt a köz- és magántartozások kiegyenlítésénél szabályozza. A Jegybanknak hiteljegyei hitelképességüknek, forgalom, csereeszköz és kiegyenlítő eszköz képességüknek elméteti indoka az, hogy a valóságos nemzeti jövedelminek mindig a bankjegyen számszerűleg megjelölt valamely hányadrész értékét képviselik. Ez a képviselet nem fiktív, nem látszólagos, mert a valóságos jövedelmen felül még a nemzeti ingó és ingatlan vagyon1, a közállomány és ennek mindenkori jövedelme is mögötte áll. Gyakorlati indoka pedig az a tény, hogy azt a bankjegyet az állami és közületi pénztárak teljesítésként elfogadják. Már pedig ha általuk köztartozásokat fennakadás nélkül teljesíthetünk, akkor nem lehet kétséges, hogy általa bármiféle belföldi magántartozást is teljesíthetünk. Arról pedig, hogy ezeknek a hitel-, illetőleg bankjegyeknek hitelképessége állandóan biztosítva legyen: gondoskodik a törvény. Egyrészt azáltal, hogy a bankjegyeknek kibocsáthatására a Nemzeti Jegybankot kizárólagos jogosultsággal ruházza fel, másrészt a büntető törvénynek a pénzhamisítással kapcsolatos rendelkezéseinek további szigorítása által. Magától értetődik, hogy ez a hiteljegy mint papírpénz kényszerforgalmú pénz lesz. Azonban amiatt a régi ikipróbált rendszer alapján már csak azért sem emelhető tárgyilagos ellenvetés, mert ez a régi kipróbált rendszer is kényszerforgalmú papírpénzt bocsát rendelkezésünkre. A kétféle kényszerforgalom között aztán némely különbséget állapíthatunk meg. A irégi kipróbált rendszer papírpengője ugyanis csupán jelképezi a fedezetül szolgáló aranyból 0.26315789 gramm aranynak 1925. évi értékét, de anélkül, hogy ezt a parányi aranymennyiséget nemhogy kezünkbe vehetnénk, hanem csak láthatnánk is. Az arany ebben a régi kipróbált rendszerben csak arra szolgál, hogy nemzetközi fizetési mérlegünknek csatornáin a külföldi hitelezőknek pénztáraiba folydogáljon. Ellenben nekünk, állampolgároknak, meg kell elégednünk és boldogulnunk azzal a jámbor hittel, hogy a kezünkben tartott bankjey minden egységének 0.26315789 gr.-nyi aranyértéke valóságos aranyban, továbbá „rendkívüli árfolyamingadozásnak alá nem vetett' (?) valutákkal és devizákkal fedezve van. És bele 'kell nyugodnunk nemcsak abba, hogy a papírpengőért hiába követelnénk azt a parányi aranyat, hanem abba is, hogy ez a fedezetkészlet folytonosan apadhat. Annyira, hogyha a fent, hat évről kimutatott apadásnak fokozódása, mint erőhatalmi tényező ezt a törvényben megállapított értékviszonyt felborítja, akkor a forgalomba bocsátott papírpengőnek ez a meg nem fogható és nem látható parányi fedezete is csökken. A nemzeti felelősségre alapított Jegybanknak papírnénze ellenben nyíltan és őszintén kényszerforgalmi eszköz. Az előbbivel kapcsolatos hátrányok elő sem állhatnak. A fikció és illúzió fogalmai többé egyáltalán nem tényezők. Az úi papírpengőnek, mint világos nemzeti adósságnak teljesítője: a nemzeti jövedelem évről-évre megújul. Biztosítéka pedig: a nemzeti tőkevagyon, a közállomány állandó és örök. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a megszokásnak rendkívüli hatalmát sem. A társadalom annyira megszokta a papírpengőnek kényszerforgalmát, hogy az új pénzügyi rendszerre átmenet a forgalomban a legkisebb fennakadást sem okoz. A pénzbeli tartozásoknak névértéke, a nyers és ipari áruk és közszükségleti cikkek árának számszerű összege egyáltalán nem változnak. A nemzet felelősségére alapított Jegybanknak bankiegye egyáltalán nem alakít új névérték viszonyokat, sem úi árakat, hanem egyszerűen az éppen fennálló névértékeken és árakon bonyolítja le a tartozásokat és az áruforgalmat. Ennek, valamint a pénzbeli tartozások névérték azonosságának legfőbb biztosítéka az, hogy az új pénzügyi rendszernek bankjegyét a közpénztárak teljesítésként teljes névértékben elfogadják. Ennek következtében aztán társadalmunk 99%-ának legkevésbbé sem okoz fejtörést az, hogy az egy pengőnek a 0.26315789 grammnyi, de láthatatlan aranvnyal, avagy a valóságos nemzeti jövedelemnek 1/2500 milliomod részével egyenlő. A régi, kipróbált rendszerről az új pénzügyi rend153